Távíró és távíró-hálózat

 

Egyéb jelzések

 

 

 

Az optikai távíró közvetlen elődjének a jelzőtüzek használatát tekinthetjük. )Egy távíró attól optikai, hogy adó és vevő között mechanikai, elektromos vagy egyéb esemény-jellegű összeköttetés nincs - a felek csupán vizuálisan észlelik egymás távoli jelzéseit.)

 

i.e.1184: Trójai ütközet: szisztematikus leírása tűzjeleknek üzenetek továbbítására (Homérosz, Aiszkhülosz, Vergilius)

 

i.e. 500-400: Hérodotosz, Tuküdidész a görögök és a perzsák által használt jeleket ír le.

 

113: Traianus uralkodó: lámpással jelző állomásokat használt. Nincs leírás állandó üzemelésről, kétutas távközlésről vagy üzenetek kódolására szolgáló rendszerről

 

 

 

 

 

 

 

 

Megfigyelők és kikiáltók

 

i.e.315: Perzsia: kikiáltók első feljegyzett alkalmazása. Azok a kiabálók ezek,, akik a hívott helyek között adták át az üzeneteket. Rövid, nagy fontosságú üzenetek esetében használták. Más üzeneteket lovas futárokkal küldtek, vagy tűzjeleket használtak.

 

i.e.52: Julius Caesar: fontos üzenetek esetében ezzel a módszerrel egy üzenetet több mint 200 kilométerre lehetett elküldeni napfelkelte és naplemente között.

 

Az első távírók

 

i.e.150: Polybius Histories

"legnagyobb részben kis haszna volt azoknak, akik használták őket. ... röviden váratlan megjelenései, melyek állandó figyelmet és segítséget igényeltek – mindezek a bajok ellenszegülnek a távközlésnek az előre elrendezett tűzjelek által."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leírja Aeneas tervét üzenetek jelzésére (i.e. 350), aki egy előre bekalibrált víztároló edényt használt, hogy szinkronizálja az adókat és a vevőt. Amikor az eldugaszolatlan edény vízszintje elért egy bizonyos szintet, akkor kellett felemelni a megfelelő lámpásokat, hogy az adott szintnek megfelelő értelmű üzenetet jelezzék.

Még mindig szükséges az üzenet jelentésének előzetes meghatározása. Ez az első feljegyzett leírása annak, hogy arra volt szükség, hogy az ábécét alakítsák jelekké tetszőleges üzenet továbbítása érdekében.

 

 

 

 

 

 

A terv, melyet használt: 5 betű 5 csoportja (a görögnek 24 betűje van), 10 lámpással bekódolva. Az öt első (csoportja) jelzi, mely csoport (baloldalon felemelve), aztán a második készlet jelzi, hogy a csoporton belül melyik betű (jobb oldalon felemelve).

A szinkronizálás kezdete két lámpás egyidejű felemelése és leengedése mind balról, mind jobbról. A megfigyelésre (lencse nélküli)látcsöveket használtak. A mai rekonstrukcióik képesek voltak elérni 8 betű/perc-es jelátvitelt.

A következő 2000 évben nem történt túl nagy fejlődés. Azonban a teleszkóp fejlődése a 16. században lehetővé tette, hogy a jelzőállomásokat nagyobb távolságra helyezzék. Az órák fejlődése pedig a távközlés szinkronizálásának fejlődését is maga után vonta.

 

 

Nagy távolságot áthidaló kommunikációs módszerek:

 

Módszer

Elsõ feljegyzett felhasználás

Utolsó feljegyzett felhasználás

Galambok

Egyiptom

i.e. 2900

USA, Kalifornia

1981

Futók/futárok

Egyiptom

i.e. 1928

USA, Pony Express

1860

Jelzőtüzek/lámpások

Trója

i.e. 1184

Anglia

1588

"Kiabálók"

Perzsia

i.e. 400

Németország

1796

Heliográfok

Görögország

i.e. 400

USA, Arizona

1886

Zászlók

Görögország

i.e. 400

Használatban

ma is

 

Napóleon titkos fegyvere (Az optikai távíró története)

 

 

 

 

 

 

 

 

Claude Chappe

 

1763-ban született Claude Chappe, egy francia főnemes unokája. Egyházi életre készül, egyházi javadalmait azonban a francia forradalom miatt elveszti. Úgy dönt, hogy testvéreivel együtt az optikai telegráf problémáján fognak dolgozni.

 

Korai kísérlet: A szinkronizált rendszer (1791)

 

Ingaórákat használtak a végpontokon (400 méterre egymástól) nagy jól látható számlapokkal. A jelzéseknek nem az egyes óra-állások, hanem az előző pozícióhoz viszonyított elfordulások feleltek meg, 16 szám volt az óra lapján. Az üzenetek a számok sorrendjébe vannak kódolva. Amikor a küldő óra eléri azt a számot, amit legközelebb küldeni akar, éles hangot hallat, amelyet a fogadónál észlelnek. A fogadóóra számlapja jelzi a sorrendben következő számot. Egy megállapított hangot használtak ahhoz, hogy az inga súlyait a küldőnél és a fogadónál egyszerre ejtsék le (a szinkronizálás kezdete). (Megjegyzendő: jelzőzászlók éppúgy használhatók, mint hangok)

Chappe fontolóra vette, hogy elektromos eszközöket használjon a jelek átviteléhez, de megfelelő szigetelés nem állt rendelkezésre abban az időben.

Megpróbált pénzügyi támogatást szerezni a Törvényhozó testülettől, hogy felépítsen egy működő távíró rendszert Párizsban.

 

A második kísérlet: A táblás távíró (1792)

 

Később háromszögletű fa keretet használ csúszó fatáblákkal, melyek megjeleníthetők vagy elfedhetők csigák segítségével. Felszerelt egy 5 részes kettes számrendszerű kódot (32 kombináció). Egy ehhez nagyon hasonló rendszert fejlesztettek ki végül a britek és a svédek.

A tömeg végül lerombolta a kísérletet azt gyanítva, hogy az egy felforgató szerkezet, amelyet arra használnak, hogy Franciaország ellenségeivel kommunikáljanak.

Azt követően, hogy 1792-ben XVI. Lajost börtönbe vetették, és kikiáltották a köztársaságot. 1793 meghozta a terror uralmát, Chappe pedig visszavonult.

A harmadik kísérlet: a szemafor távíró (1793)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vízszintes tengely (amit szabályozónak hívtak) meg két kisebb szárny (amiket “jelzőknek" hívtak). 45 fokos szögben variálhatók. Ez állítólag könnyebben látható, mint a zárrendszeres megoldás. A Nemzetgyűlés 6000 frankot szavazott meg Chappe-nak, hogy felépítse a rendszert.

 

1793. július 12. Egy meghatározó teszt

 

Három helyszínt választottak ki, 15 km-es első, és 11 km-es második szakaszokkal. 11 percre volt szükség ahhoz, hogy az eredeti 27 szavas üzenetet továbbítsák. A válasz 9 perccel később érkezett.

 

1793. július 26-án döntés született arról, hogy francia állami távírót építsenek, mely 58400 frankba kerül. 15 állomásból áll, mely átível Párizstól Lille-ig

 Breguet, a híres francia órásmester segédkezik a bonyolult csiga- és váltórendszerek megtervezésében, melyek szükségesek a távíró működéséhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néhány dátum a távíró-vonalak történetének kezdetéről:

1794. április 30.: A vonal elkészül és megtörténik a rendszer előzetes tesztelése.
1794. július 16.: A vonalat megnyitják.
1794. augusztus 15.: Az első hivatalos üzenet: LeQuesnoy város osztrákoktól és poroszoktól való visszafoglalásáról szóló jelentés.
1794. október 3.: A második vonal engedélyezve Párizstól Metz/Strasbourg-ig, Franciaország keleti határán.

 

Fejlesztések a rendszerhez

 

Segédállomásokat építettek, hogy használhassák őket akkor, ha rosszak a látási viszonyok.

Megnövelték a szabályzók méretét 4 m-ről 15 m-re.

Megvizsgáltak egy új tervet, melynek  hét karja van, nem pedig kettő.

Kifejlesztettek egy új jelzőkódot