Weblog, keresztszemező, második kiadás... avagy sokat tanultunk az előzőből :-)

Előző blogos munkám, a Floral Splendour elkészítése óta eltelt némi idő... Közben megszületett a kisfiam, egyelőre kisebb lélegzetű munkákkal kötelezem csak el magam. :-) Talán erre az aprócska naplóra tudok némi időt szánni, így hát - itt, és nem valamelyik blogportálon - belevágok! Ezentúl blogszerűen a friss bejegyzéseket felül olvashatjátok.
Blog indul!


2009.11.27. Repül az idő...

Közben bölcsiztünk, dolgoztunk, egészségesek voltunk, betegeskedtünk... (Most épp az utóbbi, sajnos...) Mindenről lehetetlen volna beszámolni, mindenesetre először is megmutatom, hogy min ügyködtem az elmúlt időkben:

Október első napjaiban Debrecenben mindig hőlégballon verseny van. Mondanom sem kellett, Gabi kisfiúnak nagyon tetszettek a színes ballonok, minden nap az eget lestük... Gyorsan rá is kerestem az újságjaimban, mintha a Goldban lettek volna hőlégballonok, nem is olyan régen... Egy hónap alatt sikerült kb. megcsinálni, az öltések nem voltak bonyolultak, a kontúrok Anchorosak, és ezzel mindent elárultam róluk, különös tekintettel, hogy plasticra készítettem az alkotást. Miután plasticon kicsit nehezebb elvarrni a szálat és új szálat kezdeni, két színnel haladtam mindig, azokkal, amik vízszintesen egy-egy cikkcakkot alkotnak, így nem kellett csak soronként két szálkezdést és szálvégeztetést végrehajtanom. Szerencsére nem nagyon komplikált a minta, meg vagyok elégedve a hátuljával is. Egyszer majd, ha lesz időm, körbevágom, és fellógatjuk valahová. Egyébként olyan 60x90 öltéses...
Hőlégballon...
Hőlégballon...
... és boldog tulajdonos.
... és boldog tulajdonos.

Még mindig küzdök a kicsi karácsonyfás motívummal, amit egyébként egész nyáron pihentettem, de azért remélem, hogy idén karácsonyra kész lesz. A fa teste már megvan, törzse (és esetleg alatta a virágláda) kell, meg a kontúr. Kontúr után fehér szalmagyöngyökből aranyszálas lazy daisy öltésekkel a gyertyák, majd mehet egy flexibe. A csúcsra tavaly amikor ajándéknak csináltam, egy gyertyát tettem, most gondolkodom valami gömbön vagy egyéb csúcsdíszen...
(Azért haladtam egyébként nehezen vele, mert kevés a hozzá alkalmas tűm, és alkalmas időpontom... Most már tudom úgy is hímezni, hogy közben Gabi ébren van, de nagyon résen kell lenni, mert szereti-szeretné megtapogatni a kis tasakban a gyöngyöket...)
Gömbi 02.28.
Gömbi 02.28.
Gömbi 11.27.
Gömbi 11.27.

Ha már itt tartunk, megmutatom, Gabi mit csinál mostanság... Természetesen először is velem együtt hímez... Ha nem ezt csinálja, a játékaival mókázik... Mostanában nagyon sokat játszunk az építőkockákkal is, és közben számomra néha teljesen ismeretlen mondókákat, dalokat ad elő. Ez bizony a bölcsiben ragadt rá. :-)
Hímzés 1.
Hímzés 1.
Hímzés 2.
Hímzés 2.
Kedvenc állatkákkal
Kedvenc állatkákkal
Bújj-bújj...
Bújj-bújj...

A nagy poén, vagy hír, vagy büszkeség, vagy akármi... az olvasás. Játszunk az egyik kedvenc számítógépes játékunkkal, amiben egy halom tárgy közül meg kell keresni ezt vagy azt... Kicsit arrébb lépek, mire visszajövök, Gabi már félig megoldotta a feladványt. Mikor megkérdeztem, hogy honnan tudta, hogy tíz nyakkendőt kell keresni, csak annyit felelt, hogy "hát oda van írva!"... :-) Egy csomó mindent megismer ebben a játékban, meg a betűk nagytöbbségét is, úgyhogy mostanában szokott nekünk "bérbe" gépelni. Egy-egy szót. :-)

Amitől pedig elolvadtam a múltkor: "Húzok párhuzamosakat, ez apa, ez meg anya." :-) :-) :-) Lehet, hogy ehhez egy anyai szív kell, de ez nekem a megfigyelőképesség, empátia meg minden netovábbja volt. Ja, és a párhuzamosai is egészen pontosra sikerültek. :-)

Végezetül egy most már hármas fotósorozat, megint előkerült az óriás ülőpárna...
Ülőpárnán 2007.12.04. Ülőpárnán 2008.06.15. Ülőpárnán 2009.11.27.
Ülőpárnán 2007.12.04.
Már stabilan ül, de még "baba".
Ülőpárnán 2008.06.15.
Tavaly azt hittem, ez a nagyfiú...
Ülőpárnán 2009.11.27.
... de nem, a nagyfiú ez!

Nos, ennyit mára, a teljessség igénye nélkül. Van egy eléggé freestyle tervem, most azon fogok elgondolkodni. :-)

 

2009.09.09. Back to bölcsi, viszont hímzési nehézségek

Traram!!! Fanfárok! Gabi kisfiú példásan viselkedik a bölcsiben, nem sír, eljátszogat. Ha gondja van, mondja a gondozónéninek, fegyelmezett, szépen, ügyesen, jó étvággyal eszik, stb. Ma 3/4 12-re mentem érte, először ebédelt ott, egy picit le is feküdt, de az alvás még nem sikerült. Amikor a gondozónéni kihozta, álmos szemekkel közölte, hogy "még maradünk, bölcsizünk egy kicsit". :-) :-) :-) Nem eszik olyan forrón a kását, de azért örülök. :-)

Futó Anchoros projectemmel kicsit megakadtam... Van benne egy halom franciacsomó, ami eddigi tapasztalataim szerint egy X-nél kisebb helyet foglal el. Nomármost, a franciacsomó szimbóluma letakarja, hogy alatta milyen szimbólumnak kell lenni. Vagy nem csinálok alá semmit (és akkor jó eséllyel át fog látszani a fehér anyag, ráadásul pont sötét színről van szó, aminél ez feltűnő) vagy improvizálok alá egy másik színt a környező X-ek figyelembevételével. Valószínű nem a franciacsomó színét kell X-nek is csinálni, mert akkor a csomócska nem érvényesül... Hogy miért nem csinálnak ezek egy csomótlan és egy csomós mintaívet? Ha már kontúrtalan és kontúros van...
Az egyik színnel is problémám van, adtak belőle egy teljes motringot, közben meg nem kell belőle csak egy maréknyi X, meg kontúr. Na jó, a kontúr elég sok, de nem hiszem, hogy a motring fele elfogyna... Sajtóhubától tartok. Nehogy kihímezzem az adott színnel, aztán nem is azzal kellett volna.
Írtam a vevőszolgálatnak, addig meg inkább csak nézegetem szegény mintámat... Pedig hogy szeretném hímezni. :-(

 

2009.09.06. Első nap a bölcsődében, vidám dolog, gyerekek... védőoltás péntek ellen?

A cím egy biztosan sokak által már nem ismert diafilm versikéjéből (csasztuska, ismét egy talán ismeretlen szó) származik, de hagyjuk... Eljött a nagy nap, csütörtökön ismerkedtünk kicsit a bölcsivel. Gabinak nagyon tetszett a sok játék, a sok pici bútor, a babaméretű mosdókagyló, - agyam eldobom - WC, no és persze a sok gyerek. Kinn voltunk az udvaron, nagy volt a nyüzsi, én próbáltam háttérbe vonulni, összeöltögettem a meglepi szütyőt, persze legalább tíz gyerek odajött, hogy "Te most mit csinálsz?" meg "Ezt hogy kell?"... Nézegették a markolót, ha megfordítottam az anyagot, akkor megkérdezték, hogy "És most hova tűnt?", szóval nagyon jól elvoltam... De Gabi is. A képeken éppen első bölcsis tízóraiját fogyasztja, - agyam eldobom 2. - egy-egy pohár ananászlé járt minden gyereknek, ha marad, repetázhatnak. Gabi repetázott - kétszer. :-) Utána meg egy félórával közölte, hogy szomjas. A csapvizet meg kiköpte, mert azt hitte, fogmosóvíz, aztán ártatlanul megkérdezte, hogy ezt le szabad nyelni? Na ja, itthon is a gyümölcslé megy. :-) Délben volt egy kis félreértés, amikor az első gyerek bement a gondozó nénivel ebédelni, mi pedig nem mehettünk utána. Az a jövő hét műsora lesz, remélem... Az ott ebédelésnek az ottalvás a feltétele ugyanis, annak meg az, hogy nélkülem is jól érezze magát a többiekkel... Akartunk tenni pénteken egy próbát, de közbejött egy délután elkezdődő megfázásos tünetegyüttes... Na, ilyen gyors bölcsibetegség nincs, ezt biztos korábban kaptuk el, viszont bölcsi helyett doktornéni lett belőle.

Itt kell világgá kiáltanom, Gabi nagyon ügyes - és komoly nagyfiú - míg tavasszal sírt már az épület láttán is, most szépen bementünk, kivártuk a sorunkat, engedte a meghallgatást, ügyesen nyitotta a száját a toroknézéshez, nagyon, nagyon büszke voltam rá. Kapott is egy matricát bátorsága jeléül. :-) Csak azt tudnám, miért nincs a péntek ellen is egy védőoltás, már csak az az egy hiányzik a boldogságunkhoz, hogy az összes orffolyós, orrdugulós, köhögős mizéria ne pénteken jöjjön ki rajtunk... Most már sokkal jobban van, remélem, hétfőn meg lesz szavazva az egészségessége.

A képek a bölcsis "tízórairól" és a meglepetés szütyőkéről készültek:
Iszom...
Iszom...
Kérek még!
Kérek még!
Kész a markolós szütyő
Kész a markolós szütyő

Nos, a bölcsis varrogatásom jó alkalom volt arra, hogy kipróbáljam, milyen úgy hímezni, ha Gabi kisfiú ébren van. Eddig nem mertem, de valószínűleg nem is lehetett volna... ahhoz a mókus túl bonyolult volt... A mostani projectem viszont viszonylag kompakt, és ott vannak a kicsikék is, amiket kézben fogva, bárhol, bármikor lehet hímezni. A minta mérete miatt még a tájékozódás sem akadály. Csütörtök délelőtt, pénteken, szombaton, és ma is hímeztem - lehet, hogy nem sokat, de nem az a lényeg... Gabi kisfiú sokszor segített a tű kihúzásában, áttolásában, de volt olyan is, hogy békén hagyott. Miután az ollóm iránt is heves érdeklődést mutatott, elővettem a Rossmannból vett, ormótlan, ámde lekerekített műanyag és mellesleg tiritarka cikkcakk-olló kollekciómat, és szétszabdaltunk két írólapot. Melleslegesen tanultunk egy kis ollóhasználatot valamint fegyelmet. Előástam az előbb a Prym tűkészlet gyűjteményemet is, legközelebb az "én is hímezni szeretnék" (figyelitek, már nem "Gabi hímez mócs" a módi, teljesen helyesen ragoz a fiatalúr!) kezébe nyomom a legnagyobb tűt egy falatnyi gobleinkanavával megy egy gyapjúfonallal, aztán hajrá! (Majd beszámolok az eredményről... megmutatom a művet.) Hol is tartottam? Ott, hogy hímeztem... Az "agyatlan" zöld keret mind az öt anyagdarabon készen van, a kicsiken még csak nézni se kellett a mintát, nem szakítják meg más motívumok, mint a főprojectnél... Azt a bizonyos zöldet egyébként pár centi híján teljesen elfogyasztottam, úgyhogy a kontúrokhoz a tartalékba vett motringot kell használjam. Mondjuk még mindig kitartok amellett, hogy bőven lett pakolva, de miután nem csak a készletet hímzem vele, nem tudom megmondani, mennyire bőven. A kereten kívül néhány elszórt öltést is kellett csinálnom vele, plusz franciacsomók is lesznek. Tuti dolog, van kontúros meg kontúr nélküli mintaív, de kellene nekem egy franciacsomó nélküli változat is. Sokszor ugyanis abszolút nem látszik, milyen szín lakozik a franciacsomó alatt, és meggyőződésem, hogy az egy darab csomócska nem fogja lefedni az egész négyzetet. Ráadásul sötét színekről van szó, jó zavaró lenne, ha kilátszana alatta a fehér. Legjobb tudásom szerint a környező négyzetek figyelembe vételével rögtönzök oda is egy színt... Ebbe a problémába még az első színemnél, a sötétzöldnél belefutottam, de ugyanez lesz a helyzet a most elkezdett második színemmel, a feketével is. Ebből két szálat adtak, még az első harmadát se használtam el, franciacsomókra és moderáltan kontúröltésekre is kell használjam...

Itt pedig az aktuális állás...
WIP - 2009.08.28. - 1 nap hímzés után
WIP - 2009.08.28. -
1 nap hímzés után
WIP - 2009.08.28. - kiegészítőkkel
WIP - 2009.08.28. -
kiegészítőkkel
WIP - 2009.09.06. - 6 nap hímzés után
WIP - 2009.09.06. -
6 nap hímzés után
kiegészítők - 2009.09.06. - 6 nap hímzés után
kiegészítők - 2009.09.06. -
6 nap hímzés után

Hűha, a 6 nap után kicsit durvának tűnik, hogy "csak ennyi" az egész... na jó, a nap még csak öt és fél, a vasárnap még nem telt el teljesen! Lehet, hogy nem látványos, de öltésben elég sok, és rengeteg viszonyítási pontot nyertem a következő színekhez. A következő - ha befejeztem a feketét - valami élénkebb lesz. Valamikor a jövő héten talán azt is elárulom már, mit csinálok... :-)

 

2009.09.02. Élménynap, quicky és gyorsjelentés a WIP-ről...

Hétfőn megtudtuk Gabi kisfiú bölcsis jelét. Bizony, itt a szeptember... munka, bölcsi, minden... Én már most "lelkizek" rajta, pedig tudom, hogy nem kellene. Titokban tegnap élménynapot tartottam Gabi kisfiúnak. Nem búcsúzunk, mert továbbra is tudunk sétálni menni, igaz csak hétvégén, de valahogy mégis szükségét éreztem annak, hogy ... na, képzeljétek tovább... nem tudom leírni. :-(

Itt vannak a képek:
Kis játszó, sárkány
Kis játszó, sárkány
Fenn vagyok!
Fenn vagyok!
Hidas szökőkút, MODEM
Hidas szökőkút, MODEM
Hídon ülve
Hídon ülve
Déri Múzeum vízköpőnél
Déri Múzeum vízköpőnél
Hol vagytok, galambok?
Hol vagytok, galambok?
Megeszem a pogácsátokat!
Megeszem a pogácsátokat!
Jönnek már!
Jönnek már!
Ivókút
Ivókút
Innen is megnézem
Innen is megnézem
Jó móka!
Jó móka!
Nagy víz, sutty! (Fórum)
Nagy víz, sutty! (Fórum)

Meglepi quicky
Meglepi quicky
Hazaérve Gabi kisfiú elégedetten aludt el, én pedig gyorsan nekiálltam egy gyors meglepinek. Kicsi szütyő, amibe kincseket lehet majd pakolászni. Eddig 2.5 óra munka van benne, munka megnevezése szerint Aidacsík kiválasztása, levágása, beszegése és "gumiház" (összehúzó zsinórnak hely) kialakítása, hímzés, kontúrozás és a hátoldalra vetex vasalás. Még nincsen összeállítva, arra már nem jutott idő. Anyagköltség minimális (az Aidacsík métere 140 forint volt, cérnát a hat felhasznált színből 1-1 méternek a harmadánál (egy-egy kétszálas méternél) kevesebbet használt fel, a minta amúgy valami 28x24 vagy hasonló öltés. Még egy falatnyi zsinór kell. Ami "sok" benne, az a munka, az is csak azért, mert varrógép helyett kézzel csinálom... Elkezdtem rajta filózni, mennyiért adnék el egy ilyet... Szerintetek?

Lehet, hogy csinálok bele filcből egy kisvakondot vagy egy katicát... Vagy egy közös fényképet teszek bele... majd meglátjuk. :-)

A WIP-emből még egy alvásidő alatt sikerült a keret másik felét is befejezni. Közben kiderült, hogy a minta közepén is van ebből a színből pár szem elszórva, és az is lehet, hogy ő az egyik kontúrszín, így talán mégse annyira nagylelkű volt a kiporciózás. Bár most tartok 1 teljes szál plusz a másik harmadánál, ezzel szemben ugye kaptam négyet. De ahogy a kontúrokat ismerem, szerintem még így is fog belőle maradni bőven. :-) Égek a vágytól, hogy folytathassam, talán ma délután, vagy holnap a bölcsiben. :-)

 

2009.08.28. Work in Progress Again - Megint hímzek, de hogy mit, tán elment az eszem???

Nos, 26-án délután, hazaérve el is kezdtem az előkészületeket. Gyakran olvasom Mary Corbet Needle'n'Thread oldalát, és bár elsősorban nem keresztszemessel foglalkozik (nem tudom megmondani, mivel foglalkozik, de többféle hímzéságat ismer, mint amennyivel én valaha is találkoztam...) sokszor merítek onnan ötletet vagy találok valami megfogadandó tanácsot. Legutóbb például arról írt, hogy a közelgő szeptember előtt előkészíti a projectjeit, hogy az elfoglalt időszakokban csak elő lehessen kapni, és hímzésre kész állapotban legyen. A másik jó ötlete, a "szakíts magadnak 15 percet hímzésre", ami nekem is különösen jól fog jönni, amikor a munka után este nem igazán marad idő a hobbira... Ki tudja, talán az ebédszünetet is kihasználhatom? Szóval, Mary után szabadon én is előkészítettem a következő projectet. Egyelőre nem árulom el, melyiket... Violent, Te tudod, ne súgj!

A projectem egy régebben megvásárolt készletből, és a hozzá szorosan illeszkedő (de magazinban publikált) kiegészítőkből áll. A készletben az anyag adott, 14-es hófehér Aida. Bár a kiegészítők (nevezzük egyelőre így őket, nemsokára felfedem úgyis a titkot) viszonylag kicsik, sajnos nagyobbak ahhoz, hogy eredeti tervem szerint újságos készletek tenyérnyi aidácskáira hímezzem őket, és az egyikhez Aidacsík kell. Sajnos Aidám csak törtfehérben van, hófehérből meg csak hímzővásznam (csík van mindkét színből a megfelelő szélességben), így először is el kellett gondolkodjak, hogy mire is akarok hímezni. A végén úgy döntöttem, hogy nem akarom a főprojectet hímzővásznasítani - a tervezés Amanda Butler munkája, és jócskán használja ugyanazokat az indiszkrét helyre pakolt kontúrokat, amiket a Mókusban is láthattam, valamint a mintában több franciacsomó is szerepel, amiket szintén talán "jobb" Aidára csinálni - így a főproject marad az eredeti hófehér anyagon, a kiegészítők pedig a törtfehér anyagom darabkáira kerülnek.

Bár a színek a készletben és a kiegészítőkben azonosak, hat színből tartalék motringot vásároltam. Ezek nincsennek ugyanis itthon, és nem tudhatom előre, mekkora ráhagyással dolgoztak a kiadagolásnál, a nagy mellé a négy kicsi projectet elbírja-e...

Lehet, hogy "Százszor mérj, egyszer vágj!", de ezt csak egyszer mértem le. Na jó, kétszer. Hogy miért kell drága Amandánknak a kb. 8 centiméteres design-t 17 centiméteres anyagra saccolnia, na jó, hátha elszámoltam, lemérem mégegyszer. Stitch count (izé, lyuksűrűség) stimmel, ez tényleg akkorára megy... Nos, nem takarékoskodok az egyébként semmire se jó anyaggal, meg aztán hátha kiderül valami az angol leírásból, amit elsőre nem láttam meg, legyenek így a méretek. Leszabás OK.

Nem tudom, ki hogy van vele, én utálom azt a mintát, amelyiknél a középvonal nem egy tízes határon helyezkedik el. A Cross Stitch Gold mintái általában a 10-es határvonalra teszik a közepet, és negatív és pozitív irányba számozzák a minta szélén a négyzetrácsot. Mint Matematikán felnövekedett nemzedék tagja, nekem is ez a természetes. Nos, ezzel ellentétben a főmintám függőlegesen egy tízes intervallum közepén (nyolcasnál) jelölte be a középvonalat. A kiegészítőcskéknél a függőleges és a vízszintes is összevissza... Ennél már csak a mókus volt "jobb", akinek páratlan élhosszából kifolyólag a függőleges tengely kettéosztott egy oszlopnyi négyzetet... Ott áthelyeztem a tengelyt a mintán, és tollal bejelölgettem az új rácsokat. Na de ez a minta még talán komplikáltabb is mint a másik - akarom én ezt? - nem akartam a mintaívet elcsúfítani, így a főmintán a középvonalhoz legközelebb eső vastag vonalat jelöltem ki "célkeresztnek". Az anyag közepének kijelölésekor viszont vigyáztam, hogy a célkereszt ne az anyag közepére, hanem annál kettő egész egységgel fentebb essen. A kicsi mintáim közül a négyzetesek 36x36, 41x41 és 44x44 öltésesek, ezeknek abszolút közepét vettem, ott majd átszámítok. A negyedik kicsi mintám hosszúkás, ott viszont - ahogy a Virágkosárkánál is - a középvonal mellett mindkét irányban levő vonalat beférceltem, így ott nem célkeresztem, hanem cél-kettőskeresztem alakult ki... Eddig szürke szálat használtam, most úgy döntöttem, a "bárhol, bármikor" előkapáshoz jobb egy élénk bordó. Ezeket csináltam tegnap...

Ma elkezdtem a hímzést. Az első színem keretként végigfut a minta körül, néhol egy-egy motívum átfedi, de többnyire látható. Nagyszerű másodlagos referencia lesz, a középső kereszt után a szélső kerethez is tudok viszonyítani.
Nos, legelőször is, ez az első szimbólum kapásból nem egyezik. A főprojecten más, mint a másik négyen. Na nem baj, két kis jelecskét meg tudok jegyezni. Úgy tervezem, hogy most nem fűzök be ezer tűt (megnehezítené a hordozást ha vinni kell a kis műanyag hobbidobozokat is, így pont befér minden egy zippzáras A/4-es tasakba), hanem minden színt végigviszek, mielőtt a következőt elkezdeném. Utoljára a DMC-s tulipánkosarat hímeztem így, és "majdnem" így hímeztem a delfines mintát is, azzal a különbséggel, hogy ott a minta három hímzett mezőből állt, közötte ürességgel és mezőről-mezőre haladtam. Már most látom, hogy fölösleges volt az aggodalom, a kezdő színemből (a képen nem biztos, hogy jól látszik, sötétzöld) négy méter hatszálas cérnát csomagoltak ki, most a hímzés felénél tartok, és az első méter kétharmadát használtam el.
Következzenek a képek:
WIP - 2009.08.28. - 1 nap hímzés után
WIP - 2009.08.28. - 1 nap hímzés után
WIP - 2009.08.28. - kiegészítőkkel
WIP - 2009.08.28. - kiegészítőkkel
WIP - 2009.08.28. - kiegészítők közeli 1.
WIP - 2009.08.28. - kiegészítők közeli 1.
WIP - 2009.08.28. - kiegészítők közeli 2.
WIP - 2009.08.28. - kiegészítők közeli 2.

Nos, még annyit, ugyanúgy Anchor minta révén ugyanarra szereti dőlni az öltéseket, amerre én nem, szóval a Mókus után nem kellett irányt váltanom, megint ellenkezőleg hímzek. A három egyforma anyagnak pedig a bal felső sarkába beleférceltem egy egy betűt, azonosításképp. Elég egyformák - majdnem egyformák - a minták ugyanis. A fő anyagnak és az Aidacsíknak pedig a célkeresztje tetején kis nyilacska található, ami az északi irányt... izé, "erre tartsál, itt a tetejem" jelölöm, ami igaz, hogy csak addig fontos, amíg egy-két színnel készen nem vagyok, de nagy könnyebbség, és nagy hibalehetőségtől óv meg.

Na, tudjátok már, mit hímzek? :-)

 

2009.08.26. Gabinak saját cérnája van :-)

Lementünk a városba, élvezni az életet. :-) Útközben beléptünk a kedvenc boltomba, hogy vegyünk néhány darab Anchor cérnát. Megvan ugyanis a következő projectem, lehet, hogy most bele is kezdek. Eredetileg egy készlet, amit további dolgokkal egészítek ki, és mivel nem biztos, hogy a készletben levő cérnák elegek lesznek a turbózásomhoz, vásárolnom kellett (haha, csak úgy kellett engem kényszeríteni) hat színt, ami a cérnakollekciómban még nincs meg. Közben amíg én válogatok, Gabi nézegeti a Puppets perléket, gondolom emlékszik rá, hogy tavaly ősszel vettem egy pár gombolyaggal az első hardangeremhez. :-) A következő párbeszéd zajlott le:

Gabi: Ezt is megveszük.
Én: Gabi, ez nagyon szép, de ilyet nem veszünk, ilyenre most nincs szükségem.
Gabi: De nekem viszont van.

Az állam leesik néha, hogy milyen kötőszavakat tud ez a gyerek. "viszont", "tulajdonképpen", "mindenképpen" és társai, a "szerintem" az már teljesen köznyelvi fogalom... Viszont produkciójáért kapott egy enyhén gubancos Puppets-et, szép céklaszínben. Úgyhogy már saját cérnája van, most éppen kilakoltatta a kis csatos dobozából a SPAR törpöket, és ott lakik a cérna. :-)
Valakinek volt saját cérnája két és fél éves korában? :-)
Na, megyek levágni az anyagokat a hímzésemhez. Direkt nem árulom el, mi lesz, majd pakolok fel fázisfotókat. :-)

 

2009.08.22. Robotséf a Doberdón, Fenomenális Úszóbordák!

Valamikor, 15 évvel ezelőtt, volt egy nagyon jó Társaság. Az azóta lebontott Benczúr koli lépcsőjén ülve, talán talán valamelyikünk névnapját ünnepelve arra gondoltam, milyen jó lenne az ilyen szép pillanatokat eltenni... egy befőttesüvegbe, hogy aztán később, amikor szükség van rá, bármikor elő lehessen venni, nézegetni, ha kell, erőt meríteni belőle, vagy csak egyszerűen romantikázni egy kicsit... Ez a bejegyzés is egy ilyen pici "befőttesüveg", ahová egy csokor nyári pillanatképet tettem el, a már majdnem két és fél éves Gabi kisfiúval - GabiGömbivel - töltött napjainkból.

Kép nélküli pillanatok:
Vettünk egy adag body-t... kettőn kis színes robotok vannak... Gabinak megtetszett a szó, enyhén még raccsolva, nevetve ugrándozik a franciaágyon: robot, robot!
Számítógépes játékkal játszunk... Valamiért a "séf" szó is megtetszik, innentől kegyetlenek vagyunk, a "robotséf" a vidámság netovábbja. Meg a redcurrant... :-)
Nagyon érdekli őt a karórám... nézegeti, forgatja, hallgatja... felcsatolja a kezemre. Ez nagy teljesítmény, nem egyszerű. Dicsérem: ügyes vagy, nagyon jó, szuper, fenomenális! Azóta, ha az órát kéri, a "fenomenálisat" kell odaadnom... :-)
Az "úszóborda" szó az oldalborda meg az úszógumi szavak összekombinálásából születhetett. Gabi már két éve jár úszni, fejlett úszóbordácskái vannak, amiket így nyáron az élményfürdőben szoktunk megúsztatni. Mint legutóbb tegnap is, amikor a 40 centis gyerekmedencében sikerült rájönnie, hogyan kell egyedül felfeküdni a vízre és elindítani az úszást. A gyerekekre vigyázó "nénik" egy ideig nagyon figyelték, aztán megszokták, hogy ott az a kicsi nagyon önálló... onnantól nem zaklatták a "segítségükkel"... Gabi pedig fülig érő szájjal gyakorlatozott. Kedvenc videója egyébként Tiedit úszóbordás kislányairól szól...
Pillanatképek
07.17. Nagy kaland volt a szüleimnél tett látogatásunk. Az eper, a málna, a szeder, alma, paradicsom, mind-mind a kertben nő, amikor megkívánjuk, leszakítható. Dúskáltunk a földi javakban. :-) De nagy sikert arattak édesapám szerszámai, egy festőecset (alias "kicsipamacs"), és egy kiszuperált walkman is, aminek órákig lehetett nyomogatni a gombjait. Még a vonatutat is jól tűrte.
08.02. A nagy melegben beszereztünk két ujjatlan felsőt is. Határozottan izmos, vagány kis "kölyköt" csinált Gabiból, aki egyébként egyre vagányabban mozog a mászókákon. Legújabb kedvenc a "csimpaszk", amikor is jól meg kell kapaszkodni valami fejünk fölött levő rúdban, és lengeni egyet-kettőt. Egész ügyesen csinálja. Azóta pedig még a Máltai játszótér legmagasabban fekvő mászókáit is meghódította, hasonló korú gyerekes anyukák legnagyobb ámulatára.
08.07. Okos füzetembe sok minden "első" dolgot feljegyeztem már. Ez egy olyan dolog, ami nem korszakalkotó, de egészen véletlenül megörökítettük. Egy úszóborda úsztatás után, az első önálló fagyi. Eperízű volt, és Gabi kisfiú büszkén nyalogatta. :-)
08.11. Halmozzuk az élvezeteket. Nagyokat csavargunk a városban, mindent megnézünk, kipróbálunk. Az utcánkban többféle ásatás is folyt éppen, bitumenjavítás és kábelfektetés. Az egyik markológépet sikerült közelről megcsodálnunk, Gabi még "vezethette" is egy kicsit. :-)
08.13. Imádunk mindent, ami szökőkút! Első állomásunk a "hidas" szokott lenni, a Baltazár Dezső téren. Onnan a Déri múzeum elé megyünk, ahol mint a mellékelt ábra mutatja, fel kell ülni a kagyló formájú díszre. Onnan a főtér két szökőkútja következik, aztán a "Fórum bolt", ahol a beltéri szökőkutat ugyan elég gyakran letakarják, de most készült el az előtte levő téren egy nagyon érdekes három gömbből álló kompozíció. A gömbökről víz folyik le, és a térkőburkolatból is gejzírszerűen elő-előtör egy-egy ravasz vízsugár. A kicsik kedvence. :-)
08.14. Ez most pontosan az az eset, amikor a Fórumban nem szökőkút van, hanem valami más... A kis kunyhóban éppen citrommal és ananásszal ismerkedünk, valamint fotózni is lehet. :-) Majmok, papagájok, gyíkok és teknősök várták a kíváncsi gyerekszemeket. Mondanom se kellett, többször is visszamentünk. :-)
08.16. Amikor éppen semmiféle izgalmas elfoglaltságom nincs, kiteszem a dobozából a kisvasutat, és a helyére mászok... már egy kicsit trükközni kell, de még beleférek... :-) Nem tudom, mostanában nagyon mennek össze a dolgok. A fürdőkád is egyre kisebb. Attól tartok, ha ősszel visszamegyünk a babaúszásra, ott is sekély lesz a víz... Hogy mik történnek itt... (Gabi kisfiú napról-napra nő...)
08.16. Ezt ugyan már mutattam, de a mókus is fontos állomása az életünknek. Most, hogy készen van, el lehet kezdeni aprócska ajándékokat, használati tárgyakat készíteni. Egy sorozat tengeri állatos vagy őszi faleveles hűtőmágnesnek például Gabi biztosan nagyon örülne. Már lapozom is régi újságjaimat, a Goldban, Crazyben szokott lenni ilyesmi... :-)
Most pedig csavarjuk rá képzeletbeli befőttesüvegünkre jó szorosan a fedőt. Szeptembertől más idők jönnek... bízom benne, hogy nem rosszabbak, talán jobbak, mindenképpen mások... Már beköszöntünk a bölcsibe, szépek az udvaron hívogató játékok, kedves a bölcsis néni, és még jó ismerős kislány is vár minket a csoportban. :-) Még két hét... Addig is folytatjuk az élet élvezetét. Talán megtelik egy másik befőttesüveg is. :-)

 

2009.08.17. GabiGömbi Proudly Presents...

Mókus!!! Készen van, végre! 2004 vagy 2005. nyara óta készül (az biztos, hogy az Elizabeth de Lisle "pihentető" projectjeként. Az első pár öltés kétszer egy-egy nyaralásos héten készült, két egymást követő évben, amikor nem akartam a nagy projectemet cipelni... Utána pedig gyakorta elővéve, félretéve... A rengeteg hasonló barnájával volt az első nagy gondom... az "indiszkrét" kontúrjaival meg a második. Most mindkettőt legyőztük. Marad a keretezés (ráér), a romeltakarítás, khmm, a cérnák helyretevése (nem ér rá), és a következő project kiszemelése (egyelőre nem döntöttem...).

És most következzenek a várva-várt képek...

 

2009.06.26. Változások...

Hát igen, régen voltam... Egy ideig számoltam a virágokat, gondolatban mindig hozzátettem, mit fogok majd írni, ha a gép közelébe kerülök, aztán az idő csak tolódott... Nem panaszként mondom, mert közben csodálatos nyári napokat élünk meg Gabi kisfiúval (mit kisfiú, kész nagyfiúval!) együtt. Szerveződik, rendeződik minden. Felvették bölcsibe, felvették oviba, én megírtam a visszamenéshez szükséges papírokat, szeptembertől remélhetőleg ismét aktív, dolgozó nő leszek, kopp, kopp. :-) Érdekes lesz visszaszokni, bár talán hiányzik a "másfajta" kihívás. :-)
Annyi bizonyos, hogy ezt a korábbi, szinte minden nap írok valamit ritmust - most a sokat levegőn levés miatt, szeptembertől a sokat négy fal között levés miatt - nem fogom tudni tartani, egyre inkább magamévá teszem a Nina által is kirakott és követett "Blogging without obligation" elvet. Persze a lap nem szűnik meg, ahhoz túl sok "érték" van már rajta, de el-eltűnök, aztán újra előkerülök... ne kérdezzétek, mikor. Most éppen igen. :-)

Először két kép Gabi kisfiúról:
Romantikus mezítlábas százszorszépszagoló Jólfésült tüsihajú nagyfiú
Romantikus mezítlábas százszorszépszagoló Jólfésült tüsihajú nagyfiú

Aztán több fázisfotó a mókusomról, amely immár tényleg a célegyenesben van. Az utolsó kép a félöltések befejezésekor készült, most kontúrozok. Na mondjuk még az sem semmi, tekintve, hogy a szerencsétlen kontúrok még köszönő viszonyban sem leledzenek az X-ek sarkaival, annál inkább a felezővonalakkal, közepekkel meg csak úgy összevissza, szóval a találékonyságomat fejlesztem, de masszívan...
Mókus - 2009.04.09.
Mókus - 2009.02.28.
Mókus - 2009.04.21.
Mókus - 2009.04.21.
Mókus - 2009.05.14.
Mókus - 2009.05.14.
Mókus - 2009.04.16.
Mókus - 2009.05.16.
Mókus - 2009.06.13.
Mókus - 2009.06.13.
Még a végén igaza lesz Violentnek és 2010-re kész leszek vele. Vagy hamarabb??? :-)

Kateee játékra invitált: 6 nem túl lényeges dolgot kell elárulni magunkról, amit egyébként kedvelünk, és utána továbbadni 6 társnak a játékot. Nos, a nem túl lényeges dolgok alant következnek, ám valószínűleg már mindenki megkapta előttem ezt a játékot is, úgyhogy nem írok neveket... Aki olvassa ezt, érezze magát meghívottnak. :-)
1. Balkezes vagyok, és valamellyest talán még büszke is rá. Nem szoktak gondot okozni a mindennapi dolgok, és biztos sokat bénáznék egy speciális ollóval vagy konzervnyitóval, mert már úgy megszoktam a jobbkezes irányt. A kisfiam viszont jobbkezes. :-)
2. Gyereknyelv? A minap kérdezték, tanultam-e valahol a gyerekkel való kommunikációt, mert állítólag nagyon megy. Összhangban vagyunk. Szerintem ösztönös, és főleg a sok beszéd és a semmi görcsösség az alapja. Ja, és én is tanulok tőle szavakat. :-)
3. Türelem. A kívülállók szerint sok van nekem belőle. Saját meglátásom szerint nem olyan sok, de talán az átlagnál kevesebbszer csordul túl a pohár nézők előtt.
4. Ha valamire nagyon koncentrálok, gyakran álmomban folytatom. Volt már belőle reggelre megoldás, de volt már helyette fáradt ébredés is.
5. "Egy lány vagyok csupán a sok közül / Ki vidékről a városba kerül / Bár úgy döntöttem, itt is maradok / Én akkor is vidéki lány vagyok." - egy táncdalfesztiválról, valamikor 6- éves koromból...
6. A kedvenc számom, szinte kabalám a 2. A számítógépek is kettes számrendszerben működnek, de ezt az összefüggést csak jóval a kedvenccé levés után tudtam meg. :-)

Holnap elvileg minitalizunk, még megpróbálom feltenni az előző taliról készített három képet. Sajnos ketten is elhagyták kis körünket, ilyenkor kicsit mindig lelombozódok... De remélem ez átmeneti, holnap töltődés vár!!!

 

2009.04.09. Csak ülök és mesélek...

Eljött a tavasz, ezzel együtt a netezésre szánt időm is drasztikusan lecsökkent. Csak most látom, hogy ez nem egy, nem kettő, majdnem négy hét kihagyás volt. De nagyokat sétáltunk, játszótereztünk, jó levegőn voltunk "helyette", és ez a lényeg. :-)

Kinőtt, kibontotta szirmait azóta egy csomó virág...
Először is az ibolya, amit már a március végén - egész pontosan 21-én - tartott minitalira menet is láttam, de úgy tűnik, virágágyás fekvésétől függően elnyújtottan virágzik, mert (hehe, most jövök rá, hogy pont az Ibolya utcán) még egész ágyások vannak, amik éppen csak bimbóznak...
A jácint és nárcisz, amiknek kiskoromban sokáig nem tudtam megkülönböztetni a nevét, pár nappal később követte. E kicsi egyénben addigra teljesen megrögzült egy máshol látott krókusz neve, és lelkesen mutogatja a jácintokra, hogy "kokosz, virág"... :-)
Az árvácska nehezen megitélhető, mert a legtöbb városi virágágyásba őt ültetik ki, szépen előnevelten, de tény, hogy mostanra csodás ágyásokban pompázik, a modern nemesítésnek köszönhetően nemcsak a hagyományos sárga-lila, hanem narancssárga, bordó és egyéb vadító színösszeállításokban...
Még nem volt április, március legvégén láttuk a kistélizöldet, a főtéren a tulipánokat (ami szintén "kokosz"), és a japánbirseket. Meg persze a paradicsomszilva és egyéb félvad díszfa fehér virágait, amik meg "meggyfa" a kedves gyermekemnek, merthogy a meggyet nagyon szereti. :-)
Virágba borult az aranyvessző is.
Tavaly nem láttam még fürtös gyöngyikét, most több virágágyás szegélyét is díszíti.
Most kerestem rá, mi a szösz lehet a több helyen is látott sárga illetve vehér apróvirág... a neve téltemető.
Vasárnap láttunk a babaúszásról hazafelé jövet (nem frissen vett, kiültetett, hanem magától kivirágzott)primulákat.
Tegnap sétáltunk, a főtéren virágzik a tulipánfa, vagy magnólia. Édesanyám egyik kedvenc virága, úgyhogy ha csemetét esetleg nem is sikerül venni, egyszer hímzek egyet, pl. a Dimensions-től...
Ma pedig egy törpécske íriszt láttam, ami ugyan szerintem sietett, de virágban pompázik...

21-én minitaliztunk, amiről hamarosan beszámolót is írok...

23-án Gabi kisfiú 2 éves születésnapját ünnepeltük... A terveknek megfelelően kisvakondos torta volt. Nem tudom, honnan sejthette meg, de amikor "apa" hazaért a nagy dobozzal, akkor lett rögtön "kanditorta! kanditorta!"... pedig igyekeztünk alvásidőben illetve rejtjelesen szervezni. Az ajándékok a nagyszülőktől (is) hasznos mondókáskönyvek és játékok voltak. Azóta sikeresen kikerültek az áruházi polcokra a tavaszi ruhák, így néhány nagyon férfias kis ingecskével is sikerült "meglepni" a boldogan ruhapróbáló Gabi kisfiút. Ja, és persze az átmeneti sapkát, amit vagy három nappal a szülinapja előtt vettem, és a jó időre való tekintettel azonnal befogtunk, gyorsan felváltotta/felváltja a ma vett, igazi szellős, nyári vászonsapi. Merthogy 24 fokok vannak, végre!
Kanditorta Eperkupac, meggykupac Ajándékok 1. Ajándékok 2.
"Kanditorta", avagy a nagymeggyes fekete erdei kisvakond. :-) Eperkupac, meggykupac, a nagymamáék hoztak szódavizes nyers meggyet, kettőt. :-) Ajándékok: a böngésző sorozat újabb darabja és kockapuzzle Ajándékok: Tavaszi böngésző, az elején virágzó (naná, hogy) meggyfával
Ajándékok 3. Ajándékok 4. Ajándékok 5. Anya is kap virágot...
Ajándékok: kockabűvölés... Ajándékok: a teknős és a krokodil(?) egy nagy-nagybácsitól van Ajándékok reloaded: később eljutottunk a Régióba, onnan betonkeverőautó, temérdek fürdőjáték és egy Kisvakondos kockapuzzle lett a zsákmány Egy szép kezdődő családi hagyomány értelmében én is kapok virágot...

Akkor most egy ilyen volt, ilyen lett "sorozat"... az 1 és a 2 éves szülinapos virágátadásról...
1 évesen 2 évesen
Hagyományteremtés 1 évesen "Szép virág, tetszik" anyának 2 évesen

25-én visszajött a tél. Reggel arra ébredtünk, hogy tiszta fehér minden... Nagy pelyhekben esik a hó. Összekapartam az ablakpárkányon meggyűlő hópelyheket, Gabi kisfiú örömmel fogadta a "hógömbit", amit aztán a mosdókagylóban szoktunk meleg víz alatt elolvasztani. Persze rögtön szaladtunk "sétálni", közismertebb nevén hógömbizni. Útba kellett ejteni a játszóteret is, ahol a pont ebből a célból magammal cipelt zsepik segítségével hóhintázással és csúszdázással (csak a picit sikerült letakarítani) ünnepeltük a telet. Hóemberkénk is volt. :-) Csak egyet sajnált a kicsi egyén, hogy elbújtak a katicabogarak. Hja, nem lehet minden egyszerre... :-( Sétánk alatt rohamosan olvadt is a média szerint 20 centiméteres hótömeg, mire hazaértünk, már vadászni kellett egy gömbire valót. Az utolsó gömbit aztán rituálisan megköszöntük a természetnek, elbúcsúztunk tőle, aztán elolvasztottuk a csatornában. Szia, gömbi, gyere jövő télen is. :-)
Tél 1. Tél 2. Tél 3. Tél 4.
Ilyen látvány fogadott reggel... Ennyi látszik az autókból... Gabi kisfiú hógömbivel pózol a kamerának Délre már csak az árnyékos helyeken volt egy kicsi...

Azóta "nem sok" érdemleges történt, visszajött szerencsére gyorsan a tavasz, nagyokat sétálunk, játszóterezünk. Az "Árkádban" nyuszikat néztünk és szökőkutat. Az igazi, kültéri szökőkutakat is kicsomagolták tegnap, a hétvégén már lehet, hogy ott is tudunk sétálni. Ja, és a Békás-tó halacskái is felébredtek, azok is nagyon nagy hatást tettek Gabi kisfiúra, mondhatni, most már nem tudja, hogy a "hess galamb"-oknak, vagy a "halacsk"-oknak gyűjtse a száraz pogácsát. :-) Húsvétkor lehet, hogy kisétálunk, akár még az állatkertbe is...

Végül egy újabb mókus... a fényviszonyok nem voltak valami rózsásak, amikor fotóztam, de a haladás annál számottevőbb.
Mókus - 2009.03.17.
Mókus - 2009.03.17.
Mókus - 2009.04.09.
Mókus - 2009.02.28.
Nos, ennyit, mielőtt kedves olvasóim, megunnátok... és mielőtt nem annyira kedves olvasóimnak megfájdulna a háta... ők tudják, kikre gondolok. Kellemes húsvéti ünnepeket. :-)

 

2009.03.17. Mókus és csipcsirip, plusz NEMnyuszi

Úgy tűnik, hétvégi hímző lettem... legalábbis mostanában "csak" akkor sikerül, akkor is leginkább kb. húsz percre a házimunka után, mielőtt a kicsi egyén felébredne. Szombaton legalábbis egész konkrétan ez a tényállás sikeredett, de aztán másnap bepótoltam! :-)
Mókus - 2009.03.06.
Mókus - 2009.02.28.
Mókus - 2009.03.17.
Mókus - 2009.03.17.
Újabb három színt vezettem be, ezek közül az egyiket kicsit sakkozósan, mert "egyik ismerősöm" valamikor lekavarta róla a címkét, úgyhogy kieséses alapon kellett megtalálni, hogy az melyik szám... Van három öltés, amit Gabi kisfiú hímzett, csak hogy a gyermekmunkát már senki le nem moshassa rólam... Violent, figyelsz? :-)
A fehér részeken a jobb szélen még egy szálas félöltések hiányoznak, ezeket nem keverem a két szálas hímezgetéssel, majd a végén csinálom meg.

Ismét akciósak a Rossmannban a csipcsiripek... izé "ujj báb"-ok (már azt is ki tudja mondani a kicsi egyén), mutatom, mit vettünk, meg az előző két adagot is... Harács, harács...
Ujjbábok 3. - legújabb
Ujjbábok 1.
Ujjbábok 2.
Ujjbábok 1. - régebbi
Ujjbábok 1.
Ujjbábok 2. - régebbi

Így úgy tűnik, teljes a kollekció. Aranyos nyuszi, béka, madár, egy anatómiailag helyesebb tehénke és maci van az új csomagban.

A "NEMnyuszit" pedig azért írtam, mert mostanában többször is kényszerültem kiállni az igazamért. Amikor az egyik hiperben nem volt az akciós Cappuccino por, beírtam az emlékkönyvecskéjükbe. A helyi drogériában meg, ugye kitaláljátok, melyikben, az előbb írtam róla, sorozatosan nincs a babának való nedves törlőkendő, de úgy, hogy az akciós újságban konkrétan az az illat, márka, stb. szerepel lefényképezve. Tegnap elcaplattunk, szükségünk is van rá épp kifogyásilag, nem csak akcióvadászat... Mondják, nincs, majd holnap jön... Mondom, akkor panaszkönyv, mert nem azért jöttem a gyerekkel hétfő reggel, szakadó - csepergett, csak egy kicsit túloztam - esőben, hogy akció első napján reggel ne kapjak... Csodák csodája, mire a többi tételemet beütötte a hölgy, kijött egy másik dolgozó a raktárból két bontatlan dobozzal, telis-teli volt a megreklamált termékkel... "Találta..." :-) Ujjé!
Vagy ott van a "lánc, lakat" játszótér esete, amit kb. három napja nem lakatolnak le ragyogó jó időben (egy házmester szokta NEMnyitogatni...), ez egy emailbe került...
De ma mondjuk az egyik egyébként nagyon finom hamburgert árusító helyi büfében akartak egy ötvenessel megkárosítani. Nem először, szóval szerintem nem szétszórtság az oka... Szóltam, rögtön "ja tényleg" lett belőle...
Szóval, itt vagyok én, KerGiz, a NEMnyuszi. :-) Érdemes. :-)

 

2009.03.13. Kicsi séta... hóesésben

Havazik!!! A tavaly ilyenkori időre nem emlékszem - de szerintem már kezdődő tavasz volt - de tavalyelőtt, Gabi baba születése előtt egy héttel - már egész biztosan vékony dzsekiben, tavaszi cipőben mászkáltam. A sövénycserjék szorgalmasan próbálták bontogatni a pici levélkéiket, jó idő volt.
Épp tegnap kezdtem el "megunni" a csizmában járást, és fontolgattam, hogy áttérek a tavaszi cipőre, erre ma reggel sűrű hóesés fogad. :-(

Tegnap este újabb mondóka-ámulatba estünk... "Dugó, fadugó, minden lyukba, egér..." Ma reggel meg a "csip-csip-csóka"-ra ébredtem. :-) Ezen kívül tegnap "megtanultuk" minden családtag vezeték- és keresztnevét, aminek főleg az egyik nagymama (aki már szerintem két éve erre áhítozik) fog nagyon örülni. :-)

Nem meséltem még a tegnap délutáni "kalandot", gyalog mentünk a DM-be. Az http://utvonalterv.hu szerint 1.2 kilométer a házunktól, és minimum 6 perc gyalogosan. Na, azt valószínűleg futva gondolja, mert nekünk - baba nélkül - jól kilépve 20 perc szokott volt lenni. A manónak sikerült ugyanezt a távot 30 perc alatt megtenni, és vissza is saját lábán jött. A babakocsit két hete nem vettük elő.

Most pedig esőkabátot avattunk, "pici séta", "rövid hinta" volt... el is aludt a kicsi egyén, én pedig most önző módon hímezni fogok.
Szép hétvégét mindenkinek.

 

2009.03.12. Első motoros kirándulásunk, virág- és katicalesés

Na jó, nem az első, hanem a második motoros kirándulás, mert az első még megvolt tavaly ősszel, amikorra végre leért a kicsi egyén lába a motorról... Most határozottan olyan érzésem van, hogy mintha már "túl" leérne, persze, lehet, hogy csak a téli bakancs teszi... Hamarosan át lehet váltani tavaszi cipőre.

Beindult a mondókaszezon. A múltkori "csipp-csepp, öt, tíz, víz" után ma a "hinta-palinta, régi kati"-ra figyeltem fel, csak úgy spontán, itthoni játszás közepette. Persze nem csoda, minden nap rintázunk, nem is keveset. Ma "csak" kétszer, mert a nagyobbik játszótéren ahová elmotoroztunk - na jó, többet kellett vinnem a motort, mint ő a gyereket, de azért volt hajtás is rendesen - aztán hazafelé egy útbaeső szocrál hintán is...

Jártunkban-keltünkben meglestünk egy pár napja nyíló krókuszt (a képet Cherry oldaláról kölcsönöztem)...

... és egy katicabogarat. :-)
Utóbbi jelen pillanatban a kicsi egyén kedvenc állata. A katicaszámolós mesekönyv és az óriási plüsskatica után teljesen lenyűgözte, ahogy az az apró kis lény szaladgál a pöttöm lábaival. Egész hazafelé további katicákat kellett volna találnunk. :-)
Itt a tavasz. :-)

 

2009.03.09. "Gabi híme" és asszociációs játék

Most raktam fel egy videót a multiply-os oldalamara. Azt már meséltem, hogy mindig meg szoktuk nézni a mókust, a tű-tűket, a cérnákat, különös tekintettel a "cimpik"re (a címkék, ugyebár, amik mindig "véletlenül" lehúzódnak...) Mostanában már kevésszer, legutóbb például szépen végignéztük-megneveztük a színeket, aztán szépen minden visszakerült a helyére. A hétvégén viszont olyannal lettem meglepve, hogy csak ámultam. :-) Éppen szét voltak szórva az ágyon a plüssállatok, Gabi kisfiú takarója legutóbb "sáti" (sátor) lehetett, mert összegyűrve hevert egy sarokban. Nomármost, ő szépen elkezdte ezeket helyére pakolni, mivel hogy "Hely, ágy, tak, híme, mocs." (Fordítok: csináljunk helyet az ágyon, tegyük helyére a takarót is, hímezni akarom a mókust.) Ez lett belőle. :-) Általában a már hímzett területbe szokott beleszúrni, nagyon szereti pl. a mókus szemét. Vagy kikeresi ugyanazt a színt, amivel a terület hímezve van, vagy a sötétpirosat szereti, mint pl. most is. :-) Lassan elkezdhetek keresni egy jó kis egyszerű mintát, nagylyukú kanaván, tapestry wool-lal. Ja, és persze anyai keblemet szétveti a büszkeség. :-)

Virágot is kaptam, nőnapra. Amíg én epret vásároltam a piacon (ne tudjátok meg, rekord idő alatt tűnnek el a szemek, a huszonöt deka amit vettünk, erős szülői beosztással is egy napig tartott) a férfiak másik irányba fordultak... Hazafelé "anya hoz szép vege" volt (a virág még bonyolult szó), és azóta is naponta többször megcsodáljuk a szép virágot. :-)

Még egy témám van:
Picurka asszociációs játékra hívott meg... Az általa megadott 10 szóról kell leírni a gondolataimat, majd továbbadni tíz új szóval barátaimnak. Szóval, a szavai:
  • sorozatok: tévésorozatot kb. tíz éve nem néztem... a tévét is ritkán kapcsolom be, még havonta egy-két alkalommal... sajnos körbeértem a természetfilmcsatornákon, megint várni kell egy megújulást...
  • kézkrém: néha kellene, de nem bírom elviselni, ha ragadok...
  • joghurt: Bauer meggyes, Froop Corner meggyes, minden nap, Gabi kisfiú is imádja
  • parfüm: Constance Carroll golyós, "Elope" illat. Diszkréten, ritkán, keveset.
  • fonalak: Anchor, legyen meg végre az összes színem! (már csak pár darab hiányzik)
  • könyv: 99%-ban angolul, fantasy, scifi. Betársultam egy könyves blogba, de állni tűnik... az utolsó kb. öt bejegyzést én írtam, de a "nagy érdeklődésre" való tekintettel a legutóbbi két kiolvasottat már nem is tettem fel...
  • fájdalom: kerülje el a szeretteimet, a fizikai és a lelki is!
  • szív: láttam a sajátom röngtgenképét; érdekes volt.
  • bambusz: egy "másik világ" növénye... nincs a gondolataim középpontjában, se jót, se rosszat nem tudok rá mondani...
  • micimackó: utálom, túl divatos, nem szimpatikus figura; kaptunk micimackós előkét; a gyerkőctől is megkapta az "ott, röf-röf" minősítést, pedig nem oltogattam az unszimpátiát...
Az én szavaim: számítógép, anya, matematika, bal, kedvenc, terv, papír, csönd, évszak, libamáj.

Akiknek én továbbadom (nem tudom, hányat kellene, de már ez is szinte körbeért): Violent, Rozs77, Tobie, Hesztia, Wilimama.

Picurka invited me to a game of association. She gave me asszociációs játékra hívott words, I must write about them, and then invite my friends to the game with 10 new words. Her words:
  • series: I haven't seen a tv-series in the last ten years... I turn on the tv-set 2-3 times a month... sadly I have seen everything on the nature channels, I must wait for the renewal of the programs...
  • hand lotion: sometimes I need it, but I hate the sticky feeling...
  • yogurt: Bauer sour cherry, Froop Corner sour cherry, every day, my son loves them too...
  • perfume: Constance Carroll roll-on, "Elope". Discreetly, rarely, just a little bit.
  • flosses: I use Anchor, I wish I had all the colors from the range. (Just a few missing now...)
  • books: I read 99% in English, fantasy, scifi book. I joined to a readers' blog, but it seems to be deserted. The last five entries are from me, and I haven't wrote about the last two books, because the blogs "popularity"...
  • pain: may it keep away from my loved ones, both phisical and emotional!
  • heart: I have seen my heart in an x-ray picture. It was interesting.
  • bamboo: plant of another world. I dont't think about it, can't say good or ill.
  • Winnie the Pooh: I hate it, because it is too popular, i find it unsympathetic. We got a baby bib for present with a Winnie motif on it; my son said "oink-oink" to it. :-) I haven't even said a bad world about the figure...
My worlds: computers, mother, mathematics, left, favourite, plan, paper, silence, season, goose-liver.

My chosens are: Violent, Rozs77, Tobie, Hesztia, Wilimama.

 

2009.03.06. Gyerekszáj :-)

Tegnap történt, megosztom veletek...
Játszunk az ágyon, jól érezzük magunkat. Egyszer csak Gabi kisfiú hátraveti magát és elkezd sírni... Ötletem sincs, mi történhetett. Felveszem, magamhoz ölelem, kérdezem, mi baj. Erre azt feleli: "Műbalhé!" - és már vigyorog is ezerrel. :-) :-) :-)

A másik kedvenc történetem, bemászott a kiságyba kb. egy hete, kidobálta az ágyneműjét, aztán megszólalt: "Pont hú." Mondtuk neki, rakd elé a "Www-t is!" Azóta megy a "Vévévé pont hú!"-zás, amire mindig elmosolyodunk, ebből következőleg ő már mondás közben is kacag. :-)

Említettem valahol, hogy összeállítok egy Gabi-szótárat a különleges szavakból... A többsége már szépen, tisztán megy, olyanok is, mint "hinta-palinta", "csigabiga", "tépőzár", "sütőpapír", "úttest"... Van azonban néhány szó, ami vagy még nehéz, vagy túlságosan tetszik ahhoz, hogy a "rendes" alakját megtanulja. Így vagyunk a következő szavakkal: "antete" - antenna; "emec" - elem(ek) "vintata" - vitamin; "kandi" vagy "vaki" - kisvakond; "nagy itó" - nagyító (biztosan azt hiszi, hogy a "nagy" jelző, hiszen máskor is az szokott lenni); "csipi" -> csipcsirip, madár; "pöcöcö" - piros (érdekes, az összes többi szín megy, a lilától a krémszínűig!)

Tegnap a "Böngésző" sorozat újabb darabját, az Éjszakai böngészőt adtuk kezébe (az ősz és tél megvan, a tavasz és a nyár pedig szülinapi ajándék lesz), két szó tetszik neki onnan, a "mosómaci" meg a "denevér". :-)

Hoztam egy új képsorozatot az elmúlt napok terméséből.
Hajvágás előtt Hajvágás után Egyedül... Mandarinzabáló
Hajvágás előtt, február 22-én este. Hajvágás után, másnap. Itt éppen azt magyarázza, hogy melyik a "kábel", a "dugó" és hol "gyúl a pöcöcö lámpa". Egyedül iszom és élvezem... Mandarinzabáló - bár újabban megpucolni legalább annyira szereti, mint enni.
Ezek eszembe juttattak két újabb történetet... Most már teljesen leszoktunk a csőrös itatóról, "edű" (egyedül) iszik a fiatalember. Hosszabb utakra viszont valamiben vinni kell az italkát, nosza, múlt héten bele is öntöttem egy adag "baracka lé"-t az itatóba, rátekertem a tetejét, betettem a hátizsák elejébe. A hivatalos ügyek elintézése után, a főtéren vettem észre, hogy a babakocsi fogójára akasztott hátizsák csöpög... Jó kis gyöngyvászon anyag, nem ázott át, egy varrásnál szabadult egy pici lé, a zseb viszont 2/3-ig volt a jó kis baracklével. Kiöntöttem egy virágágyásra, kitörölgettem. A maradék fél decit nem vagy szomjas? felkiáltással ajánlom a kicsi egyénnek. Erre ő rám néz, közli, hogy "zöld pohár!". Ezzel nem tudtam vitázni, hazamentünk és ittunk a zöld pohárból. :-)

Azt sem meséltem még, hogy mi a piacra mandarinnal járunk... Az első helyen, ahol megpillantjuk ugyanis, megy a "mandi, mandi"-zás, egészen addig, amíg nem veszünk. Így viszek egy pici dobozban egy megpucolt példányt, azt elkezdem adagolni az éhes szájacskába, és mire elfogy, már kifizettem a következő adagot". A napokban megtanulta, hogyan kell meghámozni, így most teljesen önellátó mandarin tekintetében a fiatalember.

De tegnap megvolt az első földieper-vásárlás is - a mandarin kezd szikkadt ámde ízetlen lenni - nagyon jó illatú, valószínűleg nagyon jó ízű (én nem ettem belőle, de a kicsi egyén folyamatosan kérte a következőt, "még!") de még mérsékelten drága árkategóriában. Lehet, hogy riválisa lesz a szüleim által eltett szódavizes nyers magozott meggynek? :-) ("papa, mama, meggy, kettőt", naponta kb. ezerrel) Igaz, ma reggel megkérdeztem, hogy mit szeretne, barackot vagy epret, erre mit felel: "meggy!". :-)

Így kiokosodva Gabi kisfiú lelkivilágából, igértem, hogy mutatok egy mókus reportot is, ezzel zárom a soraimat...
Mókus - 2009.02.13.
Mókus - 2009.02.13.
Mókus - 2009.03.06.
Mókus - 2009.02.28.
Gömbi - 2009.02.13.
Gömbi - 2009.02.13.
Gömbi - 2009.03.06.
Gömbi - 2009.02.28.

 

2009.02.26. Keserű csalódás, avagy fogyatékosság és tolerancia testközelből...

Játszóházban voltunk... Már két hete beírtuk a naptárba, játszóházi farsang plusz fennállás 2 éves évfordulójának megünneplése, torta is lesz, Tiramisu. A zenét profi művészek szolgáltatják, korábban már hallottuk őket, nagyon érdekesen, színvonalasan adják elő a gyereknapokat. Szóval, jó lesz, na... Beadtuk hozzá a hozzájárulást, nem sok, ki lehet bírni. Már csak várni kell a nagy napra, mennyit is kell még aludni hozzá?

Eljött a nap, elmentünk, siettünk, ennek következtében kicsit korábban oda is értünk. Gyűlik a gyereksereg. Mi nem készültünk jelmezzel, Gabi kisfiú kicsi még hozzá, majd ha már ő fogja személyesen élvezni, hogy más bőrébe bújjon, igen, de sose voltam híve például a "mikulásbőrbe" bújtatott 4 hónaposoknak... :-)
Vannak ismerősök, vannak ritkábban látott ismerősök, s vannak ismeretlenek is. Az egyik - királyi palástos, koronás - nagyfiú meglehetősen nagy hanggal adja elő magát. Amikor felpróbálunk mi is egy koronát, méltatlankodni kezd, hogy király csak egy van, és az ő... Független epizód, szobai csúszda reccsen - már volt rajta egy repedés - alatta megadta magát. Véletlen csak. Vagy nem? Következő képen ugyanez a nagyfiú vonatokkal játszik. Kíváncsi (majdnem)kétévesem meg szeretné szemlélni, érte nyúl. Durva ordítás a válasz. Arrébb terelem, de hiába, mert ha valamit egy pici meg akar nézni, azért visszatér.
Itt avatkozik közbe az anyuka. A gyermekének "idegrendszeri problémája" van, ne menjünk hozzá közel, mert még megüti a picit. Jó, jó, próbálom, de a gyerek a szoba közepén játszik, akár a hintalóhoz, akár a szerelőpadhoz igyekszünk, el kell menni mellette. És ismétlem, a két éves gyerek még nem mindig ért meg ilyen korlátozást, ő oda szeretne menni, máskor lehetett, most miért nem? (Megpróbálom tartani a kisfiamat, elvégre a másik kisfiúnak is joga van itt lenni.)

A helyzetet a művészek megérkezte látszik megmenteni. Hangos gitárkiséret, éneklés közepette megyünk át az épület egy másik helyszínére. Kicsim elsírja magát, "haza!"... Megpróbálom megnyugtatni, a műsor a múltkor tetszett neki, most is fog... De nem... Visszamegyünk... hátha egyedül a játszóházban, a lufik, gömbik, nagy labda, játékok között megnyugszik... Az az igazság, ő talán megnyugszik, de én nem... ráadásul nincs a hely túlságosan felfűtve, nehogy megfázzunk. Később csatlakozik hozzánk egy másik kisfiú-anyuka páros, egy ideig eljátszadozunk, aztán megunjuk, öltözünk. Ekkor érnek vissza a többiek a műsorról. A nagydarab anyuka is szépen betereli "problémás" fiát, aztán közli, hogy ő akkor elmegy pisilni... (Csak azt nem értem, jó, minket figyelmeztetett, de mást nem. Nem kellene esetleg figyelni a srácra, nehogy galibát okozzon?)
A népsűrűség ismét ezer. Megérkezik a torta, szép, de tényleg... Csak azt nem tudom, az általános tömörülésben hogyan fogom a két gyereket külön tartani. Mert az anyukára nem számíthatok, ő "szólt", innentől látszik rajta, hogy nagyon mossa a kezeit. Gabi kisfiú dönti el a kérdést, a nyitott ajtón keresztül szépen kisétál a folyosóra, elindul hazafelé. Követem. A portás kienged minket, az épület előtt teszünk két lépést, mire rájövök, a kicsi egyén cipő nélkül flangál a kocsija mellett... Vissza. Áhh, el van rontva az egész nap... :-(

(Mindig is toleráns embernek gondoltam magam... Felnőttként az ember érti, érzi a különbséget, tudja, hogy mi az, amit megtehet, mi az, amit nem, és hogy mivel tudja esetleg a másikat segíteni... De itt se a "sérült", se az "egészséges" fél nem képes önkontrollra, és úgy tűnik, legalább az egyik anyuka sem... Ha tovább maradunk, előbb-utóbb mi járunk rosszul... Megfutamodtunk. Miután vártuk, készültünk rá, jól szerettünk volna szórakozni... A "beteg" gyerek nyilvánvaló érdeke az egészséges társaság. Az én érdekem meg az, hogy a gyermekemet ne bántsák. Oda a szép elméletem a toleranciáról... Hát így jártunk...)

Happy end féleség: elmentünk a játszótérre, megnéztük a szélforgókat, hintáztunk, csúszdáztunk, remélhetőleg Gabi kisfiú el is felejtette, hogy nem evett a "sütihamiból", amit beigértem... Most alszik... De én nem felejtem el ezt a napot...

 

2009.02.25. Kispasi, még mindig imádom!!!

Kezdjük azzal, hogy hétfőn reggel egy új pulcsit vettem fel a sétához, és Gabi kisfiú elmosolyodva közölte, hogy "Anya, pulcsi szép!" Ezek után madarat lehetett velem fogatni. :-)

Tegnap játszóházaztunk, utána séta - Máltai játszótér - persze szélcsend volt, úgyhogy az új kedvencek, a "forgók" nem működtek... Ma fabrikáltam egy "egypontnullás" szélforgót, papír, gombostű, hurkapálca, ahogy általános iskolában tanultuk. Még nem ébredt fel őkelme, meglepetés lesz, ha megtalálja...

Ma nem annyira volt szerencsénk, az "Árkádban" (bocsi, nem áll a számra a Fórum) ki volt kapcsolva a "nagy víz, suttyi!" szökőkút... A főtéri galambok is szégyenlősek voltak, csak sokadik "gyertek, kemény pagacs, hami!" pogácsa elmorzsolására szálltak le a Nagytemplom párkányairól... De aztán jót kergetőztünk. :-)

Hímzéssel nem haladtam, még mindig tart a hardanger-szerelem, egy karácsonyi szívecskés, keresztszemessel megbolondított minit láttam meg, ami nagyon tetszik, ha időben elkezdem, még kész is lehetek vele... :-)

Tizenkettő fokot mutat a hőmérő, hétágra süt a nap, Gabi kisfiú a "csip, csepp, egy, öt, tíz" mondókát szavalja. (Csipp, csepp, Egy csepp, Öt csepp, Meg tíz, Olvad a jégcsap, Csepereg a víz.) Jönne a tavasz?

 

2009.02.22. Mozgalmas hétvége

Babaúsztunk, hazagyalogoltunk. Közben volt hinta, szánkó, minden. Életem férfijai kifáradtak, alszanak... Én olvasgatok a neten, mindenfélét. Találtam egy jó Hardanger könyvet, nézzétek csak.

A többi oldala se rossz, szemléletes magyarázatok, nekem nagyon bejön. :-) Tudjátok, még karácsonykor rázizzentem a műfajra...

Hímzés tekintetében a Gabi kisfiú meglepi "gömbis fájával" haladtam pár sort, nem sokat...

Gabi kisfiú tekintetében: már tudja a "nagy-kicsi" és "szép-csúnya" párokat, a nap-hold-csillagok körforgását, felismeri ha valamiből két darab van, és mondja, hogy kettő, és folyamatosan "lábin" szeretne közlekedni. A termálból úgy kétszer 100-200 méter kivételével teljesen gyalog jött ő is, a babakocsit dísznek toltuk, pedig az felnőttnek is egy háromnegyed órás séta! Jövő héten lábon megyünk vásárolni, végre "egyedül" is bejutok az Intersparba. :-) Ja, és óriási dumagép lett őkelme, folyamatosan meséli az elmúlt napok történéseit, reggel ébredés után rögtön megkezdi, és abba se hagyja. Imádom. :-)

 

2009.02.17. Még mindig esik a hó...

Befejeztem és kiraktam egy leírást a kellékek menüpontba, tehát valami "hasznosat" is csináltam, de ez a hétvége-hét eleje azért főleg Gabi kisfiúról szólt. :-)

Miután "természetesen" télen nem lehet a boltokban kapni, a hétvégén sikerült kölcsön kérnünk egy szánkót és a lakótelep szánkódombján egy jót csúszkálni. :-)


Hétvégi szánkózás, 2009. február 15.

Határozottan jó ötletnek találom, hogy a tízemeletesek építésekor kitermelt földet nem vitték el, hanem lepakolták a házak közé, így mindenkinek hangulatos, közeli, forgalomtól viszonylag elzárt saját szánkópályája van. Jó móka volt, nagyon tetszett Gabi kisfiúnak, és - be kell valljam - nekem is a közös lecsúszkálás. Azóta hallgathatom, hogy "szánkó, csúsz, máscsi ház"... (a szánkót egy másik házból kértük el, azzal csúsztunk le). :-)

Egyébként a Gabi-szókincs már óriásira kiterjedt, mindent el tud nekünk magyarázni. A legtöbb szó teljesen tiszta, érthető, és van néhány speciális becenév (pl. a madár "csipi" a csip-csirip-ből, a címke meg "cimpi"). És tud hatig számolni, meg hattól visszafelé is. :-)

A mai nap azért speciális, mert gyalog voltunk a játszóházban (eddig főleg a visszafelé fáradtan gyaloglás elkerülésére vittük a babakocsit, még ha főleg üresen toltam is) és a zenebölcsin a kicsi egyén hangosan és érthetően bemutatkozott. :-)
Jövő hét hétfőn lesz 23 hónapos, egy hónap múlva 2 éves. :-)

 

2009.02.13. "Nincsen semmihez se kedvem, érzem azt, hogy nincs ez rendben így..."

Tavaszi fáradtság lehet? Vagy a nemrégiben össznépileg átvészelt náthánk utóhatása? Vagy csak egy-két rossz nap, nem tudom, remélem, hamar elmúlik. :-)

Pár napja séta közben láttunk tavaszi tőzikét. A bolt előtt már megjelentek az első barkaárusok (eszembe jutott egy rosszul sikerült Valentin nap - amúgy se szeretem ezt a betelepített ünnepet - amikor is az osztály 10 lánya a 29 fiúnak valami szép, kézzel készített lapot ajándékozott, ellenben a fiúk egy-egy szál barkát löktek nekünk...) és egy stréber mogyoró is nyitogatta barkáit...

Mindhárom növény két héttel hamarabb jelent meg, mint tavaly, de ez mondjuk csak annyi is lehet, hogy véletlenül hamarabb jártam olyan helyen, ahol fellelhetők... Mindenesetre a tavasz előhírnökei. :-)

A hétvégén haladtam a mókussal, aztán vasárnap - ha hiszitek, ha nem, cirka negyedóra alatt - leszabtam az anyagot egy új picinek, amit aztán el is kezdtem... Gabi kisfiúnak lesz meglepetés, mivel a "gömbiket" nagyon szereti, egy kis karácsonyt visszacsempészek a mindennapokba. Ez az, aminek az első inkarnációját az előző bejegyzésben már mutattam...
Mókus - 2009.01.29.
Mókus - 2009.01.29.
Mókus - 2009.02.13.
Mókus - 2009.02.13.
Gömbi - 2009.02.13.
Gömbi - 2009.02.13.

Halad a mókus, nem? Tavalyelőtt karácsonyi ajándék volt a karácsonyfás minta, ezért nem nagyon írtam róla, de a tűkkel igencsak meggyűlik a bajom... A "gyöngyöző" tűknek rendszeresen kettétörik a foka, aztán ugye már mindenbe beakad, nem igazán lehet használni. Meg amúgy is, ki nem állhatom a szúrós tűket... Azt a két-három-maximum négy öltést hímzem csak velük, amikor feltétlenül szükséges a gyöngy miatt, aztán fűzöm is kifele. Öt tűm volt, már csak kettő használható belőlük, nem tudom, honnan lehetne szerezni rendeset, közismert nevén tartósat... :-(

A két "díszt" pedig szintén Gabi kisfiúnak csináltam, a legyezőkből összerakott napocska-féle alap dolog, a játszóházban tetszett meg nekünk (szét is tépett hármat, mire kettőt pislogtam), a kockát viszont még gyerekkoromban tanultam hajtogatni. Aztán jól el is felejtettem, tegnapi, ma reggeli nyomozás eredményeképpen lett meg a minta, itt olvasható.
Egyszerű dísz
Egyszerű dísz
Origami kocka
Origami kocka

Még egy látkép is jár:


Látkép a konyhaablakunkból, 2009.02.13. 12:45

Érdkesen ismétli magát a természet, tavaly ugyanekkor szintén egy "visszajött a tél" jellegű képet tettem fel. Most is, az elmúlt héten minden nap játszótereztünk, homokoztunk, csúszdáztunk, erre most leesik egy a gyerek térdéig érő hó (és még nem állt meg). Nagyon nem értette meg szegénykém, miért nem mehetünk hintázni... Remélem, azért hamarosan jön a tavasz, már nagyon jó lenne.

Hogy csapongjak, még egy "gömbit" beszereztünk nemrégiben, egy 20 átfúrt fagolyóból álló gyöngyfűző készletet. Madzag gyanánt bőrszíj van hozzá csomagolva (tű nincs) ami elég kevéssé merev ahhoz, hogy a kicsi egyén is át tudja dugni a lyukon, bár egyszer már sikerült neki. Majd alkalomadtán kisérletezek cipőfűzővel vagy scubidou-val... A hurkapálca lenne még a magától érthetődő megoldás, de akkor nem lehet "láncit" csinálni a "nyaki"-ba...
Nem tudom, mi ez a minden végére "i" toldás... Valószínűleg nem tudja még olyan hirtelen mássalhangzóval megállítani a szót, és egy félnéma hangzót oda kell biggyeszteni a végére. Mindenesetre aranyos. :-)

Na, eldugultam, azon belül remélhetőleg erőt is vettem magamon, és írok még nektek, valami hasznosat is... Szép napot, finom forró teát, gondmentes közlekedést. :-)

 

2009.01.29. Mókus, tavasz? és egyebek...

Először is mutatok egy mókust, igazából a hatásvadász "készen van a barna állat!" címmel akartam kezdeni, de aztán lebeszéltem magam...
Mókus - 2009.01.19.
Mókus - 2009.01.19.
Mókus - 2009.01.29.
Mókus - 2009.01.29.

Most már "csak" a külső zöldségkeretet kell megcsinálni hozzá... Violent drága barátném azt mondta, 2010-re elkészülök vele. Én a merészebb, 2009.08.09-as dátumot határoztam meg magamnak, akkor lesz ugyanis a debreceni országos tali... Na, majd meglátjuk, kinek lesz igaza...

A múlt héten pénteken benn jártunk a munkahelyemen, mit láttunk a díszpark gyepén bontakozni?

Jól van, jól van, tudom, hogy még korai... vagy nem? Mindenesetre ha százszorszép nem is, fórumos ismerősök frissen szedett hóvirágot már mutattak... Nem rakom ki a képét, csak ha saját szememmel látom (biztos fogják árusítani, dugiban, boltok előtt, védett növény ide vagy oda).
Ma is olyan jó idő volt, az ember teljesen elfeledkezik a januári dátumról, és várja a tavaszt...

Voltunk a városban, eredetileg bevásárolni és galambot kergetni... A bevásárlás megvolt, az Árkádban (bocsi, a Fórumra nem áll rá a nyelvem) megnéztük a nagy vizet. (ilyen kb. 10x10 fúvókás mátrixos szökőkút van, különböző mintázatokban élednek fel a vízsugarak, de a fő attrakció - és gyermekem lelkesedésének tetőfoka - amikor középen a négy nagy vízsugár emeletnyi magasba tör fel) Aztán mentünk volna galambot kergetni. A napokban "megtanultuk" a csip-csip-csóka nevű opuszt, azóta megy a "hessz, hessz". :-) A Nagytemplom elé érve viszont az egész le volt kerítve, gyakorlóruhás egyének mászkáltak, gyanúsan színes illetve lyukas zászlókkal... Na mondom, nehogy közénk lőjenek, menjünk innen... Egy sarokkal arrébb azért leszólítottunk három posztoló rendőrt, hogy mi a szösz ez, és kiderült, hogy a Magyar Honvédség gyakorol, egy filmforgatás előtt. Aztán még vagy ötféle ruhában, ezek már egyértelműbben katonának (és nem szélsőséges tüntetőnek) kinéző emberek meneteltek még el az utca másik oldalán a tér felé, és láttuk a honvédségi buszokat is... De akkor, ott, nem is tudom miért ( :-( ) a legrosszabbra gondoltunk. Így a galambkergetés elmaradt... Majd lemegyünk máskor hessegetni...

Ugyan elmúlt a karácsony, de én karácsonyfát fogok hímezni... Gabi kisfiú már vagy két hete "folyékonyan beszél" (mindent kifejez, mindent utánunk mond, mint például a reggeli kérése: "kefí, csésze"...) és szótárában karácsony óta még mindig előkelő helyen van a "fa, gömbi"... Tavaly hímeztem egy "gömbis" fát ajándékba, persze minden ajándéknál megfogadom, hogy ez olyan szép, hogy kihímzem magamnak is... a Virágkosárka után ez lesz a második ilyen, ha elkészül... Persze visszaolvastam a munkáimnál, a színeket átterveztem, de nem írtam fel sehová, hogy mire... úgyhogy megint variálhatok... Na nem baj... Pár napos munka lesz, flexiben fogom keretezni... Ez itt a tavalyi kép...

Két indokom is van rá, miért csináljak "mintaív olvasási minitanfolyamot" a weboldalamra... Az egyik, mert már régen akartam, a másik, pedig, hogy egy ismerőst éppen vezetgetek be a keresztszemezés rejtelmeibe... Már félig kész van, még a lapszemléket is felfüggesztettem a kedvéért... Hamarosan kirakom.

Végezetül, szombaton újabb próbálkozást teszünk januári minitali jogcímen. Remélem, sikeresebb lesz, mint a múltheti, bár mi azon is nagyon jól szórakoztunk. :-)
Napsütéses telet kívánok mindenkinek. :-)

 

2009.01.19. Mókus, lábfájás, Gabi kisfiú megtáltosodása, és még sokan mások...

Hogy az előző gondolatmenet befejezését folytassam, nem kaptunk szánkót... :-( Ki hitte volna, hogy a RÉGIÓ nevezetű nagy játékbolt, amiben minden reményünk volt, (decemberben az összes multinál RÉGIÓ feliratos szánkó volt) vasárnap zárva tart... És persze a multiknál sincs már... De "sebaj", mert a hó is elolvadt.

Kisfiam megint besegített...


Így aztán megint haladtam a mókosummal...
Mókus - 2009.01.03.
Mókus - 2009.01.03.
Mókus - 2009.01.19.
Mókus - 2009.01.19.

Meg még ezen kívül is haladtam, ugyanis mindig kezdéskor fényképezek, mert akkor jó a fény... Majd legközelebb mutatom...

Nagy pakolászásban voltam, hogy elférjek az újságaimtól, Foltvarázs, Modern Keresztöltés és Keresztszemes Magazin létszámellenőrzést és végkiárusítást tartottam... Az első kettő már elment, a KM-re még lehet "jelentkezni", az xszemes-en van a hirdetésem. Nemcsak hogy tekintélyes mennyiségű "negatív csítől" (nem hiszek az ilyesmiben, maradjunk annyiban, hogy ezer éve elő nem vett helyfoglalótól) szabadulok meg, de némi cérnáravalóra is szert teszek. :-)

Ha már így megtáltosodtam, ezt tette Gabi kisfiú is: először is magától felvette az "ingi"-jét... Nézegette, forgatta maga előtt, beledugta az egyik ujját, beledugta a másik ujját... aztán gyanússá kezdett válni neki, hogy neki elöl van az ing háta, hátul meg a gomb, úgyhogy egy határozott mozdulattal átdobta a feje felett, aztán győzedelmesen elmosolyodott. Én meg lefényképeztem. :-)


De ami fontosabb, ma reggel elkezdte ontani magából a szavakat, az eddigi napi 2-3 (max. 5) helyett áttért a "szinte mindent megismétlek, amit mondanak, és jól be is gyakorolom" algoritmusra. Tíz perc alatt letudott egy azelőtt egész hétig tartó termést, és már a "desszert" meg a "hattyú" is szerepel a repertoárban. Meg a "lány" és a "lyuk", de nem úgy ahogy ti gondoljátok... :-) Megjött a Liberótól vonalkódokért rendelt a Clemmy játék, és abban van egy lyukas közepű kislány báb. Jópofa dolog, csak illatosított, úgyhogy olyan "kellemes" wunderbaum illat terjeng körülötte. De este megsikálom valami domesthossal... Erről van szó:

Házimunkákat terveztem csinálni alvásidőben... Elkezdtem vasalni, olyan csípőcsont (vagy mi) fájás jött rám, hogy többször le kellett üljek. A várandósságom alatt gyakran előfordult ilyen (akkor pont nem blogoltam, úgyhogy nem írtam róla), meg azelőtt is egyszer-kétszer, de most igencsak kellemetlen volt... Persze, amikor a háziorvosomnak panaszolom, akkor épp sose fáj, úgyhogy hiába hajtogatja, semmi diagnózist nem lehet belőle kiszűrni... Ha a gyerek nem lesz tőlem ennyire függő, elmegyek, kivizsgáltatom... Na mindegy, mérgemben leültem ide szájmenni, amint látjátok, sikerült. A vasalás azért meglett, az apróságokat halasztottam... Nem szeretek "rokkant" lenni... :-(

Na mindegy, itt most éppen szépen süt a nap, induljon szépen a hetetek. :-)

 

2009.01.16. Gabi kisfiú és a hímzés

A múltkori frissítéskor a blogspotos oldalamon már megcsillantottam az alábbi képet. Akkor megigértem, hogy a történetét is elmesélem. Íme...


Ha nagy ritkán van időm haladni szeretett mókuskámmal (jól van, na! azóta "szeretett", amióta már legalább a mókus majdnem készen van, és legördült a nyakamról a rengeteg barna terhe) és Gabi kisfiú felébredésekor még mindig elöl vannak a cuccaim, tüzetesen végig kell nézni őket. Ez először a "gombolyaggal" kezdődött. Ő az a fehér puppets gyöngyhímző, amivel a Hardangert csináltam. :-) Aztán a mókuskával. Aztán jöttek a piros csavardobozba pakolt befűzött "tű-tűk". A tű-tűket mindig elő kell venni, és játékosan megszúrkálni vele Gabi kisfiú kézfejét, és akkor ő mondja, hogy tű-tű... A múltkor találtunk a szobában egy fenyőtűt - nekünk műfenyőnk volt, de behoztuk a talpunkon - kisfiam felemelte, és igaza teljes tudatában kijelentette, hogy tű-tű... :-) Ez később bővült azzal, hogy minden egyes tűvel nemcsak bökdösünk egy sort, hanem odapasszintjuk a mókus megfelelő testrészéhez, hogy "ezt a színt itt használta az anya". Nomármost, nekem, első gyerekes szülőnek a világ legnagyobb csodája, javítsatok ki, ha tévedek, de amikor a bordó cérnát az ingecskéjéhez emelte (nem ehhez, ami a képen van, a bordóhoz), és kijelentette, hogy "szín", nekem azonnal az a szent meggyőződésem támadt, hogy Gabi kisfiú a világ legokosabb gyereke. :-) Na, haladjunk tovább. Aztán jöttek a motringok. Külön zacskóban vannak kiszedve. Most őket is ki kell borítani, és egyenként megnézegetni. Amikor először nézegettük (erről korábban már mutattam képet) valahogy tíz másodperc alatt képes volt az összesről eltűnni a címke. Azóta megállapodtunk, hogy amint az elsőről "lecsúszna" a címke, azonnal elteszem az egészet. Néhány kisebb sértődés után oda jutottunk, hogy nem szedegeti le őket, vagy ha egyet leszedne, az az "amúgy is befejeztem, nyugodtan elteheti az anya" indíttatásból van. :-) A bemutatott kép pedig konkrétan a szakszerű böködést örökíti meg. Talán örökölte a hobbimat a gyerek? :-)

A karácsonyfaleszedést akartam még elmesélni. Kicsit kihúztuk, nem vízkeresztkor, csak az utána következő hétvégén szedtük le, mert Gabi kisfiúnak nagyon tetszettek a fények. Szerettük volna, hogy lássa, el tudjon tőlük búcsúzni. A végén az lett, hogy a férjem adta a létráról a gömböket, Gabi kisfiú örömmel átvette, és "szaladt" vele hozzám, ahol is én elpakoltam őket a pihenőhelyükre, a nagy papírdobozba. Volt nagy "gömbi, gömbi" kiáltozás! Aztán persze a fényektől is elbúcsúztunk. Már egy hete, de még minden nap megnézi többször azt a helyet, ahol eltűntek ezek a szépségek, hogy "gömbi"... :-)
Sziasztok, Fények - 2008. január
Sziasztok, Fények - 2008. január
Sziasztok, Fények - 2009. január
Sziasztok, Fények - 2009. január

Ma hógömbiztünk is. :-) Leesett a második, és egyben az első komolyabb hó, nagyot sétáltunk. A hógolyóról is kiderült, hogy "fagyos" (ugyanez a szó illeti a lefagyasztott karfiolos krumpli főzeléket is) és hogy a hópelyhek csiklandoznak. Drágámat zavarja, ha havas lesz a csizmácskája, úgyhogy gyakran megálltunk dobogni. Feljövet elégedetten vettem tudomásul, hogy a csizmácska bírja a kiképzést, nem ázik át. Talán sikerül szánkót is szereznünk, jó móka lesz. :-)

Ennyit mára a tudomány és technika érdekességeiből (Delta), talán el tudok kezdeni egy lapszemlét. Szép hétvégét mindenkinek. :-)

 

2009.01.03. Hóesés és mókus report

Tegnapi kép, csak valahogy nem tűnt jó ötletnek akkor két témát is nyitni...


Látkép a konyhaablakunkból, 2009.01.02.

És "hoztam" egy mókust is.
Mókus - 2008.12.27.
Mókus - 2008.12.27.
Mókus - 2009.01.03.
Mókus - 2009.01.03.

Megvolt az első havas élményünk, tegnap direkt úgy mentünk le, hogy szállingózott a hó. Az utakat, autókat, sövénynövények ágait-leveleit, kerítés-szegélyeket lehelletfinom hóréteg borította. Jót játszottunk, lábnyomokat alkottunk, belefújtunk a hóba és néztük, ahogy szállnak szerteszét a pihék. Néztünk felfelé, élveztük arcunkon a hópihék csiklandozását. Gabi kisfiú vidám "haja, haja!" (hó, hó!) kiáltásokkal kisérte az eseményt.
(Emlékszem, egyszer kicsi koromban nagyon vártuk, és nagyon későn jött az első igazi nagy hó. Reggel felkeltünk, kabát, csizma, stb., aztán a hugommal szinte önkívületben rohangáltunk körbe-körbe a friss havon.)
Örülök, hogy a kisfiam felé közvetíteni tudtam ezt az érzést, és persze máskor is lemegyünk. :-)

 

2009.01.02. Emlékezés

Egy "Köszönöm." és egy "Jobbulást!" keresztszemes kártya már soha nem készül el... Az óév végén hagyott itt minket. Jó ember, jó barát volt. :-(

 

2009.01.01. Boldog Új Évet, valamint karácsonyi ajándékokat mutatok...

Remélem, mindenki kipihente a szilveszter fáradalmait. :-) Az ablakunkból családi házas városrészre látunk rá, valamikor sötétedés után elkezdődött a tűzijátékozás-petárdázás, és abba sem maradt jóval éjfél utánig. Gabi kisfiúnak nagyon tetszettek a "színes bumm"-ok... :-)
Kívánok mindenkinek boldog, stresszmentes, sikeres új évet, persze sok-sok hímzésre szánható idővel. :-)

Mivel kedves postánk csak 29-én tudta kikézbesíteni a 22-én elsőbbségivel feladott levelet, eddig nem tudtam megmutatni a karácsonyi ajándékot, amit Violentnek készítettem. :-( Ez most nem a "kedvenc" postám volt, amiről már több kis mérgelődést közzétettem, hanem a TESCO-ban levő. Egyébkét hallottam már olyat, hogy ilyen multinál levő kispostán feladott csekk később ér oda, mint a rendes postákról. A "prioritare" szolgáltatásnál meg ugye semmit se garantálnak, na de mindegy... Ne kezdjük az évet mérgelődéssel, mutatom az ajándékokat. :-)

Hónapok óta égek a vágytól, hogy megmutathassam... Nagy kalandnak igérkezett, de megérte! Most már biztos, hogy leküzdöttem ollóallergiámat. (Üdvözlöm a Tüsihajút!) Belevágtam, és ... kész az életem első hardangere! :-) Nagyon élveztem a készítését, és tervezgetem a következőt. Lehet, hogy nem az ajándékadó kell, hogy megköszönje, de köszönöm; köszönöm a lehetőséget, hogy kipróbálhassak, megérthessek valami újat, és köszönöm a készítése közbeni jó érzéseket. :-)
Hardanger
Hardanger 1.
Hardanger
Hardanger 2.

És amiket én kaptam...
Így együtt Margaret Sherry egérkés készlet Üdvözlőlap
Így együtt Margaret Sherry egérkés készlet Üdvözlőlap
Karácsonyi mintás díszdoboz... ... és még benne is van valami ... ... Ödönkék!
Karácsonyi mintás díszdoboz... ... és még benne is van valami ... ... Ödönkék!

Csodálatos, jól eltalált ajándékok, köszönöm szépen!

Most már csak be kellene fejeznem a mókust, hogy rátérhessek az egérkékre... (A terveim között is volt/van már egérkés kit...) A mókussal pedig haladtam, amint tudok, rakok fel fázisfotót.

Gabi kisfiú hírek: már tudja mondani a nevét, (Gabí, Gabí) és azt is, hogy szeretlek (szer-szer). :-)
Most viszont eddig hagyott netezni, úgyhogy befejezem. :-)

 

2008.12.27. Szökőkút, mókus és Gabi kisfiú hobbija :-)

Sziasztok! Most, hogy a Karácsony érdemi része elmúlt, biztosan többen fogtok netezni, mint az utóbbi napokban. Mindenki feltette már, mit kapott/adott ajándékba? Én még nem... De ma csinálok fotót! Előrebocsátom, telitalálat, amit kaptam, nagyon-nagyon tetszik! :-)

Kihasználtuk a szép, tiszta időt, sétáltunk. :-) A Főtér díszítése csodaszép! Gabi kisfiú pedig rajong a "fényekért", imádta! Amit pedig meg akarok belőle mutatni, a szökőkút... Minden nyári, koraőszi sétánkon útba kellett ejteni, és jó sokat ott tartózkodni. Na persze "őt" is leengedték a téli időszak előtt, szépen kitakarították, és ... nézzétek csak, mit csináltak belőle karácsonyra? :-)
Debreceni díszkivilágítás Megnéztük közelebbről
Debreceni díszkivilágítás Megnéztük közelebbről

Én is kihasználtam a szép, tiszta időt (besütött az ablakon a nap, hallottatok már ilyet?) meg hogy épp nincs határidős hímeznivalóm, és mókusoztam... Legalább három különbséget fel kell fedezni a képen! :-)
Mókus - 2008.10.16.
Mókus - 2008.10.16.
Mókus - 2008.12.27.
Mókus - 2008.12.27.

Egyébként valahol ez az a pont, amikor a "mikor lesz már kész?" érzés átvált a "jajj, de jó, már látszik a vége!" érzéssé... Ezen a képen már 4 olyan öltés is van, ami a minta legszélén helyezkedik el, szóval, mint a puzzle-ben, megvan az első szegélydarab. :-)

Nem meséltem róla még, de Gabi kisfiúnak érdekes, megnézegetős hobbijai vannak. :-)
Az egyik, a fűszerek. Ilyenkor ki kell nyitni a konyhaszekrényt és vegetától a borókabogyóig, kínia keveréktől a rozmaringon, kakukkfűn, bazsalikomon át az oregánóig, a mézes süti keveréken át a fahéjig mindent meg kell szagolgatni. És mindent megfigyel! A múltkor például elmutogatta nekem, hogy hogyan készül a leves! :-) Vegeta/leveskocka az edénybe, odamenni a mélyhűtőhöz, mirelit zöldség, husi az edénybe, edény a tűzhelyre, ott kell bekapcsolni. :-) Egy másik alkalommal pedig - nagyon szereti a virslit, pedig mi még nem szeretnénk, hogy ennyire mű kaját egyen, de persze mindig kunyerál, ha azt eszünk - meglátja a virslit a hűtőben, harapna bele csomagolásostól. Mondom, nem ezt először meg kell főzni. Rögtön rámutat az edény helyére, a vízcsapra és a tűzhelyre, ebben a sorrendben, és közben "na, akkor még mire vársz, anya!" arckifejezést vág... :-)
A másik hobbi kifejezetten közel áll hozzánk, a cérnák. Ha hímzek, mindig elöl kell hagyni a dolgokat, mert felébredés után szereti megnézni. Hoppsz, ott az egyik képen a gombolyag. A kedvenc! De meg kell nézni a cérnákat, a kis dobozkákat a befűzött tűvel. (Akár hiszitek, akár nem, tökéletesen ki tudja mondani, hogy "tű".) Aztán minden egyes cérnát elhelyezzük a mókuson, hogy "ezt a részt ezzel rajzolta az anya". Megnézi még ezen kívül a szabókréta-ceruzákat is, majd szépen elköszönünk a gombolyagtól, minden visszamegy a zippzáras tasakba, és mehet a helyére. :-) Ez a sorozat egy ilyen kis élményalkalmat örökít meg.
Anchor 352, még címkével... ... hopp, a címke lehúzódott... ... hogy fogom én ezt visszatenni?
Anchor 352, még címkével... ... hopp, a címke lehúzódott... ... hogy fogom én ezt visszatenni?
Kaptam három jól megkülönböztethető színt a barnák helyett: zöld. Ez meg itt a piros... Ezt jobban meg is nézem.
Kaptam három jól megkülönböztethető színt a barnák helyett: zöld. Ez meg itt a piros... Ezt jobban meg is nézem.

Mi ebből a tanulság? A gyerkőc lehet, hogy nagyobb korában értékelni fogja a hímzést... Talán ő maga is megpróbálkozik. Viszont addig csak olyan színeket adjak a kezébe, amiket utána szemre be tudok azonosítani. :-)

Közben felkelt a nap, nyitnak a boltok, megyünk vásárolni. Jót fog esni az ünnepi szikkadt után egy kis friss kenyér... vagy sajtos stangli. Nyamm!

 

2008.12.24. Békés Karácsonyt mindenkinek. :-)

 

2008.12.22. Mindenki alszik...

Hét óra van... "Apa" és Gabi kisfiú békésen alszanak... Utóbbira rá is fér, mert két napos futó náthája picit megnehezítette az előző éjszakai alvást, de hála a jól bevált "vitaminkáknak", jól vagyunk. :-)
Engem kivetett az ágy, felkeltem, mint szokásom volt, valamikor, régen... egy előző életben? :-)

Lassan karácsony lesz...
Három évvel ezelőtt kettesben karácsonyoztunk.
Két évvel ezelőtt nem volt karácsonyunk... De, volt fa, de nem ez volt az elsődleges. Miután az újságban olvashattátok a szüléstörténetemet, nem titok, de nem akarom taglalni, épp egy magzatvízvizsgálat eredményére vártunk, és "kitérdekelt" a karácsonyfa. Kicsit féltem, hogy ezek után, ha fát látok, mindig erre fogok gondolni; de bámulatos az emberi (anyai?) agy... csak a szépre emlékszik.
Egy évvel ezelőtt Gabi baba első karácsonya volt. Már kapaszkodva állt, lenyűgözve nézte a "fényeket".
Idén másodszor jönnek el hozzá a "fények". Gabi kisfiú már mindent ért, mindent tud, minden érdekli. Nem baba, kisember. Szókincse is napról napra nő. A fények még mindig tetszenek, de most már meg is tudja őket szerezni... Vigyázni kell hát a karácsonyfa rögzítésével és a díszek elhelyezésével. Különböző rejtekhelyeken ott csücsülnek az ajándékok is. Még nem fogja érteni, hogy miért kapta, de örülni fog, tudom. :-)
Jövőre is írok, új sorral, új képpel egészítve ki a "szokásos" karácsonyi sort...

Most viszont élvezem "régi" életem egy pici morzsáját. Egyedül vagyok. Csak én és a számítógép. A fiúk alszanak, ezért csak csendben kalapálom a billentyűzetet. :-)
Jó reggelt, csodás ünnepeket mindenkinek. :-)

 

2008.12.17. The secret life of Gabi kisfiú :-)

Na igen, olyan régen jelentkeztem, hogy már tényleg titkos életről lehet beszélni. Maradjunk annyiban, hogy nálam nincs helye a különböző gyerekidomítási módszereknek. Sírni nem hagyom, a Suttogó meg suttogjon máshol, de ne az én fülembe. A gond megoldódott, ahogy kell, magától, de azért a jószándékot köszönöm. :-)

Először is... Mikulás. Nem, nem laptopot hozott, bár annak is el fog jönni az ideje, "csak" barkácskészletet. :-) A játszóházban, ahová járunk, van egy barkácsasztal, és persze gyermekem abban a pillanatban hogy megérkezünk, beveti oda magát, és ki se lehet onnan vakarni... Adott volt tehát, hogy kell nekünk is valami hasolnó. Ez itt asztal helyett csak bőrönd, van benne minden földi jó. (Psszt! Az asztalt a komolyabb szerszámokkal karácsonyra kapja, remélem, addig nem tanulja meg a blogot olvasni, és el ne áruljátok neki!) A büszke új tulajdonos azonnal használatba is vette kincseit. :-)
A készlet Franciakulcs Tessék, csavarhúzó
A készlet Franciakulcs Tessék, csavarhúzó

Azóta is ezekkel játszunk. :-) Na meg a mágneses rajztáblával, aminek a gyengécske első verzióját sikerült csak úgy kézzel kivégeznie. (kínai műanyag, törik). Az volt vele a baj, hogy az a hatszöghálós modell meglehetősen kis felbontást tesz lehetővé, mondhatni semmit se lehet rá rajzolni. Vettem egy másikat, nagyobb, masszívabb, nem hálós. Van hozzá négy jópofa pecsételő is, meg a másikból is van három, az már tiszta dőzs. Persze mit kell anyának folyton rajzolnia? Persze, hogy "katti" (katicát), és "kande" (kisvakondot). :-) Na ne higyjétek, hogy csak ilyen csonka szavaink vannak, a legfontosabbak tisztán és érthetően hangzanak el (anya, sajt, máj), na jó, a mandarin az csak úgy piaci kiírásosan "mandi"... :-)
Megvolt az első mondatunk is, tizenkettedikén, "Ott, kár-kár!" (Nézd, varjú!).

Tizenharmadikán minitaliztunk, ha belefér az időbe, még ma, ha nem, holnap csinálok róla krónikát.

Tizennegyedikén megkaptuk a babaúszásos fotókat az előző heti fényképezésről, máris mutatom:
Ilyen volt: 2008.01.20. Ilyen lett: 2008.12.07. Karúszóval Úszódeszkával
Ilyen volt: 2008.01.20. Ilyen lett: 2008.12.07. Karúszóval Úszódeszkával

Csak annyit, hogy tavaly szeptember óta járunk, és Gabi kisfiú változatlanul (vagy egyre fokozottabban) élvezi. Már ilyen majdnem-magától-úszós kunsztokat is tud, beugrik a vízbe a karunkba, és siklás közben nagyokat lábtempózik, amit teljesen magától talált fel. Ahhoz képest, hogy már tavaly is, komoly, nem babás arca volt (a többiekhez képest) most egymás mellé téve a két kép igen érdekes... Megnyúlt, az arcocskája karakteresedett, a haja megtöbbszöröződött. Határozottan érdekes látni. :-)

Aztán ugyanaznap újrafelfedeztük a bébihordozót. Elővette, beleült, nagyott billegtünk (a'la hinta-palinta). Önfeledt szórakozásáról készítettem fotót is, aztán előszedtem a tavaly ilyenkor készített képeket is.
Ilyen volt: 2007.12.04. Ilyen lett: 2008.12.14.
Ilyen volt: 2007.12.04. Ilyen lett: 2008.12.14.

Nos, a különbség ismét tapintható. :-) Az első az egyik első vigyori képünk... A mostani pedig a nagyonsokadik. A haj és a fog területén is láthatunk némi változást. :-) Na és persze a mozgás és a tudás szintjén is. :-) Jólesik rácsodálkozni, na!

Most, hogy fellebbentettem az elmúlt történéseiről a fátylat, el is búcsúzom. Most már gyakrabban jövök. Üdv mindenkinek. :-)

 

2008.12.15. Újra itt vagyok...

Sziasztok! Nem történt semmi különös, csak három új fogacska (emiatt némileg boruló alvási rend) meg egy elkészült karácsonyi ajándék. Mesélhetnék... Most nem. Még azért az utolsó simítások hátra vannak, aztán ha már TÉNYLEG látszik, hogy megint van időm (nemcsak a legfontosabb tevékenységekre), gőzerővel folytatom tovább az oldal írását. Addig is minden jót Nektek, karácsonyig még jelentkezem. :-)

 

2008.11.07. Ünneplünk!!!

Álmos reggel... A szokásos összebújás-játék a hálószobában, a franciaágyon; közvetlenül mellette könyvespolc van, sok-sok könyvvel. Gabi kisfiú ügyesen átmászik rajtunk, megtámaszkodik az ehhez megfelelő magasságban elhelyezkedő polcon, és igazságának teljes tudatában kijelenti, hogy "könyv, könyv". :-)
Erre én megjegyzem, hogy tulajdonképpen ez majdnem olyan nagy tett, mintha azt mondta volna, hogy "internet".
És mit gondoltok, mit mond erre a mi okos kisfiunk?

"Inn..."

Úgyhogy ünneplünk. :-)

 

2008.11.06. Könyv, könyv, könyv! és ujjbáb prototípus.

Már akartam írni a múlt hétvégén...
Végre kész a "mackósmamusz", és végre tudtam hímezni is egy kicsit. Az egyik karácsonyim - és megint vannak ötleteim a többire (jó, jó, mások már készen is vannak a többivel, de én köszönöm szépen, megvagyok) - egy jól ismert öltést használ kicsit más felfogásban, ne tudjátok meg, mit kínlódtam vele, míg rájöttem, hogyan kell gyorsan, gördülékenyen, emlékezetből csinálni...

Ma a városban voltunk, tudjátok, a jó idő, a szokásos szökőkútnézés, galambkergetés. A galamboktól nem messze van a kreatív bolt, benéztünk. Vettem piros meg fekete filcet, ezt alkottam.

Nagyon béna? :-)

Az egész kézzel készült, kb. 1 órás meló volt gondolkodással együtt. Sajnos a fekete filc kicsit vékony, állandóan átfoszlott, ez meglátszik a franciacsomó-szemeken... A második verziót alá fogom bélelni egy kis rávasalható közbéléssel. Szintén logikusnak látszik - most már tudom a méretezést, elsőre féltem "úgy" elkezdeni - hogy először, még a kiterített "teste" anyagra varrjam a szemeket, és csak utána varrjam össze, és esetleg a varrás a hátuljába kerüljön, ne az oldalába. Kicsit tág, de nem nagy baj, mert az eredeti "csipcsiripektől" ellesett ötlet szerint vékony gumi tartja az ujjat belülről. A szárnnyal majdnem teljesen meg vagyok elégedve viszont, a piros anyag strapabíró. Gondolkodtam csápokon, lábakon, de még nem döntöttem el, nem tudom, mi az ami elég merev, de nem szúrós. Jó lenne látni egy kis DMC Desire-t, háta ő az én emberem.

Na, ebben a pillanatban akartam írni, hogy csinálok még egy lapszemlét, de felébredt a Gabi kisfiú, így nem csinálok.

Ja, könyv, könyv, könyv... Vettünk egy könyvet az Alexandrában, azóta gyermekem percenként többször elmondja, hogy "könyv". Ma tanult szó, és még benne van a leggyakrabban haszált top 10-ben, kimondott top kb. 30-ban. :-) Nemhiába, a mi gyerekünk. :-)

 

2008.11.05. Édesanyámnak

Nagyon sok boldog születésnapot kívánok!

 

2008.10.30. Mesék Gabi kisfiúról valamint a "Mackós Mamuszról"

Jujj, de utálok hegyes tűvel varrni... Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de - sok-sok végigkeresztszemezett óra után - rákaptam arra a "szokásra", hogy a "másik" kezem hüvelyk- vagy mutatóujjával fogadom az anyagból kiérkező tűt. (Egyedi eset, vagy más is csinál ilyet?). Szóval, nem elég, hogy a "Mackós Mamusz" megvásárlásakor feladtam az elveimet - please note, hogy a mackó teljes nevét nem használjuk - most itt állok, és vadul dekorgumit pelenkaöltök a mamusz 1 hónap alatt szétkopott aljára. Bevált módszerem egyébként, már van ilyen módon megtalpalt mamuszunk, tartósnak és olcsónak tűnik ezen megoldás, csak irtó nehéz átszúrni a tűvel a mamusz+dekorgumi kombinációt, és nagyon unalmas is. Ja, és kétgyűszűs, mert az egyiket használom rendeltetésszerűen, a másikat pedig azért (kellene) hogy ne szúrjak a másik ujjamba. :-(
Na mindegy, nyavalygás befejezve, előrelátóan vásárolt tartalékpapucs elő, majd folytatom. :-) És mutatok két képet, amin jól látszik az ominózus mamusz is, de nemcsak ezért szeretjük. :-)
Az úgy történt, hogy csak egy szeletet akartak adni... Az új játékaim - építeni jó!
Az úgy történt, hogy csak egy szeletet akartak adni... Az új játékaim - építeni jó!

Miközben én itt küzdök, hogy behozzam a lemaradásaimat, végrehajtsam terveimet, Gabi kisfiú megtáltosodott! Múlt hét csütörtöktől több új szót is tanult, kiegészítve régen nem bővülő, de annál effektívebb szókincsét. Az első a "kakk", ami tulajdonképpen "kukk" akar lenni, de van, amikor pelenkabeli történéseket jelez... A második a "vav-vav", amit spontán kezdett el mondogatni, kezében a fehér plüsskutyussal. Ezeket azóta folyamatosan használja. De egész elfogadható volt a "szeretlek" is, amit apának mondott, miközben átnyújtotta a duplo-szívet. Ma reggel pedig az "eztis", a "puff" és az "ügyes" hangzott el többször is. :-)
Most mondjam azt hogy tényleg ügyes? :-) De az biztos, valami nagyon sikeres dolog most beindult...

Majd mutatom a plüss kisvakondot is, szintén új szerzemény, nagyon szeretjük. :-) És remélem, "majd" pár bővítéssel is tudok jelentkezni, egyre népesebb olvasótáboromnak. De ezt most feltétlenül el kellett mesélem...

 

2008.10.27. Hét "titok", valamint a Google

Na, először a Google. A napokban megnőtt az oldalam forgalma... Képzeljétek, miért...
Rákerestem a Google-n a "cross stitch" fogalomra, hát mit hozott ki elsőnek... IGEN!!! az én oldalamat. :-) Itt lehet megtekinteni róla a képernyőképet, merthogy lementettem, ez ugye nem kérdéses. :-)
A dicsőségnek ára van, legalábbis egy angol menüt, meg az átváltókat meg kell kreáljam, ha az új, nemzetközi látogatókat meg szeretném tartani. :-)

A másik dolog - fárasztó hétvégém volt, majd írok róla, most még nem - egy igen hiperszuper átváltót tervezek, csak némi komolyabb programozás kell hozzá, úgyhogy "majd", vagy "hamarosan"...

Manyesztől és Tündérke-től kaptam a nemes feladatot, hogy írjak hét dolgot magamról... Érdekes feladat, akkor lássuk:

A szabályok: 1. linkeld be a blogodba, aki játékba hívott
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. hívj meg további 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban a játékról

Az én választottjaim: Violent, Rozs77, Tobbie, Morcs, Hesztia, Picurka13, Ralina.

Na, és most "rohanok", felébredt a kicsi egyén. :-)

 

2008.10.22. Ismét sokfélét csináltam

Először is a Ninocskától még régebben kapott francia tervezői blogokat tettem be a cégek és a blogok listába. Készítettem egy Elizabeth de Lisle ismertetőt is.
Tegnap megjött a 61. Gold, és Wilimama is küldött egy csomó Cross Stitchert, ezeket is fel tudnám már tenni a honlapra. Idő, idő, idő.

Nagymamát várunk a hétvégére, elképzelhető, hogy nem sokat tudok majd netezni, addig is megosztok Veletek néhány gondolatot.

Gabi kisfiú holnap 19 hónapos! Szalad az idő, és ezt most olyan keserédesen mondom. Nagyon jó látni, hogy cseperedik, fejlődik, mindent ért, ha van kedve, mindent megcsinál. Most a cipzárak, tépőzárak, kapcsolók, csavarok, és egyebek kötik le a figyelmét, ma délelőtt például a TESCO-ban képes volt a pénztárszalag alatt egy kb. 2 milliméter átmérőjű csillagcsavarnak hosszasan udvarolni. Ennek megvan az előnye is, ugyanis a pénztárosnéni elolvadt, így kb. háromszor annyi MushABelly matricát kaptunk, mint amennyit a vásárlásunk alapján kellett volna. :-) Már egy állatkánk van is, mutatom:
Gabi kisfiú új állatkái A mester alkot... ... az alkotás leginkább nonfiguratív halacska
Gabi kisfiú új állatkái A mester alkot... ... az alkotás leginkább nonfiguratív halacska
A katica a Mihály napi vásárból van... előtte való héten vettünk egy katicás pelenkázót, és rákattant a figurára. :-) A madárka viszont MushABelly, csiripel is. :-)
A következő két képen rajzolási próbálkozásunk látható. A pár hónappal ezelőtti ceruzahegy püfölés szépen átment íves vonalak húzásába. A ceruza "mágikus", a bele sok különböző színű darabkát tartalmaz, ezért ilyen tarka a kép. Az is jól látszik, hogy jobbkezesek vagyunk. :-) Legalábbis ő, mert én nem. :-)

Szeretném még megmutatni, miket is olvasunk.
A mostani kedvenc Susanne Berner Rotraut Őszi böngészője (minden évszaknak van egy, mi eddig az őszt és a telet vettük meg, most az ősziről mesélünk, a napi történések tárgyait is megkeresve, ha lehetséges...
Őszi böngésző Téli böngésző
Őszi böngésző Téli böngésző
Érdemes rákeresni a neten, hogy hol mennyi az ár és szállítási költség, elég nagy különbségek vannak...

A Kisvakondot láttátok nálunk képen, most a nadrágos könyv mellé vettünk még kettőt...
A kisvakond nadrágja A kisvakond és a mackók A kisvakond és a nyuszi
A kisvakond nadrágja A kisvakond és a mackók A kisvakond és a nyuszi
Mindhárom az eredeti szerző rajzaival készült, és sok a közös szereplő, az egérkét, rékot, baglyot, gólyát, békákat, pókokat, hangyát a háromból legalább kettő könyvben meg lehet találni. Jó móka megkeresni a másikban is. :-)

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, nagyon jó látni, hogy ilyen szépen fejlődik, de minden hóforduló emlékeztet arra, hogy a teljesen együtt töltött napok száma véges. :-( Na jó, nem kell annyira elszontyolodni, van még!!!

Viszont szalad az idő... Régen jelentkeztem viráglesővel... Nyáron minden kiteljesedett, már csak a hosszú virágzású, igénytelen fajok bírják, mint például a Pistike... Kivirágzott a krizantém, élénksárga bogyóival pompázik a tűztövis, hullanak a színes falevelek. Az étrendünkben található kedvenc gyümölcs az őszibarackról a szőlőre, a szőlőről a mandarinra váltott. (Nem teljesen tartozik ide, de ma már megjelent a karácsonyi sor az egyik multinál...)

Ezzel a képsorral kívánok Nektek további csodás őszt, kellemes hosszúhétvégét. :-)

 

2008.10.16. Csak ülök, és mesélek...

Lenne tennivaló bőven, de régi restanciáimat pótolom először, mesélni fogok. Kérem az olvasás közbeni hátfájásról panaszkodók készítsék elő a gyógyszereiket, hosszú lesz. :-)

Na ne higyjétek, hogy az Anchor gyártója bagózott Ms. Senki panaszára a csomós toldású cérnáról... Azért tíznaponta illene megnéznük a mailjüket (vagy soha se nézik, csak dísznek van kinn a cím a weboldalon). Éljen a monopolhelyzet, a DMC drágább, nem is kapható nálunk, ráadásul miután majdnem az egész színskálám megvan már, nem fogok váltani... A Venust, Rosace-t (kövezzetek meg, tudom, hogy jó minőségűek) nem veszem számításba, főleg az átváltások miatt... Ennyit erről. Legközelebb nekik és a fogyasztóvédelemnek IS írok, szépen tértivevényes levelet. :-)

A puffogás után mutatom, hogy mit "lőttem" tegnap egy "használtruha kiskereskedésben". Nem tudom, micsoda, a felirata szerint "Belisa", eredetileg 500 méter volt, de annyi már biztos nincs rajta. De 100-nál több, az ziher. Teljesen úgy néz ki, mint a Kreinik #32 Blending Filament, annak fogom használni. Kemény 27 forint volt. (Nézzétek meg a Kreinik árakat, szerintem 500 forint körül van egy 50 méteres gombolyag...)
Ja, egyébként - remélem, senki nem szól meg érte - az ilyen helyeken csodaszép ÚJ gyerekruhákat lehet néha kifogni. Vettem már 90 Ft-ért pici flanelinget, farmernadrágot. :-)
Na, szóval a "Belisa":
A szál...
A szál...
A - kicsit viharvert - felirat
A - kicsit viharvert - felirat

Aztán ha már így bemelegítettünk, jöjjön egy Mókus helyzetjelentés.
Mókus - 2008.09.09.
Mókus - 2008.09.09.
Mókus - 2008.10.16.
Mókus - 2008.10.16.

Mostanában mindig akkor tudok leülni hímezni, amikor Gabi kisfiú már majdnem kialudta magát... (A vasalás szépségei és egyéb nyalánkságok...) Meg a karácsonyi hímzéseimmel is haladok, akarom mondani az elsővel... Na mindegy, szóval így állnék most... Azért is belekezdtem egy kis zöldbe, lelki igény volt ugyanis. :-)

És most Gabi kisfiú jön, akit már nem igazán lehet le"babázni". Elmúlt másfél éves, ügyes, okos, egy igazi kisember.
Gabi kisfiú olvas... ... bemászott a sarokba ... ... új pizsamájában új kesztyűjében gyönyörködik ... ... kicsit Pumuklisan, fodrász előtt.
Gabi kisfiú olvas... ... bemászott a sarokba ... ... új pizsamájában új kesztyűjében gyönyörködik ... ... kicsit Pumuklisan, fodrász előtt.
Ezt a csintalan nézést!  (már fodrász után) ... és ezt a meggyőzőt ... én is SPAR trappistát eszem! Van dobozom! Itt jó!!!  
Ezt a csintalan nézést! (már fodrász után) ... és ezt a meggyőzőt ... én is SPAR trappistát eszem! Van dobozom! Itt jó!!!  

Szóval Gabi baba Gabi kisfiú lett... Mondtam már korábban is, hogy a ruha (is) teszi a babát, de ez most aztán nagyon látszik. És jók az ingecskék, puhák, kényelmesek, bármire fel lehet őket kapni. Gyönyörűen megy a levételük (kigombolás után) egyedül is. De a csúcs a cipzáros mellényke, azt cipzárastul le tudja venni.

Említettem a fodrászt... Így másfél éves korra az is aktuálissá vált. A fodrászomnak, Annának van tapasztalata a gyereknyírásban, úgyhogy oda mentünk. A gondok azzal kezdődtek, hogy az ablaka alatt van egy játszótér, és nem oda mentünk... Aztán a fehér köpenyével folytatódtak... Jó, azt gyorsan levette. Negyedóra barátkozás a tükörrel, a csillámos sminkecsettel, a narancssárga, buborékos hajzselével, és neki is láthattunk a dolog érdemi részének. (Még jó, hogy elsőnek mentünk egy reggel, és jó sok idővel utánunk jött a másik vendég). A végére egész jól megbarátkoztunk, miután gyermekem megtalálta a gurulós szekrénykét, már el se lehetett onnan rángatni. :-)

Szerencsére folytatódik mindenevésünk, a sajt meg a sonka állandó napirenden van. (a képen épp nem hagyja magát átverni egy pici sajtmorzsával, amikor az egész tömb sokkal finomabb). A tavalyi év nektarinzabálásai után idén viszont nektartint egyáltalán nem ettünk, nem volt ugyanis puha, érett. Az őszibarackok viszont nagyon finomak voltak, most a héten "romlott el" a minősége annyira, hogy már frissen ne lehessen enni. A szőlő viszont változatlanul nagyon megy!!! Most már egészben is, a fölösleges részeket szépen visszakapom... (Rosszabb esetben oda vagyok vezetve, hogy melyik héjat, magvacskát hol hagyta el diszkréten a fiatalember).

Szépen lassan a szókincsünk is gyarapszik, bár akkora közöttünk az empátia, hogy szavak nélkül is rájövök gyakran, hogy mit szeretne... A hónap slágere pedig az olvasás. (Családi hátterét nézve nem csoda.) Van több verses/mondókás könyvünk is, plusz szöveg nélküli böngészőink, és persze naponta többször végig kell nézni mindet. És ha az egyik könyvben a macskáról volt szó, hozza a másikat, amiben szintén van macska... Ja, és ő is tud olvasni, legalábbis a FORNETTI logót messziről felismeri, akárhol járunk is. :-)

Na, jól elbeszélgettem az időt. Remélem senkinek sem fájdult meg a háta... Nem fog időm maradni a lapszemlére... Sziasztok!

 

2008.10.14. Back Online, avagy Visszajöttem, ne aggódjatok!

Jól elment a múlt hét második fele... pedig akartam írni sokmindenről... Majd bepótolom. :-) Megvolt a következő országos tali is, albumjaitok csurig a taliképekkel, biztos mindenki látni szeretné a gyűjteményt.
Na, de vissza az eredeti gondolatmenethez. Szerda-csütörtökön már szándékoltan nem írtam, mentegettem. Gépbővítés. Aztán az új alaplap kinyírta a régi videokártyát (egy elmés energiamegtakarító szoftver segítségével, és mindezt szombat délután) minek utána nyakunkba vettük a várost, mert kifogyott otthon a videokártya. Az egyik nagy üzlet zárva volt - ugye a neten nem tudtuk megnézni a nyitvatartást - a másikban nem volt az igényeknek megfelelő, mindenesetre hallgattunk élőben egy kis "Judit és a Zenemanókat" (csalódás volt) és tapasztalati úton megtudtuk, hogy Gabi baba fél a hajtogatós lufitól, legalábbis ha kardformájú.
Ja, és ott volt "A" vásár is...

Na mindegy, most hirtelen jelentkezem, aztán jövök még... Legyen szép napotok. :-)

 

2008.10.06. Hát gyerekek, ezt látnotok kell...

Írok majd még sokmindenről - mókus report, Gabi baba és társai, Cross Stitcher lapszemle, valamint folytatom a "titkos" háttérmunkákat is, hogy minél előbb közzé tudjam tenni azt is, de ezt most gyorsan felteszem...

Miután idén 06.04-én találtam egy sötétkék ötszálas motringot, most meg itt ez az új gyöngyszem, az új motring legelején, kb. 20-25 centiméternél egy jó kis toldás, kezd érdekelni a cérnagyár "minőségellenőrzési" rendszere... Csak a gyengébbek kedvéért, ezt a részt egy az egyben el kell dobni, egyszerűen használhatatlan, mert a szál elkezdése és elvarrása között alig lehet pár öltést csinálni. Mondjuk itt még kevesebbel károsítottak meg, ha 25 centit kellett eldobnom, az a 8 méternek 3.125%-a, az 200 Ft-os cérnaár mellett mondjuk 6.25 Forint. De a múltkori malőr esetén - 6 szál helyett csak ötöt kaptam - az kemény 1/6 veszteség, 33.33 Forint. Nem beszélve a bosszúságról, mert ugye ezek hétvégén történnek, amikor vissza se lehet menni reklamálni.
A "csomócska" ugye csak engem érint, de az ötszálas motringnál biztos kiment párszáz hasonló példány, ha a hatból az egyik tekercs cérna elszakadt/elfogyott... Hangsúlyozom, mindkettő eset idén történt, bontatlan cérnával, idei cérnavásárlásból, nem az uniós idők előttről.
Szöget ütött a fejembe, vajon ilyen esetekben milyen reklamációval élehet a vevő, milyen kártérítésre számíthat? Vagy ez csak úgy benne van a pakliban? Ha a kilós kenyerem csak 75 deka, azért keményen büntetnek. Akkor is, ha egy műszaki cikkből hiányzik egy tartozék... Akkor itt is lehet biztosan valamit tenni...
Email és kép a gyártónak megy, a reakcióról beszámolok.

 

2008.09.24. Nagy háttérmunkák

Mindenesetre most tudtam Nektek valami szépet is mutatni, egy eddig közelebbről nem ismert újság lapszemléjét. Enjoy!

 

2008.09.21. Csak bekukk... megvagyok. :-)

Képzeljétek, van fűtés!!! Pénteken felhívtam a házmesterhelyettest (hosszú...) hogy volna-e kedve körbemászni egy kérdőívvel, szombat hajnalban itt volt, délben már melegedett a radiátor. :-)

Egyébként most éppen netezgetek... készülőben van legalább egy lapszemle, némi linkbővítés (thanx Ninocska), és éppen csinálgatom egy régi álmom... A Virágkosárkából szeretnék egyszálas mini remekművet csinálni. Az addig stimmel, hogy bevittem PCStitch-be, megvan a töredéköltésektől és kontúrtól hemzsegő alkotás. Most jön a neheze, hogyan csinálok én ebből mutatós, de csak egész öltéseket (és valószínű kontúr nélkülit, mert 18-as anyagra, sőt, esetleg selyemszitára viszonylag nehéz kontúrozni...). A "jogi háttere" adott, a Cross Stitch Gold engedélyezi saját célra a mintavariálást... Ha kész leszek, esetleg megmutatom nekik is... hátha küldenek egy kis ajándékot a levelemért. :-)

Na, egyébként még annyit, talán ma megint tudok haladni Mókuskámmal és karácsonyi hímzésemmel is. És délután szerepjátszunk!!! Kellemes (és végre meleg) vasárnapi napnak igérkezik. :-)

 

2008.09.16. Itt van az ősz... vagy a tél?

Mindenesetre fázunk, náthával küzdünk... Ezért is nem írok sokat, ki kell használni a szokásosnál is törékenyebb alvásidőt. Már vasaltam, felmelegített. :-)

Húzós talik zajlottak, Budapesten, és szerte az országban. A pesti taliképek linkjét, ahogy szokásos, feltettem a linkgyűjteményembe. A debreceni tagok vagy helyben, vagy emailben megkapták a húzottjuk nevét - ez volt az első, hogy ezt az információt amint tudom, kiküldjem - és indulhat a hajrá! A taliképeket egy picit később fogom tudni feltenni.

Karácsonnyal kapcsolatba, jelentem, rekordot döntöttem, a hétvégén - minden eddiginél korábban - elkezdtem a karácsonyi hímzést. Nem mutathatom meg, titok. :-) A mókussal is haladtam egy kicsinykét, majd azt is mutatom. És most én is hajrázok tovább. Sziasztok!

 

2008.09.09. Megint sokféléről...

A hétvége mindig más... Közös családi programok, bevásárlás, stb... nem csoda, hogy ilyenkor elmaradok kicsit a weboldallal - fejezzük ki másképp, pihentetem a szemem egy kicsit, és hasznosabb dolgokat csinálok. :-)

Pénteken a szüleim voltak. Jól eljátszogattak Gabi babával, és vásároltunk is az őszre. Persze, "sokat nőtt", amit én itt nap mint nap kevésbé veszek észre. Szép nap volt; részleteket "egyesek kedvéért" nem árulok el. :-)

Ha szombat, akkor pihenőnap, ám vasárnap szezonnyitó babaúsztunk. :-) Természetesen semmit sem felejtett Gabi baba, és nagyon jól érezte magát a vízben. Mi pedig két nagyon jót sétáltunk, mármint "oda" és "vissza". Haladtam egy picit a mókusommal is, bár kevesebbet, mint reméltem, mert egyéb teendők is voltak. Mókuskép alant. (Félreértés ne essék, nem azért másztam bele abba a gesztenyébe alul, hogy látványosabb legyen a haladás - bár ez se egy rossz ötlet - hanem mert bizonyos barna színeket már csak ott kell használjak utoljára. Szóval haladunk, na!)
Mókus - 2008.09.01.
Mókus - 2008.09.01.
Mókus - 2008.09.09.
Mókus - 2008.09.09.

Hétfőn, azaz tegnap vásárolni voltunk Gabi babával. Na, most ez nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Hogy odasétálni, bemenni, vásárolni, kijönni. Először is, nem voltak, csak kocsik. A babakocsit meg nem hagyhatom csak úgy ott... Jó, csukjuk össze, csapjuk a vállunkra. Na jó, de az erre szolgáló pánt rövid. (Nem is gondoltam én ezt a tervet komolyan, nehéz az a kocsi...) Akkor toljuk szimultán? Ki van zárva. Akkor most gondolkodjunk...
A bevásárlókocsi alja - vagy direkt, vagy nem - alkalmas arra, hogy azt oda befektessem. Jó. Gyerek beültet. Nem jó. Akkor nem tudom áttolni a bejáró alatt. Gyerek kivesz, letesz, nyomatékosan kér, "NEMELSZALAD!" Szerencsém volt, gyerek nem elszalad. Kocs áttol, gyereket kézen fogva átkisér, újra beültet, és már rendben is vagyunk... Az már csak részletkérdés, hogy a kilógó babakocsi miatt egyes sorokba nem tudtunk bemenni, megoldottuk. Vásárlás rendben, újabb tapasztalatot szereztünk. :-)

Ja, és tegnap vasaltam is. Egész sokat, de még a fele megvan. :-(

És még egy záró tanulság, a legujjabb bőségtállal:

Amikor pocis voltam Gabi babával, semmi bajom nem volt, se kívánós nem voltam, se nem undorodtam meg semmitől. Egy valamit viszont megszerettem, és két pofára zabáltam, mégpedig a szőlőt. :-) (Azóta elmúlt). Gabi baba a magzati lét alatti sikeres megismerés után úgy látszik, örökölte a szőlő iránti szeretetet. Miután a szüleim hozta szőlőből adtam egy kimagozott, lehéjazott szemet, azóta szőlőt pucolok... Már vettem nagyobb szeműt, ami szaporábban megy, finom édes. :-) A bőségtálon egyébként őszibarack (picike de finom), sajtdarabkák és megpucolt szőlő van.
Örülök, hogy ilyen jó az étvágyad, és ízlésed, kismanó. :-)

 

2008.09.04. Egy tévedés után ügyes vagyok

Nos, akciók adatbázisa ide vagy oda, sikerült eltévesztenem, és akcióváltás előtt egy nappal odamenni az egyik hiperbe. :-( No nem baj, a súlyautomatikás bevásárlókocsit még úgyse találták ki (hogy ne tudjam magam túlvásárolni) meg különben is a babakocsi mellé kézikosárral járok, azt meg gond nélkül bármikor telerakom csak a lista szerinti fontosakkal, úgyhogy bevásároltunk, hazajöttünk, holnap replay. :-)

Gabi baba alvásideje alatt sikerült néhány nem annyira szeretem kicsi javítást megcsinálni, mint például egy pici dzseki szakadásának megvarrása, illetve Barbigörl a vakegér szeme világának visszaadása. Óvatosan csináltam, nem kezdett el énekelni. :-) (Barbigörl-ről augusztus 28-án írtam először, ha valaki nem ismerné...)

Aztán elővettem az egyik karácsonyi kézimunkaprojectemhez tartozó cérnákat, majd a hímzési helyzetben történt EKKORA javulás után pofozgattam kicsit a weboldalamat, az eredményt részletezve a főoldalon látjátok...

Ezt a képet még nem mutattam... mostani kedvencem. Egyébként felébredt...

 

2008.09.03. Karácsonyi elmélkedések és újabb Csipcsiripek, avagy Harács Hörcsög ismét lecsap. :-)

Miközben csinálom ezerrel a rajzolt figurák ismertetőjét - hű de sokan vannak, és de kevés az alvásidő - sikerült kiválasztanom két mintát, amit minden valószínűség szerint kihímzek karácsonyra.

Én az (keresztszemes)ajándékozásban azt találom a legjobbnak, hogy kipróbálhatom magam olyan területeken is, ahová egyébként nem merészkednék, mert a téma vagy a stílus elüt az érdeklődési körömtől, vagy esetleg, mert egész egyszerűen húzódoztam az adott technikát kipróbálni. Így születtek az előző szösszeneteim, és mindegyikből tanultam valamit. :-) (A nagyképek megtekinthetők a munkáim között.)
A kis örökzöld volt első (és eddig nem folytatódott) terítőm. Körbehorgolható terítőalapon van, Andiee-tól származik. Motívumból terítőt... volt egy kis minta- és színvariálás, és itt gyakoroltam be a metallic használatát.
Fonalgrafika-féleség, valamint a különböző hímzők (metallic, selyem, blending filament és pamut) ötvözése egy mintába. Gyöngyök.
Itt a stílus/témaválasztás volt érdekes. A malacka egyébként egy nagy kép része, az érdektelen részek le lettek hagyva. Életem egy érdekes időszakában készült, az akkori érzésekről írhatnék, de egyes kedves pletykás olvasóim "kedvéért" nem írok. A végkifejlet mindenesetre pozitív lett, ezért a malacka is pozitív emlékeket ébreszt. :-)
"Lealacsonyodás" a "Grand High Style"-ról a gyermekminták világába. Mint azóta kiderült, felemelő érzés. :-)
Első Multicolor fonalas alkotásom. Jócskán vannak benne érdekes részletek, különböző speciális öltések. Kell mondanom, hogy beleszerettem?
Összefüggő felületek gyönggyel; a gyertyaláng lazy dazy öltés. A kitömést még gyakorolnom kell. :-)
Témaválasztás: valami egész más, mint amit szeretek. Az anyag nem teljesen négyzetes, ezért meg kellett tervezni, melyik irányba torzítsunk inkább... Haladós, mutatós minta, ami megtanította, hogy nemcsak a színek számával lőnek nyulat. :-)
Kulcstartókészítés. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. :-)
Ezévi témáim se lesznek másképp, jelöltjeim új technikák, új műfajok világába kaluzolnak el... Még "nézegetem" kicsit a mintákat, aztán belevágok. :-) :-) :-)

A tegnapi napon viszont - mint ahogy a main sem - nem volt keresztszemezés, és még csak webezés se nagyon. Viszont elfogyott a frissen mosott ruha a "vasalandó" kupacból. Sült egy fini mikrós kakaós piskóta (köszi a receptet, aki a multiplyra kitette) és volt galambkergetős-szökőkútnézős séta is. Hosszas utánjárás, boltból-boltba mászkálás után sikerült rátenni "koszos mancsaimat" egy újabb adag csipcsiripre. Alant láthatóak együtt.
Ujjbábok 2.
Ujjbábok 1.
Ujjbábok 1.
Ujjbábok 2.

A második adag egy nagyon jól eltalált koalát, egy foltos pofijú kutyust, egy tűrhető kék elefánit, egy szintén jó barna szarvast (ez a harmadik szarvasunk, pedig nem tipikusan gyerektéma, talán csak lappföldön) és az előző adag barna állatánál mosómedvébb fekete-fehér mosómedvét tartalmaz. Nincs békánk, nyuszink és papagájunk, de már nem is lesz, tegnapig tartott az akció.

Debrecenieknek minitali jövő hét szombaton, Gabi babának meg ebéd MOST. Sziasztok!

 

2008.08.28. M3: Megint Mókust Mutatok :-)

A hétvégén ismét sikerült haladni őkelmével, igaz, nem annyit, mint szerettem volna, de egy jó másfél-két órácskát...
Mókus - 2008.08.28.
Mókus - 2008.08.28.
Mókus - 2008.09.01.
Mókus - 2008.09.01.

Nem tudtam, hogy megmutassam-e, mert közben háttérmunka zajlik ezerrel. :-) Kedves, rajzolt figurákról (Tatty Teddy, Popcorn maci, Suzy's Zoo és társai) csinálok épp egy kis összefoglalót, mondhatni kiművelem magam abból a témából, ami eddig baromira nem érdekelt. Sajnos, ma már biztos nem lesz kész, a felvállalt anyag nagy...

A szavazás alapján Debrecenieknek a minitali időponthirdetés hamarosan várható, és kellene már az ajándék minta választásra is koncentrálnom... El is megyek innen rögvest, haladjunk!!! :-)

 

2008.08.28. Mókus, csipcsirip és egy/két észrevétel

Először a mókus... Egyre kevésbé lyukacsos őkelme bundácskája. Mondhatni, haladok, nem? :-)
Mókus - 2008.08.23.
Mókus - 2008.08.23.
Mókus - 2008.08.28.
Mókus - 2008.08.28.

Másodszor az új szerzemények... Már volt egy ujjbábunk, a Kismama újsághoz volt csomagolva, ajándéknak. Elég gyengécske sárga kiscsibe/kacsa, mindig lecsúszik az ember ujjáról, de Gabi baba szereti. Én ugyan az elején kacsának néztem, és háp-hápogtam hozzá, de egyszer a férjem felhúzta, és nekikezdett, hogy "csipcsirip" és ez Gabi babának annyira megtetszett, hogy azóta naponta többször is a kezünkbe nyomja egy kis csipcsiripezésre. Szóval, amikor a legfrissebb Rossmann akciós katalógusban ujjbábokat hirdettek, akkor nem volt kérdéses, hogy az akció első napján felkerekedünk és veszünk. :-) Íme ők:
Ujjbábok
Ujjbábok

A szereplők balról jobbra haladva:

Rögtön kedvencek lettek ők is. Bár... a baba mindig az új játéknak örül legjobban. :-) Elvileg van vagy tizenkétféle, a csomagoláson láttam nyuszit, szarvast, békát, papagájt, elefántot, szürke és fehér mackót (?) is, de a mihozzánk közel eső boltban ez az egy csomag volt. Nagyon kulturált kis állatkák, nem esnek le az ember ujjáról, és a szemük a baleset- és lenyelésveszély elkerülése érdekében helyes kis franciacsomóból van.
Viszont beleástam magam egy kicsit az ujjbábkészítésbe, és ezt a linket találtam: Tulajdonképpen nem egy nagy ördöngösség, főleg, ha valakinek van annyi képzelőereje, hogy eszébe jutnak az adott állatka fontosabb jellemzői.

By the way franciacsomó, egy sztori: hétvégén (apai) nagymamalátogatás volt, kaptunk (többek között) egy sárga kisegeret. Nagyon helyes kis darab. Először a nagyon veszélyes, szúrós bajuszától váltunk meg. Aztán véletlenül megnyomtam a hasát, és ki is ugrottam rögtön a papucsomból, ugyanis megszólalt a bele rejtett cini-cini muzsika, miszerint: "Ájm a barbi görl..." Jujjj. Már akkor is frászt kaptam ettől a számtól, amikor sláger volt, irtó fontos volt beletenni egy ilyen "gyerekjátékba"... Aztán Barbigörl, a kisegér mégegyszer kihúzta nálam a gyufát, ugyanis egyszem gyermekem élből leharapta az egyik szemét, ami ennek nem french knot, hanem két nagyobb fekete gyöngy. Barbigörl most megvakítva várja a polcon, hogy valamikor nekifogjak, és két helyes franciacsomóval visszaadjam szeme világát. De nem most, mert szemem fénye alszik, és ha véletlenül megnyomom a kis sárga gonosztevő hasát (figyelitek, ilyet se írtam még egérre...) akkor vége a nyugalomnak és lesz nemulass... Szóval, a project ráér.

Aztán kaptunk még egy babakönyvet, nagyon szép, színes, igazi telitalálat, leporelló. Anyósom odaül a gyerekhez, sorolja a képen a tárgyakat. "Mozdony, bicikli, DARTS, kishajó, hintaló, dob és trombita, homokozóvödör-lapát-halacskaforma, építőkockák, búgócsiga, baba, labda, telefon, kiskacsa, mackó, autó, úszógumi." Tökjó, darts. Mondjuk ettől a kiadótól (STB egyébként) eddig csak gyengécske dolgokat vettünk, képesek a legközismertebb meséket is átírni, az illusztrációk is nagyon gyengék... a darts viszont kihúzta nálam a gyufát... Lehet, hogy én vagyok a maradi, és kulturált környezetben, intelligens emberek is szoktak dartsozni, de nekem lelki szemeim előtt rögtön megjelentek a gyárkémény dohányos tizenévesek egy büdös kocsma/játékteremben este 8 után, ahogy némi boroskóla (citromossör, unikum nexxt, partidrog, tudom is én, mi megy most) bevedelése után dobálják a kis nyilacskákat. Szóval, szegény anyós rendre lett intve (a darts különben sem magyar szó) és az azóta CÉLTÁBLA. Egyébként jól elvoltunk. :-)

Térjünk már vissza eredeti gondolatmenetünkhöz, ott tartottam, hogy Rossmann. a másik szerzeményünk egy xilofon volt. Ennek a technikáját még "tanulgatjuk", de úgy veszem észre, hogy idővel ez is tetszeni fog. (Cili, figyelsz?) Ide csak úgy comment nélkül teszek két képet az ifjú művészpalántáról.
Belemélyedve...
Belemélyedve...
... és felnézve.
... és felnézve.

És akkor most jöjjenek a megjegyzések (mintha eddig nem dőlt volna belőlem a szó...)

Most már legyen elég belőlem, elvonulok más dolgok irányába is. Azért ha tudtok jó ujjbáb-lelőhelyet, írjatok. :-)

 

2008.08.27. Cérnarendszerezgettem...

Más keresztszemező fanatikusoktól eltérően én mostanában nem harácsolok be anyagot, cérnát. (Bár a múltkori Zweigart vásznaktól, amit Morcs láthatott kinn, a gyártás helyszínén, majdnem elcsábultam...) Az az egy "veszélye" szokott lenni a beharácsolt cuccnak, hogy aztán évekig nem kell pont az a szín vagy anyagtípus... ezért inkább szorítkozom, a hófehér, törtfehér, nyers, kék és fekete készletre. Leginkább hímzővászonból, de van némi Aidám, Panamám is.
Huhh, miután ekkora titkokat árultam el, azért rövidesen ki fog derülni, hogy mégis maradt egy kis gyűjtőszenvedély, ha a városban járunk, a hiányzó színek közül meg-megfogok 5 motring Anchort... :-) Már 15 motring várta adatbázisba rögzítését és helyretételét, ezt csináltam meg az előbb.

Na meg a Cross Stitcher-t, amit Wilimama küldött. Most ezekkel egyenesben vagyok, a következő lapszám érkezéséig rátérhetünk a komplikáltabb dolgokra, mint például az feed-re. a weboldalam "lakhelye" évek óta a munkahelyi webserver, az egész weboldal saját kreálmányom, HTML forráskódostul, mindenestül. Ez nekem jó, kényelmes, nem függök semmitől, egyben látom az egészet, ha akarom, összetömörítem vagy DVD-re írom... Mondták viszont többen is, hogy szívesen olvasnák az újdonságokat, ezért egy blogger accounttal "összebarkácsolva" ezentúl van feed is. :-)

Hogy haladjon minden, és itt főleg a karácsonyi ajándékokra gondolok - kitaláltam egy beosztást. Na jó, ennek meglehetősen spanyolviasz szaga van, a "rotáció", mint munkaszervezési elv már réges rég működik a MUK-os ("mindig újat kezdünk", ne nézzetek így rám, én is egy "MUK-ostól" kérdeztem meg...) vagy annak megfelelő amerikai csajok körében. Szóval, egyik nap a mókuskával haladok, másik nap valamelyik karácsonyi ajándékkal (ez így nagyképűen hangzik, elkezdve még nincs, EGYNEK már eldöntöttem a stílusát) harmadik nap a készlet vagy file rendszerezgetéssel, weboldallal, és persze minden nap bele kell férnie az alvásidőbe a legszükségesebb házimunkának is. Tegnap például vasaltam. Per úgy mindent, ami hétfőn ki lett mosva, tehát nem üdült sokáig, hanem úgy azonnal. Mondja ezt olyan, aki azelőtt utált vasalni. Thank you tüsihajú, ha még emlékeztek. :-) Ha nem, úgyis jó. :-)

Mókusképet majd holnap mutatok, haladtam szépen, ellenben lemerült a fényképező...

Szép napot. :-)

 

2008.08.23. Mókus revived :-)

Mondtam már, hogy pár napja-hete áttértünk a kvázi megbízható egy hosszú déli alvásra? Elő is vettem szegény, elhanyagolt mókusomat... :-)
Mókus - 2008.05.05.
Mókus - 2008.05.05.
Mókus - 2008.08.23.
Mókus - 2008.08.23.

Majd később írok többet, legyen annyi elég, hogy Gabi baba 17 hónapos, pont ma, és vár három szépséges Cross Stitcher lapszemle is. :-)

 

2008.08.14. Matematikai egyszeregy, világjobbítás, avagy MONDOM, hogy reál beállítottságú vagyok...

Engedjétek meg, hogy ma nem (sem) keresztszemessel foglakozzak, hanem kicsit üveggolyó-szerűen végigguruljak több témán, ami most éppen foglalkoztat... Hátha valakit érdekel...

1. Egy kis honlaptörténelem Tegnap továbbgurítottam a hozzám érkezett üveggolyót, az eredményt talán már láttátok is. Még egyszer köszönöm Violentnek, nélküle talán még hónapokig állt volna az "írjuk-már-meg-a-honlap-többi-részét-is" project.
Egy kis számvetés:

2. Egy újabb díj és egy kis matematika A tegnapi üveggolyó-felbuzdulás után feltettem egy (nem látható, de annál intelligensebb) számlálót a főoldalamra és a bemutatkozásomra is. Kíváncsiságból rá is néztem este, hogy vajon honnan jönnek a látogatóim. Egy számomra ismeretlen keresőn - a Tango-n akadt meg a szemem, ahol valaki egészen konkrétan a nevemre keresett rá. a találatok között találtam egy egész érdekeset is:
Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete linkgyűjteményében szerepelek, mint technika 5. osztályos segédanyag. :-) Ez jóleső elismerés. Remélem, az ötödikesek azóta sok szépet hímeztek. :-)
Ugyanitt találtam rá Manyesz blogjában egy bejegyzésre, miszerint megkaptam tőle az Alkotó Blogoló díjat.

Alkotó Blogoló Award

Az elismerést természetesen köszönöm szépen, viszont most kivételt tennék, nem jelölnék... a jelöltjeim már rendelkeznek ilyennel.

És most jön a matematika. Aki járt valaha matematika szakkörre, fakultációra, tagozatra, biztosan ismeri a tanmesét. a sakktábla feltalálóját megkérdezte az uralkodó, mivel jutalmazza meg találmányáért. a feltaláló így válaszolt: Uram, én csak annyit kérek, hogy az első mezőre tegyél egy búzaszemet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, a negyedikre nyolcat, minden továbbira kétszer annyit, mint az előzőre. Az uralkodó úgy gondolta, ezt könnyű teljesíteni, és iszonyú méregbe gurult, hogy a feltaláló ilyen csekélységet kér. Aztán utánaszámolva kiderült, hogy ez a mennyiség olyan sok, hogy lehetetlenség a kérést teljesíteni.
Így vagyunk mi ezekkel a díjakkal. Gondoljátok csak el, valaki elindította. Az egyiknél 5, a másiknál 7, a harmadiknál "csak" 2 embert kell jelölni. Számoljunk csak tovább a kettővel, az is elég lesz...
1 - 2 - 4 - 8 - 16 - 32 - 54 - 128 - 256 - 512 - 1024 (10 lépésnél tartunk) - 2048 - 4096 - 8192 - 16384 - 32768 - 65536 (16 lépésnél tartunk) - 131072 - ... 23 lépéssel megközelítjük, a 24. lépéssel túllépjük Magyarország lélekszámát.
Az 5-tel sokkal gyorsabb a dolog, 1 - 5 - 25 - 125 - 625 - 3125 - 15625 - 78125 - 390625 - 1953125 - 9765625, itt tíz(!) lépésből megvan az ország lakossága. a hetest már nem is nézem...
Értitek már, miért olyan baromi nehéz olyan embert találni, akit még nem jelölt meg senki? :-)

Érdekelne egyébként egy konkrét eset lefutása, de ehhez idő és egy óriási papírlap kellene, az erdemény pedig egy olyan bináris fa, ami rajtam kívül senkit se dob fel. Abba is hagyom hát az elmélkedést, s rátérek a következő témámra.

3. Várakozás a postán - ami szintén nem dob fel senkit - és egy javaslat Többször írtam már postai kalandjaimról. Amióta Gabi baba nagyobb, türelmével együtt mobilitásunk is megnőtt, nem is beszélve az új, könnyű sport babakocsi előnyeiről. Úgyhogy egy ideje ismét miénk a csekkek befizetésének, levelek feladásának kellemes kötelezettsége.
Soha nem voltam nyilvánoshelyen-szoptatás, babakocsifeljárót-mindenhová, egyenlőséget-a-kismamáknak aktivista, (véleményem szerint pár hetes gyerekkel még ne menjen az ember ügyintézni, vagy ha muszáj, etesse meg jól, hogy ne a bankban, a sorban kelljen elővenni, amink van) bár vannak dolgok, amik engem is bosszantanak. a posta az egyik ilyen dolog.

Nagyon azon vagyok - már sikerélményem is van, egy hónapja írta meg a Polgármesteri Hivatal, hogy a kérés jogos, a játszótér javításra kerül - hogy írok egy levelet a kedves Magyar Posta ZRt-nek, hogy próbálják már picit átgondolni a postai munkahelyek (leánykori nevükön az ablakok) funkcióelosztását. Igencsak jó lenne (és nem kerülne semmibe, csak egy kis szervezésbe) ha a hipermarketekhez hasonlóan itt is lenne gyors sor, ahol pl. csak csekket és levelet feladni, meg borítékot, (képes, vagy kép nélküli) levelezőlapot, bélyeget venni lehetne. Ahol nem kezdenek el előtted hatodszorra is megkísérelni faxot feladni egy olyan számra, ahol a faxkészülék nem válaszol (ilyenek is álltak előttünk a múltkor, csak azt nem tudom, ez miért nem háttérmunka, miért az aktív ügyintéző csinálja), nem nyitnak biztosítást, nem adnak fel háromszáz ajánlott levelet egyszerre, és még felesleges kérdésekkel se terhelik az ügyfelet. (Jól is néznénk ki, ha a közértben miután veszek egy kenyeret, elém ugrana egy eladó, hogy ajánlhatok-e hozzá vajat, párizsit, friss paradicsomot? Ha akarok valamit, majd szólok, ha meg nem szólok, az azt jelenti, hogy nem akarok...). Biztosan sokan örülnének az ötletnek, nemcsak a kismamák, hanem a munkából hazasiető, egyszál csekkel beugró dolgozó emberek is. Nem kerülne sokba, és egy csomó bosszúságtól kímélne meg minket. Szerintetek?

 

2008.08.13. Üveggolyó

Az üveggolyó Multiply-os barátnőimtől indult el, s azóta is gurul tovább. Akinél megáll, az ABC betűivel kell mondjon egy fogalmat, ami eszébe jut, ami őrá jellemző. Én úgy döntöttem, a korábban (még áprilisban) hasonló sémára elkezdett bemutatkozásomat aktualizálom. Tudjátok, új honlap... :-)
Tényleg, jártatok már a honlapom "elején", vagy mindig csak a keresztszemes részben? Itt az alkalom felkerekedni, a felújított "KerGiz" részben ott az üveggolyó-válaszom...

Most, hogy már azt is látjátok, már biztos motiválva leszek felújítani a többi részt is... :-)

Ma egyébként gyümölcsvenni, szökőkútnézni, galambkergetni voltunk. :-) Mivel pont előtte vezet el az utunk, ilyenkor mindig beköszönök a kedvenc kézimunkaboltomba is. a tulajdonosnővel kicsit elfilozofálgattunk, hogy a baba melyik életszakaszában van alkalom/idő/lehetőség hímezni (egyáltalán, mást csinálni, kikapcsolódásképpen). Arra jutottam, hogy talán csak az első hónapokban, amikor még megbízhatóan átaludja majdnem az egész napot (is). Utána - legalábbis nálunk így volt - fel kell venni, ringatni, szórakoztatni, játszani vele, mert egyedül nem marad meg. Aztán jött az ülős/állós/járós korszak, amikor mindig vigyázni kell a testi épségére. Most a felmászós, pakolós korszaknál járunk. Talán 1-2-3 év múlva lesz a magában játszós (legózós?) időszak, amikor megint lehet. De valószínűbb, hogy akkor inkább a házimunkát fogom csinálni, úgy a munkahelyi munka után levezetésképpen. Na, szép kilátások. :-) Marad a késő esti öltögetés, ami helyett meg többnyire inkább aludni megyek.
A blogolás más, ahhoz nem kell elővenni a fél kézimunkás szekrényt, negyven tűt, ollót, nem kell gondolkodni rajta, hova tegyem, ahol én elérem, Gabi baba meg nem (ilyen hely nincs, vagy legalábbis ami van, nem alkalmas a hímzésre.) Úgyhogy blogolok tovább. :-)

Ezt a képet láttátok már? Szerintem nem...

Még mondja valaki, hogy nem a ruha teszi a nagyfiút. :-)

 

2008.08.10. Újabb elismerés és egy árnyék

Brillante Weblog Award

Ezt a díjat Ralinától kaptam. A szabályok hasonlók, mint a Kreatív Bloggernél, mindösszesen annyi különbséggel, hogy 7 főt kell jelölni. Nehéz dolog, mert egyrészt már sokan megkapták ezt a díjat (nem baj, okulva az előzőekből, megy oda az elismerés) másrészt vannak olyan emberek, akik nem blogolnak, pedig elismerést érdemelnének... De úgy érzem, mindenki, aki jelen van a neten, és mutogatja a munkáit (legyen az bár az első képeslap vagy miniminta) elismerést érdemel, ezért ha nincs rajta a listán, ne szomorkodjon, elindult egy csodálatos, kreatív úton, az elismerés eljut majd hozzá. :-)

Tehát díjazottjaim:

Egyelőre mást nem írok. Akartam, de aztán volt időm gondolkodni és inkább nem teszem ki azt a file-t. Legalábbis ide nem. Hallottam valamit... Erről az eredeti bejegyzés helyett csak annyit szeretnék mondani, hogy aki a magánéletem szaftos részleteire kíváncsi, csalódni fog, mert olyat (továbbra sem) rakok ide a blogra. Nagyon "szép" dolog csámcsogni azokon az ártalmatlan kis történeteken, amiket ide írok, még szebb dolog félreértelmezni és ezzel a szeretteimet megbántani. Ha valakinek problémája van velem, írja meg emailben, állok elébe.
Akinek inge vegye magára.

Szép napot azért mindenkinek. :-)

 

2008.07.31. Tegnap ismét jót pancsiztunk

Mivel a hétvégén a strand biztosan jóval tömegesebb, rendeztünk egy görbe szerdát. Megint (még mindig) az Aquaticum élményfürdő. Most rutinosabbak voltunk, így kevesebb időbe telt az öltözködés, tájékozódás... Két óra (amennyi az alapbelépő) elég is volt, Gabi baba a végére úgy kifáradt, hogy elaludt "apa" nyakában, (babakocsit "kényelmi" okokból nem vittünk, bár le is lehet tenni és lábzsákkal be is lehet vinni) úgy hoztuk haza az összevissza dőlő rongybaba-manót. :-) Most jobban ügyeltünk a hideg-melegre is, remélem, nem fázik meg megint.

Találtam egy-két internetcímet, ami olyan tervezőké, akik még nem szerepelnek a listámon. Ninocska továbbiakkal segített ki. Ők fognak nemsokára a tervezők és a blogok közé kerülni (mert többjüknek a kor szellemének megfelelően hivatalos blogja van, bizonyám!).
Terveztem egy Nagytemplom mintát... És most nem nyitja meg a PcStitch-em, pedig már pont elhatároztam, hogy kitegyem... :-( Most levesz, feltesz, újrainstall, ilyesmik. Rosszabb esetben újragépelés, mert kép és PDF formában megvan...
És még egy nagy fába is szeretném vágni a fejszém: biztosan észleltétek, hogy ezek a lapszemlék egyre lassabban töltődnek be, ami köszönhető a nagyon hosszú file-nak, illetve a benne levő soksok képnek. Át szeretném tervezni, úgy, hogy egy újság, egy HTML oldal. Talán úgy jobb lesz.
És most megint ott vagyunk, ahol a part szakad, hol kezdjem? Talán az újságoknál, a franciák várhatnak... :-)

Nem is szaporítom tovább a szót, (dehogynem, még azt okvetlenül elmesélem, hogy rendet csináltam a hímzőanyagos szekrényemben, így mostmár nem borul a nyakamba minden, ha kinyitom az ajtaját, és mellesleg hely is lett, meg áttekinthetőbb is; ugyanez a sors jutott a normál ruhásszekrényekre is, és én olyan-de olyan elégedett vagyok!) hanem belekezdek, gyermekkorom egyik kedvenc rajzfilmjéből kölcsönzött buzdító kiáltással: Atom anti a nyomodban van, hajrá!

 

2008.07.28. Hétvégi minitali, Gabi baba okosságok, tűpárnák és újra a kreatív blogger díjról

Mozgalmas hétvégénk volt. Először minitaliztunk (már fenn a krónika), aztán másnap szerepjátékoztunk a munkahelyem díszparkjában, a szabad levegőn... Volt ott még egy kislány, aki Gabi babával majdnem teljesen egyidős, és akivel nagyon jól eljátszogatott. Egyébként megtanult fel-le mászni asztalra, székre... ebből volt egy-két kis probléma is, nevezetesen hogy itthon sürgősséggel kellett költöztetni a sarokgarnitúra háttámlája tetejéről a hímzős cuccaimat, és hogy sikeresen leesett az agráron a beülős házikó asztalkájáról (na jó, elkaptam, csak a kis keze horzsolódott meg egy picit...) Mutatok egy képet az ominózus díszparkról, beülős házikóval.

Ma egyébként új "tett" is van, reggel a nagy meleg előtt vásárolni és játszótéren is voltunk, és az egyik kisfiú megmutatta neki, hogyan kell használni a homokozólapátot. Gabi baba most érhetett meg a dologra, mert azóta "szabályosan" homokozik. :-) Tökéletesedett a szókincse is, most már teljesen felimerhetően tud követelőzni, miszerint "azt". Éljen a távirányítású anya! :-) :-) :-)

Élvezettel nézem a Keresztszemes Kiállítás képet (de jó, hogy minél többen fotóztok) és arra gondoltam, talán csinálhatnánk magunk között egy versenyt... a tűpárnákra gondoltam. a Multiply-ra tettem ki egy körkérdést, akik a network-ömben vannak, kérlek, nézzétek meg... Nagy hülyeség? Teljesen belelkesültem, köszönhető ez elsősorban Bucillának, aki a tökjeivel (meg előtte Ninocskának, aki a biscornujaival) elindított az úton, valamint Tündérkének, aki kutatásaim befejeztével még egy lendületet adott. :-) Szóval... csinálunk tűpárnát? :-)

Kreatív blogger díj... Amikor az első két embertől megkaptam, az járt a fejemben, hogy olyan embereknek adjam, akik még nem kaptak, akik annyira nincsennek a figyelem középpontjába, de én szeretem, becsülöm, értékelem őket... Ma ismét kaptam egyet, Szukkulens Emmától, és közben rájöttem, balgaság lenne öt emberre korlátozni a listát, hisz így pont azok maradnak ki, akiket leginkább becsülök, szeretek. Ninocska és Ralina, egyedi stílusával és tehetségével - már elmondták sokan mások is - az én listámról se maradhatnak le. Lányok, az elismerés a Tiétek is. :-)

Végül, következzenek az "elmaradhatatlan" virágaim... Olyan kár, hogy már nem minden növénykének ugrik be a neve, így vannak olyanok, amiket nem tudok feltenni...
A Máriavirág nálunk fehér színben virágzik, ilyen rózsaszínűt most látok először. Az őszirózsát pedig a piacon láttam árusítani... Szegény diákok, még július közepe van, és már az iskolára emlékezteti őket... Ha őszirózsát látsz, hamarosan menni kell iskolába - ez ragadt meg bennem kiskoromban. Persze, én szerettem iskolába járni... de tényleg, egyre korábban virágzik az őszirózsa, kezdődik a tankönyvvásár a multiknál... Más idők ezek...

Breaking news: Ebben a pillanatban vettem észre, hogy Gabi babának kijött a hetedik fogacskája. Sok-sok gratuláció az én kis sonka- és őszibarackpusztítómnak. :-) :-) :-)

 

2008.07.24. Szívet melengető meglepi-elismerés és vidámító érdekességek

Talán emlegettem, hogy nyáron nem nagyon jó a netem, ezért voltam kicsit ritkábban megtalálható, és az emailjeimhez is nehezebben férek hozzá. Így aztán nagy meglepetés volt, hogy - egy nap különbséggel elküldve, de én egyszerre olvastam - két kedves hímzőtárstól, Soleiltől és IAncsatól is megkaptam a kreatív blogger díjat.
Kreatív Blogger Díj

Köszönöm, lányok, mindenképpen nagy elismerés, amire nem is biztos, hogy jelen pillanatban rászolgáltam, lévén kreativitásomat mostanában a gyermeknevelésben meg a webfejlesztésben kamatoztatom... Bár Soleil Évi szerint ehhez is kell jó adag kreativitás. :-) a hímzéssel pedig... nos, igyekszem. :-) Addig is - mint ma is - hímzést segítő infókkal próbálom turbózni mások kreativitását. :-)

A szabályok:

Az én díjazottjaim:
Akiket még jelölni szerettem volna, de nem blogolnak, csak tudom, hogy többféle "tudományágban" (ömlesztve írom) gyöngy, varrás, papírvirágok, harisnyaállatkák, hardanger, hímzés, decoupage és még sok más, persze a gyermeknevelésen kívül: Andrea68 és ANŐ-Andi. Aki ismeri őket, tudja, hogy rászolgáltak a jelölésre. :-)

Említettem már korábban, hogy Gabi baba beleszerelmesedett a Virágkosárkába. Tette ezt annyira, hogy azóta is minden nap le kell neki venni, megnézegeti, végigsimítja, kommentálja a motívumok színgazdagságát és kidolgozását, valamint tartósságpróbának teszi ki a flexis keretezést (t.i. ütögeti, gurítgatja). Most kerestem róla egy jó képet.

A blogokat járva/látva az ember gyakran inspirációt, lát ötletes, érdekes dolgokat. Legutóbb a sütőtök alakú tűpárna ragadott meg, amit Bucilla, Ninocska, és (talán) Soleil oldalain is láttam. Mutatom, hogy miről van szó. A képeket Bucilla és Ninocska oldalairól szedtem, természetesen Copyright oda. :-)

Na most ezek annyira tetszenek (példának okáért mer kicsik, és kézzel is meg lehet őket csinálni, vagyis csakis azzal lehet, ami nagy előny egy frissvarrógépesnek, valamint régen ki akartam már próbálni a szalaghímzést is), plusz a sütőtök egyéb formája nálunk tiltott, mert Gabi baba (csak azt, de azt nagyon) nem szereti, úgyhogy muszáj leszek egyet csinálni... Sajnálatomra most ismét éppen semmi se jön be, úgyhogy leírást se tudok hozzá keresni, de feltettem a prioritás listám legtetejére. :-) És persze beszámolok majd. :-)
Egyébként a Needle'n'Thread weboldalán láttam hasonló kreatív tűpárnákat, azoknak üdítőskupak az alapjuk, filc a tetejük, és spec. öltésekkel vannak dekorálva. Jó ötletnek tartom azt is.
Ki tudja, a végén tényleg kiérdemlem azt a kreatív blogger díjat? :-)

Virágot is mutatnék, egy fehér vagy rózsaszín sokvirágút, amit a családi nevezéktan "Máli néni virágának" nevez (fogalmam sincs, ki lehet az a Máli néni, de biztos valaki tőle kapta a tövet, egy hosszú fürtös fehéret és egy tölcséres narancssárgát, aminek szintén "kitőlkaptuk" neve van, és amit személyes okokból nem fogok leírni, de ki kell kutatnom a rendes nevét, hogy képet keressek róla, és éppen megint nem jön a netem. :-( Azért az eddig elkészült bejegyzést felFTP-zem, és virág legközelebb.

Szép napot mindenkinek, jöjjön már vissza a nyár!!!

Ja, Gabi baba "dáthája" úgy tűnik, másfél nap "vitaminkázás" után elmúlóban, de azért lenézünk a doktornénihez, hogy biztosak legyünk. Csalóka, mert este még buborékolt az orrocskája, aztán annyira jól megállapodott, hogy teljesen szépen vette a levegőt, és most először életében konkrétan átaludta az éjszakát! Ez este fél 9-től reggel 6-ot jelent, a saját helyén, megszakítás nélkül. Az eddigi rekord hajnali 4 volt. Na jó, közrejátszhat a betegség, vagy az elmúló betegség utáni fáradtság, plusz tegnap este nagyon aktív volt (el is gondolkodtam, lehet, hogy az ACC-ben is lenne abból a jóféle speed-ből, mint a legutóbb kapott kúpban, ami mellékhatásként felpörgeti a gyereket? Rá is kérdezek, mert igencsak virgonc volt egyik ismerősöm tegnap este...) de mindegy, nevezetes nap megörökítve. :-) Most már tényleg eldugulok.

Üdv, Hammy / KerGiz

 

2008.07.23. Helyzetjelentés a 16 hónapos és környékéről, valamint némi hímzés...

Ismét jól le vagyok maradva a blogolással, pedig az oldal többi részébe írtam... Ráadául a netem is bizonytalankodik, úgyhogy most megint hosszadalmasabb beszámlóval jövök... Kezdhetjük?

2008.07.16. Keresztszemes bemutató az anyukáknak, a játszóházban
Már korábban ajánlkoztam, miután a delfinemet nagyrészt ott hímeztem, és úgy tűnt, van érdeklődő. Meg is beszéltük, hogy beraknak egy júliusi napra, de a pedagógus, aki a játszóházat felügyeli, nem tudta megmondani, végül is melyikre. Úgyhogy nagyon jó, hogy elmentünk kilencedikén, és meláttuk kifüggesztve a programot, mert különben az életben nem jövünk rá, hogy jelenés van. Ez meg is határozta a befektetendő erőforrások mennyiségét...
EMS ingyenmintákat vittem kinyomtatva, meg számítván az igen gyakori "ehhez nekem nincs türelmem, túl bonyolult" hozzáállásra, egyszínű, vonalas ovijeleket. (Ez utóbbiakat kész hímzés képéről gépeltem be, most vacilálok rajta, mennyire lehet copyrightos egy 30x30-as napocska vagy házikó (szerintem ezek közismert alakzatok, semennyire) és ha megbékéltem magammal, kiteszem, sőt akár folytatom is a sort...
Kicsit később is értünk oda, mert Gabi baba indulás előtt pont bealudt, de semmi gáz, nem tolongtak a türelmetlen érdeklődők... Három vagy négy anyuka volt - meg a rezidens pedagógus - nagyobb gyerkőcökkel. Szélnek eresztettem a manót (többnyire jól eltevékenykedik magában) és belevágtunk. Aidaszalagot, mintákat, Puppetseket meg tűt is vittem, meg egy maradék csík nagylyukú gobelinkanavát hozzá való fonallal és óriástűvel, amin könnyebb demonstrálni... Meglepett, hogy pont az az anyuka ült közel, aki a múltkor, amikor megdicsértem a keresztszemes mintás blúzát (nem ő varrta) nagyon semlegesen nyilatkozott. Másik ketten távolról néztek. Olyan udvarias érdeklődő légkör volt, plusz a már előre sejtett "ez nekem komplikált" hozzáállás. Azért megmutattam a kezdést, az X-eket, töredék X-eket, kontúrt, sőt még néhány spec. öltést is, mert hallgatóságomnak felrémlett, hogy látott már olyat... És persze a mintaolvasást...
Felvetődött a bérhímzés meglehetősen kényes témaköre is... Ez Ralina oldalán volt nemrégiben téma, mivel csak a contactok látják a bejegyzést, bemásolom ide a véleményem...

Most csak 150.000-s kép van épp fenn, de a kedvenc boltom bizományos értékesítés oldalán a múltkor a Lanarte Spring Ride-ját 600.000-ért láttam...
A Lisle képem kapcsán én is elgondolkodtam,

Szóval, mennyiért is hímenék ki egy gyerekmintát? ... Azt hjiszem, inkább semennyiért se...

Aztán a nagyfiúk játéka hevesbe fordult, és Gabi baba megijedt a hadonászó, rohangáló nagyoktól, úgyhogy leléptünk... Ha igény lesz folytatásra, mindenképpen viszek társat a DeMiTa-ból, mert így megosztott figyelemmel nem volt jó... És persze korrekt igényfelmérést és korrektebb kommunikációt szeretnék. Na mindegy... Gained experience, avagy tapasztalatot szereztem. :-)

2008.07.17.- Apás, nagyszülős hétvége
Jól összejött, mert közben egy pár napos szabival hosszú hétvégét terveztünk, és közben kiderült, hogy jön manónézőbe az apai nagyapa, és szombatra az én szüleim is beigérkeztek. Nem unatkoztunk. :-)
A szüleim otthon termesztett szamócával és málnával kedveskedtek a kisunokának, amimek persze ő nagyon örült. :-) Ennek kapcsán végre megmutatom Gabi baba kedvenc ételeit. Kedvenc étele ugyanis (a paradicsomoskrumplin, céklán, karfiolos krumplin, spenóton, vadason, makarónin és satöbbin - mert a tökön kívül mindent nagyon szeret) kívül ugyanis a bőségtál. :-) Ezt ugyanis lehet kézzel enni, szépen mindig kiválogatva a legkívánatosabb darabkákat, amivel ugye gyakoroljuk a szabad akaratot is, meg a kézzel evést, és még gusztusos, valamint egészséges és finom is. Íme...
Bőségtál... Bőségtál és fogyasztója... Szederhami...  
Bőségtál: meggy, sárgabarack, sajt Bőségtál: kenyér, sonka, sajt, szamóca Szederhami... ettől leszek erős, izmos!  

Aztán persze sokat játszótereztünk, meg voltam lepődve, hogy az egyik kellemes délutánon mennyien voltak kinn. Szabályosan tömeg volt! Már vannak ismerős babák, ismerős anyukák. És a megfejthetetlen... soha nem a saját homokozójáték kell, hanem mindig a másé. Gyakorlatilag a sajátot csak cserealapnak visszük. :-)
Pozitívumokról is be tudok számolni. Gabi baba korához/méretéhez képest ördögi ügyességgel közlekedik már a mászókán (gyakorta a frászt hozva rám, merthogy mi van, ha fejre esik), és ügyesen hajtja magát a hintán.
Ezt a hintázás dolgot kicsit magyaráznom kell. Igazi babahinta ugyanis csak a Máltai játszótéren van, az meg messze van tőlünk egy kis esti párperces leszaladáshoz... Így két lehetőség van: vagy egy régi szocreál játszótér fém hintáját használjuk (azt a fajtát, ahol lánccal kell beakasztani az elejét, hogy a baba ki ne essen) vagy a mi nagyjátszóterünk nagy-gyerek-hintáját, ami csak egy gumilap, semmi védelem nélkül, ahol tartani kell a gyereket, két kézzel... Nemrég írtam a Polgármesteri Hivatalnak, hogy a pici-baba-hinták hiányoznak a játszóterünkről, illetve hogy az egyik mászóka fel van gyújtva és az üszök közül csak a szögek meredeznek kifelé, és tegnapelőtt megjött a hivatalos levél, hogy a panasz jogos, a játszóteret javítják. Hurrá!!!
A szomszéd lakótelepen meg nagy földgyalus, betonfeltöréses munkálatok kezdődtek. Ha jól olvasom az újságból (fogalmam nincs, az a tér az a tér-e névről, de a helyszín ismerősnek tűnik) ott is felújított park, új játszótér fog leledzeni.
Két évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ilyesminek ennyire fogok örülni. Meglepő, nem?

Az egyik nap lementünk a városba, sétálni. Tudjátok, fagyizás, galambkergetés, szökőkútnézés. Ennek a képeit is mutatom. Az utolsó nem onnan származik, az bónuszkép, a szüleim vették a dömpert, ami szintén nagy kedvenc lett. :-)
Sportkocsi... Városnézés... Fagylaltozás baba módra... Kisautón...
Babajárat - még nem is mutattam a sportkocsinkat Városnézés, Debrecen Egy kis fagyival nedvesített roletti És még egy "járgány", a dömper

Vasárnap pedig az Aquaticumban voltunk. Gabi baba örömmel üdvözölte a "nagypancsihelyet", merthogy a babaúszás június végével befejeződött és csak szeptemberben indul újra, szóval már egy hónapja víz nélkül voltunk... Tökéletesen kivitelezte a merüléseket, az egymás között átadásokat, nagyokat vigyorogva élvezte a vizet, és persze minden fürdőruhás csajt felszedett. :-) De most komolyan, van egy érdekes csajozós mosolya, amivel úgy 0-99 éves korig képes azonnal mindenkit elvarázsolni. :-) Babamedence is van, olyan kb. tízcentis klórmentes fertőtlenítős vízzel, de - bár az is tetszett neki - az azért már kicsit "gagyi" számára... Az egyetlen gond csak az volt, hogy a "gyerekmedence" nevű létesítménybe ő még nem mehet bele, mert picit nagyobb gyerekeknek valók az ottani játékok - egyedül még nem tudja a csúszdát, mászókát biztonsággal használni - és felnőtt pedig oda nem mehet be, csak azok a fiatalok, akik az Aquaticum részéről felügyelik a gyerekeket. Namármost, Gabi baba a kinézet alapján egyből felismerte, hogy az egy "játszótér", és persze be akart menni... a végén kikönyörögtem két csúszást az elefántos vízicsúszdán... Jó volt, na, és tulajdonképpen a 2 órás belépő (2100 Ft) elég is volt.

2008.07.21. Megfáztunk...
Azaz hogy gyermekem lett "dáthás", de nagyon... :-( Vagy a fent említett fürdőzés, vagy az elmúlt napok változékony időjárása tette, de a lényegen nem változtat... Voltunk doktornéninél, kaptunk gyógyszereket (semmi komolyat egyelőre) és csütörtökön kell visszamenni, ha addigra nem javul számottevően a helyzet. Remélem, azért javulni fog. Étvágya, közérzete jó, csak vízszintes helyzetben megy rögtön tele az orrocskája, ami igencsak megnehezíti az alvást.
Mondtam már, hogy a kórházos affér óta minden nap nagy adagokat pusztít el? Gondolom van mit behozni...
Van egy új szavunk is, kb. úgy hangzik, hogy "egy", és azt jelenti, hogy "azt, ott". Többnyire olyan dolgokat, amiket én nem szeretnék, ha megkaparintana, olyankor megy a helybenjárás, toporzékolás... :-(
Szóval, zajlik az élet.

2008.07.23. Hófordulónk van
Ide nem sokat írok, boldog hófordulót "nagyfiam". Repül az idő... Türelmetlenségemmel hajtottam eddig előre, csak nőne meg, fordulna meg, ülne fel, állna fel, indulna el, szólalna meg, most pedig, talán az eddigi legszebbnek érzett időszak közepette azt szeretném, hogy még sok ilyen szép napunk legyen. Ismét ismétlem magam. Anyukák, Ti ezt biztosan érzitek/értitek. Gabi baba, nagyra, okosra, boldogra nőj!

 

2008.07.09. Karcolat, de lehet, hogy savanyú a szőlő

A délelőtt láttam egy egyévest. Egyszál pelenkában volt, golyófelyű, michlein-baba testű és tizenhárom kiló. Még nem tudott rendesen járni, merev lábakkal ment, mint egy elromlott gyilkos robot, és az elromlást alátámasztandó rendszeres időközönként tökfőzeléket köpött. Félelmetes volt!!!
Gyorsan elvittem az útjából az én anti-óriásomat, mielőtt letarolja. :-) :-) :-)
Azért nekem csak a pillesúlyú (de azért kellemesen kipárnázott combocskájú) kileckilós komoly arcú nagyfiam a legszebb. Vagy savanyú lenne a szőlő? Szerintetek?

Tegnap csavarogtunk egy nagyot a városban. (Már sietősen írtam róla, de megint leírom, mert annyira az élmény hatása alatt vagyok. Most bővebb lesz...) Céklát és meggyet vettünk a piacon. Gabi baba eszméletlen sok meggyet megeszik, mint ahogy azelőtt rengeteg szamócát evett. Sajnos, a meggy is kifutóban, de lassan jön a tavalyi nagy kedvenc, a nektarin. a céklán pedig meglepődtem. Április 26-i dátummal volt lefagyasztva az utolsó adag a hűtőben, az előző hófordulóra bontottuk fel. Most július eleje van, és itt az újcékla. Két hónapot kellett kibírni nélküle. Ma azt "ettünk", hatalmas adagot, és nem ment félre egy csepp sem. :-)
Visszatérve a városra, voltunk a kedvenc kézimunkaboltomban is, vettünk néhány Multicolor Anchort találomra, jót beszélgettünk a tulajdonosnővel. Aztán megnéztük a szökőkutakat, vettünk a flexik mögé hátlapfilcet a Hal-közben levő kreatív boltban (Gabi baba tegnap eldöntötte, hogy a Virágkosárka és a Kissárkány az övé, és le kellett akasztani a helyéről őket, azóta azzal játszik... a Virágkosárka egyébként tényleg az övé, és az rendesen meg van hátlapozva - lásd a cikket a keretezésről - de barnával, ami mosáskor foghat, de a kissárkány még csak be van fogva a flexibe, és egy keménypapír van mögéfeszítve. Azt újra kell csinálnom... vagy mindkettőt) és hazasétáltunk.

Érdekes ez az "anyukalét", az ember tolja a babajáratot, és gondolkodik... mindenfélén. Most például azon, hogy mennyire kellemes és gondtalan lesz ez a nyár. Gabi baba már nagyon fogékony a világra, és bizonyos szinten partnernek is tekinthető. Például már egész jól jön mellettem, ha arról van szó. Vagy mutatja, hogy merre szeretne menni, vagy mit kér. Esetleg előhozza a szandálkáját, ha meghallja a séta szót. Szóval, öröm vele sétálni, és öröm látni, ahogy kutyára, macskára, verébre, galambra rácsodálkozik. Meg is etettük a galambokat, némi pogácsamorzsával, tetszett neki ahogy a "madárkák" szinte a lába előtt álltak meg a leejtett falatért. Ezeket a szép napokat, boldog, gondtalan mosolyokat, világfelfedezést most kell kiélvezni, mert a következő nyár már nem ilyen lesz. Szép lesz, igen, érdekes lesz, igen, de nem ilyen.
Lehet, hogy jövő ilyenkor ódákat fogok zengeni az "élet a kétévesemmel" témakörben. Aztán az ovisomról. Aztán az iskolásomról. Aztán... azt hiszem, innentől minden egyes pillanat különleges pillanat lesz Vele. Az én csodálatos, okos-ügyes kisfiammal. :-)

És már régen volt: legényvirág, rezgőke (baby's breath) és sóvirág.

 

2008.07.08. Újabb tanulságok, mert a fele kimaradt, a másik fele elbújt...

Sorolom... Egyébiránt lapszemlét kellene írnom, meg egy apró munkahelyi feladatot megoldanom. Meg vagy két emailt elintézni. Említsem a vasalást meg a pakolást is? Ehelyett ülök, fél kézzel gépelve, másik kezemben szunyókáló manóval, jóképű, álmában is mosolygós arcában gyönyörködöm. :-)

 

2008.07.07. Újabb "akadályverseny", ezúttal az ifjúsági versenyzővel, valamint a levont tanulságok...

Jó messziről fogom kezdeni, mert több kiindulási pont lehet, és a szálak tutiul összegabalyodtak... Az elején kicsit mozaikszerű lesz az elbeszélés, de nyugi, majd kitisztul... Az "akadályverseny" megnevezés a március 26-i bejegyzésre (vizsgálatok futószalagon) vonatkozik. De ne szaladjunk az események elé...

Június 23-án, hétfőn "túlestünk" a 15 hós oltáson. Ez egy olyan érdekes oltás, hogy 5-12 nap múlva lehet a babának hőemelkedése tőle. Ez meg is volt, vasárnap hajnalban kezdődött.

Napközban nyűgös volt, nagyot aludt, valószínű utána gyorsabban kezdtem el etetni, minthogy igazából felébredt volna, és megakadt egy meggyszem... Eredmény, asztal, etetőszék, szőnyeg, én, sugárban... :-( Romeltakarítás, fürdések...

Valószínűleg itt került a kezébe a picike gumikacsa. Irtó aranyos kis játék volt, egy nagy kacsa, három picit hord a hátán, mindegyik sípol. a nagyot szoktuk használni a kádban a picik önmagukban is majdnem lenyelhető méretűek, a fürdőszobapolcra félre voltak rakva. Most "elkérte", a szobában is azzal játszott, megpróbálta belegyömöszölni a szájába, és nem tudta kivenni... Mire odaugrottam, a kacsa kijött, de síp nélkül. Ordítás, köhögés, ijedtség...

Innentől jött a dolgok cifrázása, ugyanis a baba nyűgössé vált, nem mindig volt hajlandó "rendesen" enni, a meggy meg a sajt meg azért hosszú távon nem teljes értékű táplálkozás... Amikor viszont olyanja volt, evett, a pelenkában "termés" is volt, amit én - ahogy ilyenkor az anyukák dolga - szépen, gondosan megvizsgáltam, lelet után kutatva... A nyűgösség meg végül is fogható az oltás vagy a nagymeleg számlájára is, úgyhogy várakozó álláspontra helyezkedtünk...

Mondtam már, hogy péntek a mi "szerencsés" napunk? Gabi baba pénteken született (ha nem megyek be a kórházba az "agybajommal" tuti péntek éjszaka vagy szombaton rohammentő) a hazajövés utáni megfázásai péntekeken kezdődtek, amikor a tüdőgyuszim idején ő is behódolt a vírusnak, az egyik baj - a megfázásszerű - pénteken, a mandulagyulladás szombaton... Szóval ezek tükréban úgy döntöttem, hogy nem várjuk ki a pénteket, ha nem jön ki, csütörtökön lemegyünk a gyermekorvoshoz...

Ott baj előad, beutaló ultrahangra megkap. (Miután a kis izé műanyagból van, vélhetően a röntgen nem "látja"). És itt kezdődik a dolgok érdemi része.

Mivel csütörtökön délután volt a rendelés, már esélyem se volt, hogy felvegyék az információn, hogy megtudjam, mikor is van az ultrahang a klinikán. Szerencsére pénteken gyorsan felvették, és megtudtam, hogy reggel 8-10 között. Namármost, ez azt jelenti, hogy fél 9-kor (a manó már evett, én még nem) felpakolás a babakocsiba, neki a szokásos neszeszer, babaital, és indulás (busszal) hogy odaérjünk.

A gyermekklinika épületét megtalálva először jó sok lépcsőn kellett fel - majd a porta mögött le - küzdenünk magunkat, hogy az ultrahanglaborba érjünk. (Később a portás elmagyarázta, hogy van egy másik bejárat is) De térjünk vissza az ultrahanghoz. Ott heves fejcsóválás, a műanyag nyavalya nekik se tetszik. (Bár az egyik kacsából ugye misztikusan eltűnt a síp, a másikat meg élből kidobtuk, hogy "veszélyes", volt még egy harmadik, ami ugyan beesett a mosógép mögé, de nem jelentéktelen izomerő felhasználásával kibányásztuk, mondván, bűnjel, jól jöhet... Ezt vittem magammal, és mutogattam, ki tudja, hányszor összesen...). Szóval mindegy, azért megcsinálják. Baba első leöltöztetése, lefektetés, pocira zselé, ordítás, ultrahang, semmi. Papír, mely a röntgenhez irányít.

A röntgen persze csak 10-től van, úgyhogy hiába értünk oda hamar, egy bő félórát várnunk kellett. Másodiknak jutottunk be. Második leöltöztetés, nekem csini bordó ólomruha, gyereket egy bizonyos fogással (egyik kezemmel össze a két kezét, másikkal össze és leszorítani a két lábát) a készülék alá a filmre fektetni, ordítás, röntgen kész, öltözés fel. Ezzel az UH-ra kellett visszamenni.

Az UH-n (a röntgenen sem látszott semmi) a hölgyeknek egy mondat ver szöget a fejükbe, miszerint "sírt és köhögött" amikor kivettem a szájából a síptalan kacsát, ezért arra gyanakodnak, hogy a tüdő helyett esetleg a légcsőben talált magának helyet az "idegentest", így újabb utalványt kaptunk a röntgenbe, ahol újabb öltöztetés, egy fekvő tüdőröntgen, egy álló (két kezénél fogva kellett lógatni a gyereket, mint egy nyulat vagy kismacskát) illetve egy nyeletés kontrasztanyaggal. (Gyerek fekszik, ordít, te dugod a szájába a cumisüveget, és vagy lenyeli, vagy megfullad.)

Közben volt két vérvétel is, ezekhez nem kellett leöltözni, de a "gyerek ordít" rész stimmel. Hány ordításnál is tartunk? a második vérvételnél mindenesetre megengedték, hogy szoptassam közben, és miután nem nyugodott, félig öltözötten, karomban agy hüppögve evő gyerekkel jöttem fel a pincelabor lépcsőin.

És kaptunk (még az UH-soktól) egy picike cédulát is, ami arról szólt, hogy osztályra felvétel. És itt kezdődik a harmadik fejezet.

Mielőtt felmentünk volna osztályra, a babakocsi problémáját kellett megoldani, merthogy az nem mehet velünk... A portás szerencsére megigérte, hogy vigyáz rá. De nem ám a portásfülkében, hanem a folyosón tegyem le. Aha. Szegény kicsit megsértődhetet, amikor én kétkedve fogadtam a dolgokat, de aztán kénytelen-kelletlen beleegyeztem. A babakocsi egyébként egyben maradt, apa munka után bejött hozzánk, és hazavitte. Köszönet a portás bácsinak a vigyázásért. :-)

Felmenve már "a kis sípos"-ként aposztrofált gyermekem fölött heveny vita alakult ki, miszerint belgyógyászat vagy pulmonológia... Mióta utóbbi tudományterülethez "szerencsém" volt, legalább tudom, hogy tüdő... Na mindegy, a lényeg az volt, hogy az egyik röntgenképen úgy tűnt, hogy a légcső van beszűkülve kb. annyival, mint amekkora a bigyókánk, mert mondjuk nyomja a nyelőcsőben elakadt bigyó. Na, ez most kié? Ha nem fulladozik, akkor belgyógyászat, ha fulladozik, akkor tüdő, de leginkább legyen "a másiké", ne nekem kelljen vele agyalni (és ide olyan ördögöcske alakú szmájli illene, a rosszmájú gondolatom illusztrálandó.)

Szerencsére a betegfelvételen már nem kellett levetkőznünk, ellenben fej- mellkas- és pocakkörfogatot mértek, súlyát kérdezték és hosszát akarták tudni. Utóbbit megtagadtam, merthogy Gabi babának már régen magassága van. :-) Oké, hisztis vagyok rá, aláírom. Egyébként 73 centi körül lehet. Az ordításra, amit a méretkezés kiválott, rutinosan vettem is elő a bio-fájdalomcsillapítómat, aztán a dolog végeztével letelepedtünk a folyosón a szokásos szemérmetlen (akinek nem tetszik, ne nézze, ez itt a gyermekklinika, a sarokban meg egy hasonló pózban ábrázolt anya-gyermek szobrot lehet megcsodálni) pózban, ahol baba elvtárs rövid úton be is aludt.

Neki szerencséje volt, mert mindig kéznél az élelem, nekem viszont már nagyon hiányzott az elmaradt reggeli - hazafelé veszünk pár szem Fornettit volt az eredeti terv - úgyhogy igencsak vártam már, hogy minimum döntsék már el, hogy hova kerültünk, aztán felfedezhessem a kajavásárlási lehetőségeket, vagy végre 2 óra múljon, és apa bejöjjön. Ekkor volt kb. fél 12.

Meglett a helyünk, megkaptuk a 3. szoba egyik kis rácsos ágyikóját. Ki kellett tölteni egy lapot, miszerint mit szokott enni a gyerek, mi a kedvenc játéka, mikor alszik el, mikor kel, mikor szokott fürdeni, van-e valamilyen gyógyszerallergiája, ilyenek... Na most ezt nem tudom, hogy adott esetben - ha nem tudok vele maradni - használják-e valamire, vagy nem, ellenben nem volt kérdéses, hogy vele maradok. Még az ultrahangon biztosítottak róla, hogy vendégeskedésünk nem lesz hosszú, hétvégén is lehetőség van zárójelentéssel hazamenni... Szóval, bejelentkeztünk a Hotel Gyermekbe... :-)

A belosztály egyébként tuti barátságos hely, a falakat mesejelenetek, mondókák díszítik, egy művészeti szakközépiskola növendékeinek "ajándékaként". a szobákban különböző "világok" vannak, az 1.-t nem láttam, de a 2. az Micimackós, a 3. hupikék törpös, a 4. már nem is tudom, milyen volt. Minden szobában két rácsos kiságy és két nagyobb gyereknek való rendes ágy van, plusz televízió. (Értem én, értem, de mi van, ha zavarja a kicsiket?) Hatalmas pakkunkat (piros neszeszer babaitallal és zsebkendővel, plusz egy üres nejlonzacskó) letéve vártuk sorsunk alakulását, na és apát...

Ja igen, közben kaptunk egy kis fiolát is, hogyha "termés" lenne, gyűjtsek be belőle, meg akaják vizsgálni, véres-e. Már mikroszkopikusan, mert szemmel láthatóan nem...

Baba elvtárs épp ismét elaludt, amikor jött valaki, hogy ő meghallgatná. Persze ébredés, ordítás. Oké, hogy a szülészeten Mária doktornéni nem hallgatott alvó/szopó babát, inkább visszajött, de az ő volt, ez meg nem ő, meg a gyerek is nagyobb, többet kibír, na de itt részrehajló is lehetek, szóval ezt hagyjuk...

Apa közben hazért a munkából, kapta a drótot, hogy miket hozzon be, különös tekintettel nekem kaját sokat, manónak ruhát, tisztálkodószert, és nekem is valami kényelmesebbet. (Még így is jó, hogy farmerben indultam el.) Ja, és persze "rendes" babahamit, mert a "mindent eszik" az az én olvasatomban nem a húsleves, krumplipüré, párolt egészhusi, hanem azért valami babásabb... a krumplipüréből néhány kanál azért lement, de az az ízetlen szubsztancia kb. 6 hónapos "korunktól" nem kedvencünk... :-) Néhány babajáték is jó lenne...

Beért, beszéltünk, lepakolt, baba éppen (megint) aludt, ment, mi maradtunk. Jó hétvégét. (Ja, eddig nem akartam magára hagyni a gyerkőcöt, de most már muszáj volt, a "látogató WC" nevű intézményt is megkerestem/felkerestem. Nem túlozták el a komfortot, egy olyan helyen, ahol több anyuka is benn lehet akár huzamosabb időre is a gyerekkel, egy egész WC, igaz ez kulcsra zárható, zuhany meg nincs, minek is lenne, majd kissé tábori módon körbetörölgetem magam, jó lesz. :-(

Lassan sikerült kideríteni alap dolgokat, mint például azt, hogy az anyukának vagy a Fleur kertiszéken kell kábulnia alvás címszóval, vagy kap matracot, és a földön. Ez utóbbi lényegesen kényelmesebbnek tűnt (bár a szék szoptatásra kimondottan alkalmas, de aludni azért nem szívesen alszom benne) így erre szavaztam. a fürdés pedig a picike gyermek fürdőszobában (zuhanyzó, WC) a zuhanytálcára kirakott fürdőkádban, amit a "szennyesraktár" feliratú ajtó mögül, kifejezetten "steril" környezetből kell előhalászni. :-( a gyermek fürdőszobát felnőtteknek használni szigorúan tilos! Ja, az ajtó nem zárható, az osztály meg koedukált. OK.

Na jó, ne szaladjuk előre, a fürdetés tanulságairól majd kicsit később írok, most még szeretném megemlíteni, hogy a szobatársunkkal viszont mennyire szerencsénk volt. Laurának - ha ő vagy szülei olvasnák a blogot, és magukra ismernek, köszönöm - nagyon nagy affinitása volt a kicsi gyerekekhez, és Gabi babának ráadásul rögtön az elején megtetszett... Úgyhogy mindig arra járt, és mosolygott rá, mint egy picike vadalma. Laura meg visszamosolygott, megsimogatta a kis buksit, és még azt is hagyta, hogy többször egymás után eltulajdonítsák a papucsait. Igaz, szerencsére a kisfiamat nem igazán rázta meg az ottlét, azonnal "otthon érzte magát", szaladgált, rendezkedett, "beszélgetett" a kislánnyal és a szomszéd szobába elszállásolt nagyfiúval, valamint a nővérkékkel és a szomszédos csecsemőosztályon aggódó anyukákkal is. Még szerencse, hogy "egyikünk" ilyen nyugodt volt, mert én ötperces frekvenciával érzékenyültem el újra és újra...

A délután folyamán egyébként senki ránk se nézett, úgyhogy szépen elérkezett a fürdetés ideje. Miután előtte bementem és körülnéztem, látszott, hogy leöltöztetéshez nem sok hely van, úgy döntöttem, hogy bodyra vetkőztetem baba elvtársat, így ott csak azt meg a pelenkát kell levenni. a gyakorlat azt mutatta, hogy ez így nem jó, mert nem volt hely a továbbvetkőztetésre, nem lehetett hova kidobni a pelenkát (visszavittem a szobába) és az esetleges nagydolog után se lehet helyben megtörölgetni a gyereket. a törölközőt még csak-csak felvágja az ember a zuhanyzó felső rúdjára, de hova teszi a gyereket (persze, a földre le, csupaszon, aha!) amíg épp azzal szerencsétlenkedik, hogy az állandóan szökni készülő zuhanyrózsával megfelelő mennyiségű és hőfokú vizet töltsön a műanyag kiskádba. Persze, lehetne zuhanyozni is, de Gabi baba fél a zuhanytól (meg a szökőkúttól is, ha heves). a víz egyébként nem volt kimondottan meleg - lehet, szándékosan, hogy ne forrázzák le magukat a gyereket - de aztán nem is volt hideg, egy gyors fürdést meg lehet oldani. Kb. egy éve volt utoljára olyan, hogy babamasszázs nélkül fürödtünk, de szépen megült a kádban, még némi öröm-csapkodást is sikerült felfedeznem, és megfürödtünk. a visszamenet már egyszerűbb volt, gyerek törölközőbe becsavarva (imádkozás, menet közben ne akarjon pisilni) szobába vissza, ott gyorsan felöltöztet, onnan a napi rutin az otthonihoz hasonlóan szopi, alvás irányba terelődik. Kicsit késő aludt el az izgalmas nap után, de tulajdonképpen nem volt semmi probléma...

Problémára az éjszaka számítottam. a kiságy oldala jó nyikorgós vasrúdon ereszthető le, akasztható fel... Ez nem az az élethelyzet, amikor hirtelen ki lehet kapni nyöszörgő drágádat, illetve ha elaludt is igen "lábujjhegyen" kell visszahúzni a rácsot, az újraébredést elkerülendő. És még ott van a mi kis privát szokásunk, hogy kb. hajnali 3 óra után már egymás mellett alszunk. De aztán rákérdeztem, nem szabályellenes a gyerek az anyával a földön, úgyhogy úgy lett. Tűrhető, ha nem is pihentető éjszaka volt.

Unalmas, lassan telő szombatra készültem. Még pénteken az osztályon ugyanis azt mondták, hogy hétvégén a fű se nő, ne is álmodjunk hazamenésről... Egész délelőtt felváltva szaladgáltunk és szopiztunk. Közben Laurához jöttek a szülei, ami Gabi babában heves féltékenységi rohamokat váltott ki, minthogy a kislány már nem vele foglalkozik... Leadtuk az újabb "drótot" apának, mint pl. a nekem nagyon hiányzott egy párna, a gyerek törölközőjét meg inkább nem koszolnám az ágyon, valamint további kaják, pohár, a "gyógyteám", ilyenek... Apa kora délutánra igérte magát. Vártunk...

A kislányék is vártak, nevesen a pulmonológus doktornőre, aki eldönti, hogy hazamehet-e. Ezzel a doktornővel nekünk is dolgunk volt, ugyanis pénteken azt mondták, ő néz rá a talányos leleteinkre, és dönti el, hogyan tovább. Szóval vártunk...

Megjött apa, és kipakolt. Kicsikét csatatérré - vagy raktáráruházzá? - változott tőle kiszemelt kuckónk... Aztán beviharzott az említett doktornéni, és "Gábor? Írom a zárót..." kijelentést tette. Megálltunk úgy ahogy voltunk pakolás közben, hogy "He?"... izé "Tessék? Szóval mehetünk haza? Ez biztos?"...

A kijelentés pontosítva is kijelentés maradt. Az a bizonyos szűkület betudható észlelési hibának, bemozdulásnak, mittudomén. a gyereknek szemmel láthatóan jó a kedélyállapota, nem sípol (ez most nem szóvicc) levegővétel közben, nem fulladozik, normál inputja és outputja is van, semmi baja, mehet.

Hirtelen egy zárójelentés boldog tulajdonosai lettünk, és ott álltunk két nap alatt becipelt temérdek cuccal, ellenben babajárat nélkül, de tulajdonképpen mégis boldogan.

Mivel autóval rendelkező ismerőseink nem vették éppen fel a telefont, a cuccok szépen táskába kerültek, a gyerek apa karjára, mi pedig kisétáltunk a buszmegállóba. Tulajdonképpen még nem is volt nagyon kényelmetlen hazamenni. Otthon vagyunk!

Itthon még elkövettünk egy hibát, ugye elő a meggyel, "azt ehetsz, amit csak kívánsz drágám, itthon vagyunk"... Szóval Gabi baba úgy bemeggyezett, hogy jó (rossz) erősen elkezdett görcsölni a pocakja. Felvettem, magamhoz szorítottam, kenegettem neki a'la babamasszázs, de nem akart enyhülni. a mentő ötlet magunkból kiindulva, adjunk valami tartalmasat, pl. kenyeret. Na, a finom kenyérhami pillanatok alatt megoldotta a pocakbajt. "Gained experience", ahogy a szerepjátékosok mondják. :-)

Vasárnap már boltban, játszótéren is voltunk, sőt egész adag bébiétel is fogyott... Ma szintén. Baba étvágya, kedélyállapota visszatért, és még a háziorvos nénijétől se ijedt meg, amikor ma lementünk élménybeszámolni, leletet bemutatni, amit esetleg még valószínűsítettem, ennyi fehérköpenyes trauma után.

Én is kiadom tehát a zárójelentést. Jól vagyunk. :-) :-) :-)

 

2008.06.30. Nem tűntem el, csak hímeztem...

Aki multiply-ol, tudja, hogy két sürgős meglepi-projecten is dolgoztam. Nos, az egyiket ma sikerült átadni, arról fogok tudn tudósítani (kukk be a munkáim menüpontba, pár napon belül kiteszem, a készülési krónikával együtt) a másikat viszont nem adtam át, mert közben keresztbeszervezés történt... De lehet, hogy azt is megmutatom...

Mint látjátok, azért az oldal többi rovatába írogattam... a multiply fizetőssé tételével egy csomó Gabi baba kép és video is ide fog költözni, vaamint van még egy lapfejlesztési ötletem... majd megmutatom... Most viszont a 15 hós védőoltás after-effectje van, nyűgösség, hőemelkedés... nem sokat tudok írni, apró embertársam rajtam lóg. :-)

Azért három virágot mutatok... Kardvirág, leander, datura...

Itt Debrecenben éppen kellemes "légkondicionált" 24 fok van, remélem a hét többi része is ilyen marad. Legyen szép hetetek. :-)

 

2008.06.17. Még mindig sokminden...

Ismeritek azt az érzést, amikor annyi mindent kell tenni/mondani, hogy nem is tudjátok, hol kezdjétek? Így vagyok most. De mivel ez erősen counterproductive (hogy mondják magyarul, hatékonytalan? annál rosszabb, kimondottan káros...) ezért belevágok...

Egy sor a kedvenc virágomból... Porcsinrózsa, már nyílik...

És megvan az emlékezetemben csak "borbély virágának" titulált virág neve is, illatos ternye. Most már tudom mutatni, hogy miről van szó...

Megvolt a nagymamalátogatás, huhh... Nincs ezzel semmi baj, csak mondjuk úgy, hogy a szokások rabja vagyok, és akkor van mentségem, hogy miért nem megyek bele a részletekbe... :-(

A hétvégén vettünk új babajáratot, egy aranyos kis esernyőre csukható sport modellt, nagyon kényelmes vele közlekedni. További hír egy új fogacska, valamint az éjszaka átalvásának képessége. Ja, és a csúszdázás. Irtó aranyos, ül, kapaszkodik, fontolgat, fontolgat, egyszer csak ravaszul elmosolyodik, és elengedi a csúszdát. Nagy vigyorkák, kacagások közepette csúszik lefelé. Ez az új kedvenc móka. És a játszótér ró sugarú körzetében (még ha nem is oda készültünk) nyújtogatja a karját, és jelzi szándékát, hogy oda. :-) Tegnap például így mentünk csúszdázni, hogy én nem is tudtam, hogy oda készülünk. :-)

Egy ilyen volt, ilyen lett kép... Az új a hétvégén lett fotózva, és eszembe jutott, hogy volt már hasonló... Érdekes, nem?
  Ülőpárnán 2007.12.04. Ülőpárnán 2008.06.15.  
  Ülőpárnán 2007.12.04.
Már stabilan ülök, de még "baba" vagyok
Ülőpárnán 2008.06.15.
Itt egy igazi rosszcsont nagyfiú :-)
 

Sajnos még mindig le vagyok maradva a DeMiTa összefoglalóval, és mással is... Halad viszont a "titkos" (ami jó, mert nincs sok időm hátra). Kitettem viszont az országos taliról készült képek linkjeit (köszi, aki megosztotta velünk) és egy újság linkjét Babe1102 jóvoltából. Ma jött Gold is, nem bontottam még ki, ott figyel az átlátszatlan borítékjában az asztalon, este "szertartásosan" élvezettel szeretném elolvasni. :-) Holnap ha tudok, írok lapszemlét.

Ennyit mára a tudomány és technika érdekességeiből, rohanunk DM-ezni. :-)

 

2008.06.11. Sokminden

Először egy hangulat: egy sztori indítja. Hétvégén babaúszáson voltunk, öltöző, pára, fojtogató. Másik anyuka mondja, hú, de páradús itt a levegő... Mondom igen, telített, szinte 100%. Erre azt mondja, ő nagyon rosszul van, szerinte még 100%-nál is több. No comment.
Képzeljétek el Debrecent, eső után, ugyanilyen párás, nehéz levegővel. Ballagunk haza, baba, babakocsi, én. Kétoldalt rogyásig virággal megrakott hársfák, egy előző városvezetés parkosításának gyümölcsei. (Tegnap egy néni vászonzsákba szedte a virágzatot, igen hasznos, finom tea lesz belőle.) a levegő a hársfák parfümjétől terhes. Süt a nap, dél van. Kezemben egy zacskó tűzpiros szamóca. Finom csemege lesz a babának. :-) Nyár van... :-)

Másodszor egy "csokor" virág:

Az első sorban levők hasznosak: a már említett finom illatú hársfa, a nagyon jó ételfesték alkörmös (a jellegtelen virág mögé odatettem a dekoratív bogyófüzérről készült képet is), az általam szirakuszi mályvának ismert mályvarózsa (szintén ételfesték; angolul hollyhock, innen találtam meg a magyar nevet) és az illatos levendula.
A második sorban fehér liliom, hortenzia, jegecske alias begónia (erről egy anyáknapja jut eszembe, gyermekkoromból), kenderpakóca, pistike (jellegtelen növények) és sarkantyúka (amitől "nyúlós" folyó indái miatt féltem kicsi koromban).
Virágzik még az a növényke is, aminek nem tudom a nevét, alacsony, pici apró lila összetett virágai vannak, és apai nagyszüleim falujában a borbély háza előtt nyílt... jártam igazi borbélynél, bizony. :-)

Harmadszor nagyszülők: szombaton voltak meglátogatni Gabi babát. Örültünk nekik, de jöttek, láttak, taroltak, mentek. :-( Sikerült jól megzavarniuk egyszem gyermekem bioritmusát, na persze ebbe lehet, hogy belejátszott a...
Nagyszülőkkel...
Nagyszülőkkel...

Negyedszer, minitali: Erről krónikát kellene írnom, sajnos fotók nélkül... 06.07. szokott helyen, Rozs77, Babe1102, Andrea68, Morcs és én... Hamarosan...

Ötödször, evés: nem tudom írtam-e már, önállósodás van, babám... Először is abban nyilvánul meg, hogy etetve már nem szeretünk lenni, hanem inkább magunk intéznénk a dolgainkat. Ez a kézzel ehető dolgokkal (kenyér, pogácsa, babapiskóta, sajt) tutiul megy, de amikor kanalas dologra kerül a sor, mindenféle fortélyt kell bevetni. Először is, a kellemes üvegtálkákat száműztük, kis műanyag tálkánk van, ami leeshet. Ebben mindig 3-4 kanál étel van egyszerre. Az akció a következő, anya etetni próbál, Gabi baba "maszatol". Ha nem engedem, akkor nem eszik. Közben olyan "főúr, ide" mozdulattal dirigál, hogy most az italkáját kéri, most a tartalék kanalat, most az italka kupakját, most a romeltakarításra elővett szelet szilviát, most pedig ... Ezek a dolgok nagyon gyakran "véletlenül" le is esnek a földre. Tessséééék. :-)
Namármost, gondolom a kanállal kanyarodni nagyon nehéz lehet, ezért inkább azt találta ki, hogy engem etet meg. Mivel én balkezes vagyok, ő meg kitudjamilyenlesz, mindenesetre a kanalat rendszerint a jobbjában tartja, mókásan nézünk ki. Türelmetlen gyermekvállalás előtt állóknak üzenem, nyugi, megjön az, mire szükséges. :-)
Ja, és van egy ötödik fogacska, plusz dinamikusan tör előre a hatodik...
  Két kézzel tömöm a számba a sajtot. Kölcsönös etetés. :-)  
  Két kézzel tömöm a számba a sajtot. Kölcsönös etetés. :-)  

Hatodszor, úszás: Bátorságpróba volt hétfőm, siklás, lábtempó a mélyvízben. Azt hiszem, felülmúltam eddigi önmagam, avagy van remény a számomra. Holnap megyek újra. :-)

Hetedszer, "titkos": Haladtam. Rakok majd fel a multiply-ra képet, a lényeg - amit elárulhatok itt is, hogy az alsó és felső harmad is kész, és a középső motívum egyik felének szépen alakul az alsó fele. a hétvégén nagyot szándékszom vele haladni... itt az ideje is...

Nyolcadszor, pech: a héten még nem voltunk játszóházban. Az úszós napokon direkt nem megyek, mert nagyon lefárasztja Gabi babát, aki ettől nyűgös, még napközben túlaludja magát, aztán este apának nem tud elaludni... Tegnap nem voltunk, mert elhúzódott a főzelékezés és majdnem zárásra értünk volna oda. Ma is későn indultunk, de elindultunk. Erre a felvigyázó hölgynek el kellett mennie korábban, már zárva volt. Jó, akkor kimegyünk a máltai játszótérre, ott meg elkapott az eső. Lásd fenn. De elállt, elmentünk a piacra, vettünk szamócát, nyamm.... Holnapután lesz péntek tizenharmadika.

Kilencedszer: nagymamalátogatás. Még nem biztos, hogy lesz, vagyis nem tudjuk, mert az időnek is függvénye, de várjuk. Ő sürgette a kismotor vásárlását. Egy baj van csak, Gabi babának nem ér még le róla rendesen a lába, így nem tudja hajtani. (A legkisebbről!!!) De legalább már nem fél tőle, mint eredetileg. Büszkén feszít rajta, illetve a szembejövő gyerekektől is legszívesebben elszeretné a járgányukat, de ő maga még csak a szobában tologatja. Na nem baj, ami késik, nem múlik.
Motoron...
Motoron...
Lehetséges, hogy a hétvégén nagymamázásból kifolyólag keveset fogok netezni... Ide írok egy kapcsolódó feelinget: "Gyereket szültem, nem unokát." Ha releváns lesz, majd elmesélem...

Ennyi volt... Így jár, az, aki sokáig halogatja az írást, egyszerre írhat sokat. Üdv, Hammy / KerGiz. :-)

 

2008.06.04. Kicsi keresztszemes bosszúság

Tegnap a játszóházban gőzerővel haladtam a "titkossal", nemsokára kész az alja is, majd mutatom. Közben egy természetgyógyász, kineziológus (és MLM-es) tartott előadást, mondott zöldeket (és nemcsak a környezetvédő értelemben). Én mint szkeptikus, természettudományos végzettségű ember, jókat mulattam közben. :-)

Most megint azzal a színnel öltögetek, amiről a múltkor észrevettem, hogy 5 - írd és mondd, öt - szálas osztott hímző volt a motringban. Először azt hittem, a hatodik szálat elkevertem, de már a harmadik hosszt vágom le, ez bizony Anchor és selejt. a Puppetsen nem lepődnék meg, egy kedves olvasóm kérdésére, hogy mi a baj a Puppets-el, azon felül, hogy ereszti a színét, elmeséltem, hogy rengetegszer találkoztam motring közben "csak úgy parasztosan" csomóval történt toldást. Grrrr.

A virágleső rovat következő darabjai olyan szinten újak, hogy pár napja már láttam őket, csak mindig elfeledkezem...

Gyermekkori darabok ők... a lila törpe margarétát mi ültettük, a nagy narancssárga liliom (biztos van neki pontosabb neve, nem tudom...) nagymamám előkertjében pompázott, kedvenc nagybátyám kedvenc virágaként.
Ugye, milyen sok virágot lehet látni, itt a panelban is? Sose hittem volna...
Szép napot. :-)

 

2008.06.03. Csak bekukk...

Először is, harmincadikához - vagyis inkább huszonkilencedikéhez - akartam írni egy pótbejegyzést, egy szó, világoszöld. Nem magyarázom meg, tulajdonképpen nem is olyan fontos, csak emlékeztető, de kell ide. :-)

Voltunk játékboltban, vettünk jó dolgokat, főztünk/ettünk egy halászlét, haladtam a "titkossal", ügyesen babaúztunk majd én tegnap egész jól rendes-úsztam, mindazonáltal egy meglehetősen pozitív hétvégét, hétkezdetet tudhatunk magunk mögött. Csak azt tudnám, Gabi babát mi a szösz érdekli annyira a térdemen levő bibin...

Kaptam egy lapszemlét, feltettem a helyére.

Megérett a meggy, vettünk, ettünk, a babának is nagyon ízlik, csak úgy natúrban felezve és kimagozva. Minden gyümölcsöt ismerős zöldségesektől veszek, és mondom, hogy a babának lesz, szerencsére mindig mondják, ha az még nem alkalmas, pl. nem elég érett, kemény, egyéb rejtett hibája van. Meg is kóstolhattam. :-) És a szamóca, amit szereztem is irtó édes, valódi szabadföldi termés.

A mai képek: törpedália, kánna (alias Debrecenvirág, nyáron tele van velük a város) és meggy.

A sárgabarackot, őszibarackot, dinnyét még nem sorolom fel, import, savanykás pédányok, legjobb esetben is... A virágok a babaúszásról hazafelé a termál előtt illetve az Egyetem Téren pompáztak. Igaz, hogy a kánnát még csak most ültették ki, de a gondos előhajtatásnak köszönhetően az első virág már megjelent. Nagy forróságban locsolókocsival szokták őket itatgatni.
Szép hetet, jó időt mindenkinek. :-)

 

2008.05.30. Siet a naptáram, avagy az elbizakodottságnak ára van!

Tegnap ismét úszni voltam. Az esetet nagy műgonddal készítettük elő, Gabi babának NO játszóház (lefárad tőle, kialussza magát napközben, este meg nyűgös lesz) viszont könnyű séta, játszóterezés négy óra tájban. Vagy szerencsém volt, vagy a stratégia bevállt, mindenesetre a manó szépen elaludt a karjaimban, így nagyobb trauma nélkül el tudtam osonni otthonról.

Na, akkor egy nagyobb ugrással írom a lényeget, bekattant végre, biztonságosan megy a levegővétel is! Az úgy történt, hogy a "csoporttársnőmmel" elment az oktató a mélyvízbe, én meg hirtelen feltaláltam a tanmedencében a spanyolviaszt, vagyis azt, hogy mit is kéne csinálni... És ettől kezdve elkezdtem "rendesen" úszni, nem csak úgy néha-néha fejet kiemelve, sokat elsüllyedve... Egy hossz után megálltam, hogy diadalmasan hátba veregessem magam, utána vissza, na akkor ússzunk még egy ilyen szépet, na, akkor akkorát nyeltem, hogy ötpercig köhögtem kifele... :-( Meg is jegyeztem magamnak, hogy korai volt a gratuláció. Az eset valószínű az összpontosítás átmeneti hiányának a számlájára írható, mert nem ismétlődött meg. Juhhé!

Hazafelé pont elkaptam egy buszt, leszálltam a sarkunkon, rövid magamban-tanakodás után úgy döntöttem, hogy a rövidebb, de sötétebb útszakaszt választom, gyorsan haza akartam érni (egyrészt Gabi babához, másrészt hogy dicsekedjek). Na ezt nem kellett volna! Elég kátyús ott a házak között a beton, az első sötétebb szakaszon, a nagy fák alatt akkorát tanyáltam, hogy nem csak térdre, de effektíve hasra is estem, sőt úgy emlékszem, még "gurultam" is... a tenyerem csak horzsolódott, a térdemről lejött a bőr, vérzett is... Nagy arcomból jócskán visszavéve battyoghattam haza... :-(

Csak két hét múlva lesz péntek tizenharmadika - amiben egyébként se hiszek - miért sikerült egy ilyen balszerencsés napot kifognom? De legközelebb szigorúan a kivilágított, hosszabb úton fogok menni...

Más téma, nem sok szavazat jött be, de azok igenek. :-) Mutatom, milyen virágokat láttam...

Az elsőt, a paprikavirágot kiskoromban "állomásvirágnak" hívtuk, mert a vasútállomások parkjaiban kötelezően ez volt ültetve - ki tudja, tán a színe tükrözte az akkori politikai ideált? :-) Ma is kedvelt parkövény, gondolom igénytelensége és mutatóssága miatt, úgy, mint a következő, kakastaréj.
A búzavirágot egy bolt előtt árusította egy néni, vödörből. a gyűszűvirág (angolul foxglove) pedig azért kedves a szívemnek, mert az Elizabeth de Lisle képen egy csomó ilyet kellett hímeznem. Ezt a házsorunk egyik háza előtt, a kiskertben pillantottam meg.

Láttátok már Misolcon a Virágórát? Érdemes megnézni... De sokat pihentünk mellette a hugommal, egy-egy kiadós séta után... Webcam itt.

Jó ez a keresztszemes hímzés, az ember egy csomó dolognak megtanulja közben a nevét angolul. :-) By the way, haladok a "titkossal". Remélem, hétvégén már tényleg lesz mutatnivalóm. Ma viszont névnapot ünnepelni, meg bevásárolni megyünk. Holnap pedig talán játékboltba... majd meglátjuk, milyen lesz az idő...

Még valamit mutatok - egyik nagyon kedves ismerősömnek meg üzenem, hogy ha hajlandó a baba elvtársat szórakoztani 1-2 óra hosszat, akkor csinálok neki virág- és gyümölcs-free verziót, ha ennyire zavarja a szemét, :-) addig meg nyugodtan lapozza át - ezek vannak most a hűtőnkben illetve itthon.

Na jó, csaltam, mert a citrom már megevődött (venni kell újat) az körte meg reszelt, fagyasztott formában várja sorsa alakulását. a lényeg az, hogy szeretem, ha jó, sok gyümölcs van itthon! Remélem másnak is kedvet csináltam.
Szép hétvégét!

 

2008.05.27. Sok új dolog

Használhat a játszóházazás (nekem is, mert tudok alatta egy kicsit hímezni - tettem is ki "titkos reportot") mert Gabi baba egy csomó új okosságot csinált a hétvégén. Kezdve azzal, hogy elkezdett nagyon-nagyon érdeklődni az önálló evés iránt; a falatkák kézből evése már nagyon jól megy, és a kanalazást is aktívan próbálja. Ebben sajnos az is benne van, hogy emiatt a kezemből kevesebb kanállal fogad el, és így nehezebben megy az evés/etetés, de eddig még minden új dolgot pár nap alatt begyakorolt, úgyhogy nem aggódok. Ezen kívül megszerette a csúszdát, de annyira, hogy alig bírtam onnan elhozni - két nagyobb kislánytól leste el a tudományt, szombaton. Tegnap este pedig azzal lepett meg, hogy levette a pólóját, majd a bodyját is, éppen csak az ujjait kellett kihúznom, a fején ügyesen áthúzta a ruhadarabot. na igen, ma reggel a formabedobóval is ügyeskedett. :-)

A "negatívum", ha lehet így mondani, a szeparációs félelem... Úszóleckére mentem tegnap (végre elfogadhatóan veszem a levegőt is, ez eddig valamiért nem ment) és miután kiléptem az ajtón, már semmit nem volt hajlandó, csak sírni... :-( Nagy nehezen, majdnem egy óra remnytelen nyugtatgatás után aludt el... :-( Hajnalban persze mikor felébredt, összebújtunk. :-) Ma már - látszólag - minden rendben van, de annyira fáj a szívem itthagyni őt... Újabb stratégiakidolgozás következik... meg megpróbálok megturbózódni, mert szegénykét ez az utolsó alkalom nagyon megviselte...

Néhány új kép...
Nézzétek, saját kanalam van! Éhesek vagyunk, enni akarunk! A kis tengerész... (apa sapkájában) Akkor én feliratozom ezt, jó?
Nézzétek, saját kanalam van! Éhesek vagyunk, enni akarunk! A kis tengerész... (apa sapkájában) Akkor én feliratozom ezt, jó?
Kaptam egy Lapszemlét Violenttől, megpróbálom még ma feltenni...

A hétvége virágai pedig...

Ők a szarkaláb, a záporvirág és a kaliforniai mák. Utóbbinak mák- vagy pipacsszerűen könnyen hulló pici szirmai vannak (az egész virág alacsonyka) és igen érdekes ravasz, csőszerű termése van, ami érintésre szétpattan, és a kis kerek magokat messzire repíti... nagyon szerettem kiskoromban piszkálni. :-)

Végül, érdekelne a visszajelzésetek, mert nem tudom, értelmes dolog-e egyáltalán ezeket a "gazokat" mindig idebiggyesztenem, hisz mindenki, akinek van szeme, saját környezetében ugyanúgy látja, hogy virágoznak, nem???

Virágképek
Továbbra is legyenek virágképek az oldalamon?
igen
nem
nekem mindegy...

 

2008.05.23. TTT: Tizennegyedik szülihónap, Természetfölötti és Tízezer

Az első "természetesen" Gabi babára vonatkozik. Tegnap játszóházazni voltunk, nagyon élvezte, jót elszöszmötölt az (egyébként idősebb) kortársakkal, elleste néhány játék kezelését, és mellesleg tudtam mellette hímezni is. a "titkosból", úgyhogy majd a multin mutatom.

A második megér majd egy kétnyelvűt... úszóleckén voltam este, már csak annyi híja van, hogy "bekattanjon" egy összhang, minden fázis megy külön-külön, de együtt még bénácska... Valamelyik este kicsit "koncentráltam rá", hogy jobban menjen, jobban ment. :-)

A harmadik az oldalam látogatószáma, a januári indulás óta. Ahogy nézem, a 10.000 látogató Tatáról lépett be hozzám, 12:55:34-kor, egy nem fix IP címről... Ki lehetsz vajon? Ha visszajösz és látod ezt az üzenetet, szeretnélek megismerni. :-)

Amit ma hoztam Nektek bónuszba, nem virág... Valamelyik nap az akácvirágzás kapcsán emlegettem... Itt a gyermeknap is, holnap (szintén hozzá kapcsolom)... hát persze, hogy a cseresznye!!! Ma láttam először a piacon. Ha ezen felbuzdulva szereztek magatoknak, jó étvágyat! :-)

 

2008.05.19. Gyors bekukk...

Tessék már mondani, miért van az, hogy a hétvégén se tudok haladni az xszemmel? Megmondom, ha esetleg nem jönnétek rá, mert amikor éppen szabadidőm van, vasalok, mosogatok, vagy ilyesmit csinálok, és mire azok készen vannak, Gabi baba is felébred... Vagy ha eredetileg is fennvolt, a férjem is "készen van" a rá vigyázástól. :-( Tegnap nagyon hisztis volt őkelme (a gyerek, nem a férj) mint kiderült, a vihart érezte. Iszonyú ronda dörgés-villámlás volt, és nagyon hirtelen maradt abba, hajnali 2 körül. Aludni tudott tőle a baba, csak amikor felébredt, volt picit nehezebb visszaaltatni a szopival.

Na mindegy, leszabtam, becélkerezteszteztem az anyagot a "titkoshoz". Ezt az egyszerű műveletet is kétszer sikerült "majdnem" elrontanom, részleteket fotó után a multin írok.

A "hír" viszont, hogy a hétvégi babaúszásról egy csomót gyalogolt őkelme hazafelé, és két egyéb okossággal is megörvendeztetett minket. Már egy bizonyos helyről fel tud mászni az ágyra (eddig csak lefelé ment) és este amikor kenegettük olajjal a'la babamasszázs, fogta magát, és ő is elkezdte simogatni a mellkasát meg a pociját. Nagyon édes volt!!!

Hazafelé sétálva a következő virágokba botlottunk: körömvirág (nem illatos, de nagyon hasznos), rózsa, jázmin és akác. a három illatosból az akác kicsit kakukktojás, mert nem dísznövény, de az illatát már messziről lehetett érezni, és persze szép is. Hamarosan érik a cseresznye, földieper, ezeket az akácvirágzáshoz kötöm gyermekkoromból. Már alig várom, hamm, hamm, nyamm!!!

 

2008.05.16. Ízlések és blogolás...

Nina magyar blogján olvastam két nagyon jó kérdést, három elgondolkodtató blogbejegyzésben... Talán rájöttetetek, mostanában kezdek a filozofikusba hajlani, ezért rögtön nagyon megtetszettek... jó gondolatébresztők... mások is ébredtek a hatására, többen "vallottak" önmagukról bennsőségesebb dolgokat. Legszívesebben kétnyelvűt írnék róla, de most inkább gyorsan képernyőre vetem, mielőtt elmúlik ez a furcsa, közlékeny pillanat. :-)

Mióta, miért blogolok? 2004-ben kezdtem, "a blogolás hajnalán", jóval régebben, mint tűbarátnőim. Az ok kettős: magamat akartam egy kicsit ösztönözni, hogy gyorsabban haladjak a Lisle-vel (ezt nem sikerült elérni, nagyon sokat pihent még így is szegény hímzés), másrészt időről időre belecsempészett információkkal kicsit szórakoztató formában segíteni is akartam kezdő xszemezőknek (ezt talán sikerült). Idén megújítottam egész weboldalamat, és - Gabi baba mellett - sok "más" típusú blogbejegyzés is helyet kapott. Remélem, annyira nem bánjátok.
Miért olvasok blogot? Vannak információs blogok, mint pl. a fogyasztóvédelmi Homár vagy az orvosi MedIQ, amit érdeklődésből, az ott megjelenő információkért...
És vannak tűbarátnőim blogjai, akiket azért, mert szeretek gyönyörködni a munkáikban, kicsit irigykedni is néha, és - ahogy már írták előttem is - szeretem egyáltalán tudni, kivel mi van, mi az aktuális öröme, bánata, hogyan telnek a napjai... Szeretek hozzászólni is. Ebből a szempontból saját blogom kicsit rendhagyó, mert nélkülözi az interaktivitást... kicsit monológszerű... de többnyire köznapi dolgokról szól, amihez talán nem is "kell" hozzászólni. A fontosabbakat azért most már felteszem a multiply-ra is...
Hogy mennyi időmet veszi el? Nem tudom... Reggel bekapcsolom a számítógépet, játszunk, eszünk, altatok, stb... És két "babázás" közben kattintok hármat. Biztos nagyon sokat. :-)

Keresztszemes "ízlésem"... Ez a kérdéskör kicsit átnyúlik egy korábbi Ninás válaszhoz, Maria kérdéseire... A bemutatkozásomban már írtam a kezdetekről, Centrum áruház, gyermekkoromban, pici kitet... Szerintem nem Aida, nem is hímzővászon volt, hanem olyan pamut, zsebkendőanyag-féle, és előnyomott... (Hogy érintsem Maria többi kérdését is, nem tanított xszemezni senki - csak laposhímezni, édesanyám - van ugyan egy "kedvenc" hímzősarkom, de összevissza helyeken is szoktam a lakáson belül, időben pedig... régebben munka után, estig, most esetleges időpontokban, amikor alszik Gabi baba, vagy a férjem vállal egy pici játszást vele, és a házimunkával már kész vagyok...)

Hát, itt van az én "vallomásom" lányok... Remélem, érdemes volt leírnom... És egy év múlva (felírom valahová, ne felejtsem el) újra írok egy ilyen bejegyzést, beszámolok arról is, mi változott. Örülnék, ha Ti is ugyanezt tennétek. :-)

Utóirat: már kitettem a webre, mikor eszembe jutott a mondat, amit sokszor hallottatok tőlem a nagy talikon... Szeretnék egy lakást, hogy legyen egy falam, ahová kincseimet kiakaszthatom... Kicsike, de a miénk - részben kölcsönből ugyan, de pár éve megvalósult. :-)

 

2008.05.14. Haladás van, ha mégoly kicsi is...

Tegnap ugye rendszereztem... Utána elővettem "a titkosat", ugye tudjátok (ha nem, akkor majd elárulom, ha már megkapta a címzett) és szégyen és gyalázat, a (mindösszesen) hat színből három nem volt nekem meg. Azért mondom, hogy mindösszesen, mert a minta egyébként látványos, és sokkal több színt tippeltem volna bele... Namármost, ez a probléma sürgős orvoslást kívánt, úgyhogy felcuccoltam baba elvtársat, és elmentem kedvenc kézimukaboltomba. Most már megvannak a cérnáim, és némi háztartási vásárlást is bonyolítottam (pertli minden mennyiségben.) :-)

Az idő ma kifejezetten meleg volt, majd' rám sült a pulcsi, Gabi babára meg a kapucnis felsője. Nevezettnek egyébként határozott barnulás mutatkozik a pici kézfején, csuklóján, ameddig általában kilátszik a ruhácskából. Még jó, hogy nem az én leégős bőrömet örökölte. Egyébként elővettem már a 40-es naptejet, és kenegetem is vele, ha véletlenül napsütéses időben megyünk valahová. (Lassan muszáj lesz korareggelre és későestére korlátozódni, jön a kánikula meg az UV sugárzás, brrr.)

Most már személyes bolondériámmal, a virágleséssel se biztos, hogy sokáig lépést tudok tartani a természettel, lassan megszámolhatatlan fajta virág bontja ki szirmait... Azért figyelem, jó nézni, rácsodálkozni - mint egykori vidéki lány - hogy jééé, tátikát se láttam már évek óta...
Szóval a mai virágok: tátika (alias oroszlánszáj), díszhagyma, díszpipacs (ház előtti kiskertből) valamint muskátli és petúnia (kiskertben és balkonládában is).

Hogy sztorizzak egy kicsit, édesapám munkahelyén esett meg, hogy az egyik kolléga nem különösebben fordított gondot az esztergagépe tisztán tartására, magyarul, a tetején jól felgyülemlett a por, piszok, forgács... Namármost, a többiek odamentek, és nem tudom, imitálva, vagy tényleg, elkezdtek bele "árkot" húzni, és tátikamagot vetni... Ebből a sztoriból mondanom se kell, családi szállóige lett, a takarítás szükségességének jelzésére. :-) :-) :-)

 

2008.05.13. Egy mozgalmas hétvége

Legelőször is hatalmas elmaradásomat pótolom... Az idei anyák napi rózsámmal akartam eldicsekedni (végre van róla fotó) és rájöttem, hogy a tavalyi hiányzik innen a blogból és a multiply-ról is. Nyitottam neki egy albumot a multin, és pótolom itt...
2007.
2007.
2008.
2008.

Csak úgy dióhéjban, a kezemet és a bababuksit figyeljétek! Amúgy "számszerűsítve" a 1.5 hónapos, 44 centis, két kiló pár dekás alvó csomagocskából így lett 74 centis, majdnem 8.5 kilós, stramm 13.5 hónaposom, aki két és fél hónapja fáradhatatlanul jár, szalad, pakolászik, folyamatosdan magyaráz (néha már szavakat is, de többnyire azért "Gáborul", és minden szembejövőnek mosolyog, meg integet... :-)

Vásároztunk, játszótereztünk... Gabi baba egy vékony pamutsapkával, én pedig egy játszótérremenős praktikus hátizsákkal lettem gazdagabb, de "apa" is talált magának vásárfiát. Egyébként a vásárt a baba elvtárs egy az egyben átaludta. :-)
Vasárnap csak a lakótelepi játszótérre mentünk (szinte teljesen gyalog, minden járókelőre mosolyogva, integetve), hétfőn voltunk a Máltain is. Meg kell még szokni, hogy gyermekemet 9-10 hónaposnak (már megy?) nézik, illetve amikor helyesbíek, hogy nem annyi, csak picike, sajnáljanak. a "pálmát" - vagy legyen inkább dögkaktusz? - az a nagymama viszi el, aki járni alig tudó 14 hósával jött le a játszótérre, és a "korababa" kifejezésre azt találta mondani, hogy "igen? pedig ép értelműnek látszik...". Neki külön gratulálok. Grrr. :-(

Hétfőn a máltairól készítettünk egy csomó fotót. Ezek jönnek most...
A nagy kedvenc, a hintázás... Anya hajt. Jók a rugós billegők... Többféle is van.
A nagy kedvenc, a hintázás... Anya hajt. Jók a rugós billegők... Többféle is van.
Elmélyülten nézem az apró kavicsokat... Sok homokozójáték van! Jó ez a szita is... Egy buta néni azt mondta erre a fogóra, hogy csavarhúzó!
Elmélyülten nézem az apró kavicsokat... Sok homokozójáték van! Jó ez a szita is... Egy buta néni azt mondta erre a fogóra, hogy csavarhúzó!
Lehet autókázni... A csúszdás mászóka alatt tök jó kuckó van. Ez már a nagyfiúk mászókája... anyával ... és apával.
Lehet autókázni... A csúszdás mászóka alatt tök jó kuckó van. Ez már a nagyfiúk mászókája... anyával ... és apával.
Ha nagyobb leszek, lecsúszok! A kötélre is felmászok!    
Ha nagyobb leszek, lecsúszok! A kötélre is felmászok! Volt még egy körbeforgó, egy hatalmas hálós mászóka és egy nagyon izgalmas drótkötélpálya is, amihez még sajnos kicsi vagyok...

A keresztszemes "fronton" végre elpakoltam néhány korábbi project (vödör, karácsonyiak) kiszedett cérnáit, adminisztráltam a fogyást, a "titkos ... project" (akik contactjaim a multin, tudják mire gondolok) elkezdésén elmélkedtem (mekkora lesz, mibe lesz keretezve, ha keretezve lesz), illetve ennek kapcsán rájöttem, hogy hiányzik a nyilvántartó excelemből és az átváltómból két Anchor színkód. Hímezni kb. 20 öltést sikerült (de egy új, eddig nem használt barnával) a mókusból, mielőtt Gabi baba felébredt volna. Mégse vagyok elégedetlen, ezeket már meg akartam csinálni... :-) Úgyhogy mókuskép most nincs.

Virágkép viszont van. a törökszegfűt mifelénk madárszegfűnek hívják, szeretem; egy hölgy hajtott el mellettem biciklivel, a kezében ilyen virág volt. Nagyon hosszan virágzik, magról következő éven is kihajt. a másikkal zavarban vagyok, mert őt hívtam volna törökszegfűnek, itt törpe a mellékneve... ellenben a miénk tömött virágzatú volt, de a leírás szerint stimmel... Majd utánajárok... Ez is kedvencem, pici vázában pici csokrot téve nagyon vidám látvány, és irtó illatos.

Legyen szép a napotok!

 

2008.05.08. Színlátásunk / Our color vision

(multiply-on is)

Egy hónapja kezdődött... Este kisfiam az új játékába volt belemerülve - színes gyűrűk, amiket egy rúdra lehet feltenni - az emberek színfogalmáról és színlátásáról kezdtem el gondolkodni...
Mit lát/érez, amikor azt mondom, "ez piros"? Az "ő" pirosa ugyanolyan, mint az "én" pirosom? Az "én" pirosom ugyanolyan, mint a "tiéd"?

Egy orvos valószínűleg azt mondaná, tanuld dolog, és ezért észlelésünk különbözik. De nem bújhatunk egymás bőrébe, így nem tudhatjuk...

  It began a month ago... In the evening my child was absorbed in playing with his new toy - colored rings that can be put on a rod - and I was wondering about people's color concept and color vision...
What does he see/feel when I say "this is red"? Is "his" red is the same as "my" red? "My" red is the same as "your"?

A doctor would probably say, it is a learned thing, and so our perception differs. But we cannot be in another's shoes, so we don't know...

Két héttel később, sok-sok szürke, borús nap után, gyönyörű reggelre ébredtünk. Tiszta, kék ég, a nap rásütött a vörös cseréptetőkre, a fű és a fák levelei különösen zöldnek tűntek, és a sárga pitypangok is éppen elkezdtek virágozni. Látványos volt. Igazi tavasz. Two weeks later, after many dull, cloudy days, we woke on a beautiful morning. Clear, blue sky, the sun was shining on red tiled roofs, the grasses and tree-leaves seemed to be exceptionally bright green, and the yellow dandelions just started flowering. It was spectacular. It was real spring.
Vajon érzékenyebbek vagyunk a színekre pár színtelen nap után? Igazi élvezet volt hazajönni a kórházból sok-sok (majdnem) színtelen nap után. És élvezet volt látni annyi várakozás után a tavasz első színeit... És mindnyájan ismerjük a nyári szabadság örömét az iskolában vagy irodában töltött végeláthatatlan órák után. Ez az egyetlen ok?

Gyermekkoromban a színesceruzáim színei a következők voltak: "piros", "kék", "sárga", "barna", "fekete", "fehér". Most meg az Anchor teljes színskálájával hímzek, több mint 450 színnel. :-)
Már többször megesett, hogy valami ilyesmit mondtam a férjemnek: "Nézd azt a csajt abban az 'Anchor 73' színű pulcsiban, nem ismerjük őt valahonnan?" vagy "Volt egy dzseki a méretemben, de nem tetszett, mert 'Anchor 269' zöld színe volt." Először azt hitte, hogy csak blöffölök a színkódokkal, de most már a leggyakrabban használtakat tudja szám szerint. :-) Kedvenc mondása "A barack egy gyümölcs, nem egy szín." Szerintem is igaz, így inkább a színkódokat használom. :-)

Are we more sensitive to colors after some colorless days? It was real pleasure to arrive home from the hospital after many-many days without (too much) colors. And it was pleasure seeing spring's first colors after so much waiting... And we all know the joy of summer vacations after staying endless hours all day in a school or office. Is it the only reason?

When I was a child, my color pencils' colors were "red", "blue", "green", "yellow", "brown", "black", "white". Now I stitch with Anchor's whole floss palette, more than 450 colors. :-)
It happened more than once I said something like that to my husband: "Look at that girl with 'Anchor 73' colored pullover, don't we know her from somewhere?" or "There was a jacket in my size, but I didn't like it, because it was 'Anchor 269' green..." First my husband thought I was bluffing with the color codes, but now he knows the most popular ones by the number. :-) His favourite saying is "Peach is a fruit, not a color." I think it's true, so I use the color codes instead. :-)

Egy hete az úszóedzőm mutatta az új fülbevalóit és karperecét; (majdnem) egyforma élénk sárga színben. Egy ruhával, a köztük levő távolságot figyelembe véve, az egyezés egy köznapi ember számára tökéletes. Egy hímzőnek kb. egy-két színkód távolságra voltak. :-) A week ago my swimming instructor showed me her new earrings and bracelets; they were (almost) matching bright yellow. With a dress, considering the distance between them, the match is perfect for the ordinary person. For a stitcher, they were about one or two color codes apart. :-)
A mindennapi életben úgy gondolkodsz, mint egy hímző, vagy mint átlagember? Szeretném tudni... In the everyday life do you think as a stitcher, or as an ordinary person? I would like to know...

 

2008.05.06. Zenebölcsi experience :-)

Na, voltunk végre... Na, nem a Cilijére, miután az "kicsit" messze van nekünk, hanem arra a máltai csodajátszótérre. a házikójában levő "játszóház" ad otthont a zenebölcsinek, amit egy volt kolleganőm, zenetanár, népdalénekes tart. :-) Leírom az élményeket, mert legalább három (ha nem több) embert meg szeretnék utána kérdezni...
A helyszín picit (nagyon) hűvös volt a kinti jó idő ellenére is, viszont nagyon barátságosan berendezett, olyan várostérképes gyerekszőnyeggel, körös-körül játékos polcokkal. Csak cipő nélkül lehetett bemenni, a babának célszerű váltócipőt, vastag zoknit vagy plédet (vagy mindhármat) vinni.
Vagy tíz anya-gyermek páros volt, körbeültünk, "Julcsi néni" csengettyűszóval és dallal kezdte a köszöntést. Voltak régi visszajárók, akik már jól ismerték a foglalkozás menetét, mi csak kapkodtuk a fejünket. Gabi babánál egy fiatalabb - direkt nem "kisebbet" írtam, mert az nem igaz - még járni nem tudó, 10 hó körüli gyerkőc volt, a többiek legalább másfél évesek. Jó volt, hogy volt többféle olyan rázós zajkeltő szerszám (zeneértők, ne nevessetek ki, olyan, mint egy kis dísztök), még Gabi baba kezébe illő kicsike is. Rázta is lelkesen.
A foglalkozás a tavaszra mint alaptémakörre épült, "májusi eső aranyat ér", meg valami katicabogaras dal, amit ha a séta közben katicát látunk, nyomban el kell kezdeni énekelni (ez így az idealista zenepedagógus szempontjából szép és jó, de képzeljétek el, ha csak úgy rázendítenék a ház mögötti parkolóban, gyerek ide vagy oda, nyomban hülyének néznének), meg napocska, meg persze anyák napja. "Julcsi néni" már akkor gyanús volt nekem, amikor egy vödör bimbós bazsarózsával billegett be közénk, valami ilyen húzásra számítottam, a végén minden baba kapott egy szálat és odaadhatta az anyukájának, kedves ötlet volt.
Voltak lovacskázósok, hintáztatósok, csúszdás dal, bújj-bújj-zöld-ág... Ez utóbbinál ugye körbe-körbe kellene járni, aminek Gabi baba még nem fogta az értelmét, de ha beállt volna is a sorba, apró lábikóival ki van csukva, hogy lépést tartott volna a 90 centis "lovakkal". Úgyhogy egy csomó mindent inkább néztünk.
Amúgy tetszettek neki a dolgok, tágra nyílt szemekkel figyelte az ismeretlen daloló nénit, főleg, amikor mutogatott is közben. (Szerintem a "néni" miután jól megleptük a jelenlétünkkel, egy picit rá is játszott hogy a minimanót szórakoztassa... :-) ) Jót xilofonolt, igaz, hogy az ütője helyett egy fakanállal, de ugyanolyan csengő hangokat sikerült kicsikarni belőle. És esküszöm, hogy volt olyan ének, ami alatt ő is énekelt(?) mormolt(?) dudorászott(?).
Mindazonáltal egy picit kicsik vagyunk még ehhez, ráadásul olyankor van, amikor ő még a délelőtti alvását műveli, amit még nem bírtam eldönteni, hogy az utóbbi napokban tapasztalt viselkedése alapján el akar-e hagyni, vagy nem... Ráadásul az ára (1020 forint) jócskán megterhelné a babaúszással és az én úszóleckémmel már amúgy is terhelt költségvetést... Úgyhogy nem tudom...
Idegen dalokat betanulni nem igazán tudok (az ezekhez kapcsolódó idegen mutogatásokat még kevésbé) így vadul kutatok az emlékezetemben, mit tanultam pici koromban. Eddig az "Itt ketyeg az óra" és az "A part alatt" jött vissza, meg egy-két dolog (na jó, van az vagy négy-öt is) amit ott hallottam, most már rémlik. Bővítem a repertoárt... Ötleteket mindenesetre szereztem, aztán a későbbieket meglátjuk, aztán később visszatérünk a problémára...

Ez nem az én bazsarózsám, de olyan...

 

2008.05.05. Dupla status report

Az első, és kevésbé fontos status report a mókusomé... Alakul, nem?
Mókus - 2008.04.21.
Mókus - 2008.04.21.
Mókus - 2008.05.05.
Mókus - 2008.05.05.

Egyik ismerősöm kedvéért: szaporodtak a pirosak, a mókus feje egy új barna színnel töltődött az üres helyeken, a kezében pedig megjelent egy szeletke abból a gombából, amit falatozik. Itt bontanom is kellett, kemény 4 öltést (rossz helyen volt, olló módszerrel kellett kibontani, és a két keletkezett szálvéget eldolgozni) mert nem vettem észre, hogy az üres és a teli homokóra alakú szimbólum is létezik, ráadásul képes egymás mellett lenni, azt hittem, csak nyomdahiba... :-( De most jó. :-)

A másik, fontosabb report, hogy voltunk Gabi baba klinikai doktornénijénél, kontrollon. Egy pici sírás (idegen lehetett a hely neki... eddig nem csinált ilyet, de hát egyéves korban az ember kezd kicsit bizalmatlan lenni) után feloldódott, és megmutatta, mit tud. :-) Persze az is kell hozzá, hogy a rendelő nagyon otthonos hely, játékokkal, színes szőnyeggel az egyik sarokban, ahol egy baba meg tudja mutatni, hogy mire képes. :-) Nagyon tetszhetett a produkció, meg a fizikai állapota is, meg minden, mert legközelebb egy év múlva kell mennünk... :-)

Pénteken itt voltak a szüleim, unokáztak egy jót. Vasárnap pedig Gabi babától kaptam anyák napi virágot, szép minirózsát. :-) És elmentünk az új bevásárlóközpontokba a Cora mellé, ahol elsősorban Gabi babának tudtunk dolgokat vásárolni. Meg egy főnöki bőrfotelt, eredetileg a számítógép elé, de a "főnök" - amint a képeken látszik - azonnal birtokba is vette. Jó egyébként, kényelmes nagyon. :-)
A főnök...
A főnök...
Gizike kedves, diktálnék...
Gizike kedves, diktálnék...

A hétvégén Mihály Napi Vásár lesz, remélem, onnan nekem is tudunk dolgokat venni, kellene ugyanis... Ne gondoljatok nagy dolgokra, mert a játszótérre a kis dolgok is megfelelőek, de - nem árulom el mit, mert akkor nem kapok - szeretnék "meglátni" egy-s-mást.

Végül ismét három virág, a hétvége terméséből... Az írisz és a nefelejcs teljesen természetes módon virágzik, a középen bemutatott büdöskében nem vagyok biztos, hogy nem valahol előnevelt, kiültetett példány, mindenesetre szintúgy jól érezte magát az előkertben.

Ja, virágzott a klinikán is az "ablakomból" látszó gesztenyefasor... Romantika, romantika... :-)

 

2008.04.30. Workaholic?

Képzeljétek, munkába álltam.
Na nem hivatalosan, de most tér át az egyetem a NEPTUN.NET rendszerre, és úgy döntöttem, jobb ha menet közben tanulom meg én is, mint visszamenve mélyvíz módszerrel... Szóval, program és doksik böngészése, ezerrel.
Fura érzés azt csinálni, amit azelőtt csináltam... Én vagyok amúgy a fejlesztők réme, iszonyatos érzékem van a hibataláláshoz... (ez most nem tudom, jó-e vagy rossz).
Imádok itthon lenni, de a szellemi kihívástól meg fel vagyok dobva!
Mi lesz még ebből...

A mai virágos triumvirátus kicsit rendhagyó... a szívvirágot ténylegesen én láttam, itt nyílik egy szomszéd ház kertjében. Nagymamám előkertjében is volt, pont a kerítés mellett. a szemben lakó néni kertjében egy hatalmas labdarózsa hozta virágait (mindig akartam belőle, de tele volt kis fekete bogarakkal, mégse volt olyan jó belőle szedni), a csillagfürt pedig a mellette levő szomszéd kertben nyílott... Ha a hármat egymás mellé képzelem, máris ott egy hely, egy időpont, egy hangulat. :-) Rég volt... :-(
Egyébként a szívvirágot áprilistól júniusig láthatjuk, az utóbbi kettőt pedig májusra teszik a leírások. Well, holnap május, lassan ők is nyílni fognak, nem?

 

2008.04.29. Négynapos ünnep előtt, emlékezve...

Szombaton, huszonhatodikán volt egy éve, hogy hazajöttünk a kórházból. a napot stílszerűen takarítással töltöttük, ennek eredményeképpen ragyogott a lakás, és nekem eszembe jutott, milyen jó is volt a fehér falak és halványrózsaszínű ágyneműk közül kiszabadulni... Odakinn is csodaszép idő volt, tiszta kék égbolttal, napsütéssel, meg minden. Erről jut eszembe, a következő kétnyelvű, amit itt igérgetek már mióta, pont emiatt a "tobzódás" miatt a színekről szeretne majd szólni.

Vasárnap a babaúszásról hazafelé jövet találtunk egy tuti játszóteret. a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működteti, biztonságos babajátékok, babahinta - amit egyik ismerősöm módfelett élvezett - körbekerítve, mosdóval, pelenkázóval. Az újkerti suli mögött van, a domb mellett, ha debrecenieknek mond ez valamit.
Még mindig vasárnap, de délután, megcsináltuk az adóbevallásainkat, nem kérdéses, hogy kiknek megy az 1%-unk, ide is kiírom:
Újszülöttjeinkért Koraszülöttjeinkért Alapítvány, adószám: 18561438-1-09

Hétfőn nem sok pihi volt, mert az előző héten megjött az Államkincstártól a Gabi baba alacsony születési súlyára való tekintettel járó emelt családi pótlékot meghosszabbítandó űrlap (ez komplikált volt, azért értitek?) és ugye a klinikai doktornéninktől kell az igazolás. Miután őt felhívtam, azt mondta, nem írhatja alá vizsgálat nélkül (a törvény szerint nekünk jár, vizsgálat nélkül is), látnia kell a babát. Ez érthető, meg nem is baj, viszont így a hétfőm időpontkéréses telefonálással, meg aztán a helyi doktornénitől beutaló kéréssel telt. Ezek után még egy vidám ügyintézés a postán - az adóbevallást tartalmazó ajánlott levelek feladása - valamit egy úszósapka beszerzése, és már készen is vagyunk.
Este pedig "úsztam". a 80 centisben most kimondottan jól ment, a mélyben pedig újabb barátkozási szeánszot tartottunk, már egészen fel merek feküdni a vízre és siklani egy picit... Ennek kapcsán úgy tűnik (Táncoskata, olvasod a blogot?) hogy én egy elfuserált jobbkezes lennék, aki véletlenül bal kézzel ír. Ugyanis csak akkor éreztem magam jól, ha jobbra volt a medence szegélye, nem bírtam elképzelni, hogy adott esetben a bal kezemmel is tudok kapaszkodni... Keresztdominancia vagy mi a szösz rulez. Na meg ott van az állítólagos gerincferdülésem kérdése is. Még a tüdőgondozóban mondta a röntgenes hölgy, hogy úgy nézek ki, mint akinek van egy pici... Nem volt szimmetrikus, ahogy csípőre tett kézzel odanyomtam magamat ahhoz a valamihez. Mondom ééérdekes, ezt még soha senki nem mondta nekem. De tény, hogy a melóhelyen évekig balranézzben néztem a monitort, mert mellettem volt helye a dögnek. a gond az LCD monitorok beszerzésével oldódott meg. Ez meg most úgy jön ide, hogy a vízben nagyon gyakran eldőlök, mégpedig jobbra. Na, majd ráérő időmben megnézetem magam Béla bácsival. Úgyse tud vele mit csinálni, max. bemondja, hogy van vagy nincs, meg azt tanácsolja, hogy ússzak. UFF. :-)

Ma kicsit kialvatlan vagyok, már tegnap reggel is korán keltünk (akkor kimocorogta magát a pelenkából a fiatalember és némi átnedvesedés miatt korai kelést iktatott be a napirendbe, aztán meg ugye az ügyintézések miatt nem aludhattunk vissza, este pedig ott volt az úszás, ami miatt a szokásosnál később tudtam csak lefeküdni. Ma ismét korán keltünk, mivel tegnap apával - valószínűleg anyahiány miatti - sokáig-hiszti, egy korty tejcsi nélküli korai fekvés volt - és ezt csak egy órácska közös szunyával tudtam enyhíteni. Ebéd után játszótereztünk az új csodán, ami viszont felvetette a fényvédelem kérdéskörét, sapka és fényvédőkrém formájában is. Na és persze időpontválasztásilag. A kedvenc, a hinta ugyanis pont nincs fa árnyékában, és félek, hogy megárt a sok napocska, UV sugárzás, ilyesmi... Az eset hosszabb tanulmányt kíván. :-)

Terveim a hosszú hétvégére: először is (ha minden jól megy, ma) bevásárolunk. Van némi védelmi eszköz felszerelnivalónk, pl. a fiókok babazárasítása. a számítógépasztallal sajnos a frekventált nemszabadozáson kívül nem tudok mit tenni... oda szeret bebújni, ahol a billentyűzet kihúzása után megnő a belmagasság. Extremely veszélyes terület. :-( Talán ezért is szereti baba elvtárs ennyire... Sok játék a gyerkőccel, például az említett játszótéren. Fényképezni is szeretnénk. És lehet, hogy jönnek a szüleim is. :-) Hétfőn pedig neonatológia. Remélem, lenyűgözzük a doktornénit. A besétálás már megvan, a "kezétcsókolom"-ot még egy kicsit gyakorolni kell... Bár az "anya" és a "nem" már elég gyakran megfelelő élethelyzetben hangzik el, hogy ne random hangsor legyen...

Végezetül három friss virág.
A vadgesztenyéről a klinikai tartózkodásom jut eszembe, sokat néztem a gyönyörű virágokat az ablakból. Az az érzésem, hogy tavaly 2-3 héttel hamarabb nyílt.
A gyöngyvirág kiskoromban anyák napjára kinyíló virágnak számított, már bő egy hete nyiladozik. a piacon is árusítják, pedig elvileg védett, és ezért tilos szedni, eladni; a saját kertedben levőt is.
A harmadikra, a lila akácra ma bukkantam rá az egyik ház előtt, nekünk is volt, de ha valaki megkérdezi, nem tudtam volna hova tenni a virágzását.
(Erről jut eszembe, árgus szemekkel figyelem a rendes akácot, gyermekkoromban az akácvirágzás és a korai cseresznye érése mindig gyermeknapra, május utolsó vasárnapjára esett. Ugyancsak oda esett a kiskertünkben egy bizonyos bokron az első szamóca megérése. Nagyon szeretnék már igazi, hazai, napérlelte gyümölcsöket enni, mondhatni unom a banánt. :-) )
Ja, az az idétlen apró fehér virágos sövény is virágzik, aminek túl erősnek találom az illatát, és tüsszögnöm kell tőle. De nem vagyok rá allergiás, allergiás arra vagyok, ha lecsókolomoznak a hallgatók. (Ennek is története van, egyszer sövényvirágzáskor, ami persze a diplomadolgozat leadási határidővel esik egybe, sövény mellett csókolomoztak le, mire nekem elkezdte valami tekergetni az orromat, hát kitaláltam, hogy nem a virág, a köszönés. na ilyen sztorik jutnak eszembe mindenről, úton-útfélen. Kívülállónak megfejthetetlen, hogy hogy jön egy gazhoz a csókolom... kéremszépen, nekem ilyen furán működik a memóriám. :-) )
Kitérők befejezve, e három virággal kívánok mindenkinek boldog majálisozást.

 

2008.04.24. Innen-onnan...

Végre csodaszép tavaszi idő van! Egy csomó helyre eljutottunk, egy csomó mindent kipróbáltunk, baba elvtárs például megbarátkozott a cipőcskéjével.

Miután Cili Zenebölcsije irtó messze van hozzánk, mondhatni 240 kilométerre, kifigyeltük a közeli játszóházat is, ahol keddenként "Bóbita" néven valami hasonló folyik. Igaz, hogy pont abban az időben, amikor a délelőtti szundikálás után enni szokott Gabi baba, de valahogy sakkozok majd egyet rajta, és megnézzük.

Nem is meséltem, a múltkor hogy jártam - másodjára(!) - a posta, ami legközelebb van hozzánk, tanposta. Normálisan szép nagy betűkkel ki szokott lenni írva a munkahely mellé (az ablakokat elválasztó emelvényre szokott lenni kibiggyesztve) hogy a munkahelyen tanuló dolgozik. Nincs is ezzel semmi baj, mindenkinek el kell kezdeni valahol, gondoltam, amíg első alkalommal - amikor galád módon egy ablaknál szerettem volna csekket befizetni és képeslapot venni - bele nem futottam a problémába, hogyaszongya a tanulónak nincs készleten képeslapja. Nem tudom miért, nem indokolták meg, nincs. (Szegény szerencsétlen ezek után megkapja a szakközépiskolai bizonyítványát arról hogy ő full postás - bocs, postahivatali alkalmazott, mittudomén - , miközben képeslapot csak képen látott? Igen fura eljárás...) Jól van, "a gyeden levő anyuka ráér" alapon szépen átslattyogtam a postaboltba, éppen nem volt senki, megvettem a képeslapot ott, aztán megírtam, felbélyegeztem és bedobtam a ládába.
A hét elején - a blogban írtam, hogy sorry, a "másik" ember nem kap képeslapot, de kapott, igaz nem hímzettet, ahogy eredetileg akartam, mert az nem fért bele a mandulagyulladásos, fogzós hétvégébe, csak simát - megint képeslapvenni indultam. Kezemben jó szokás szerint egy sárga csekk is, kemény 145 forintról, a kábelszolgáltatónk telefonszolgáltatásán "sikerül" mindig ilyen nagy összeget beszélnünk, de a csúcs az első hónap 23 forintja volt, szóval kezemben egy sárga csekk, emlékezetemben a múltkori "szívás", jól megnézem, két munkahelyen lehet egyszerre képeslapot is venni meg csekket befizetni, egyik bezár az orrom előtt, nagyszerű; másik megnéz, figyelemfelhívó cédula sehol. Jaj, de jó, nincs tanuló, beállhatok. Ja, még annyit, postashop zárva. Sorra is kerülök (az imént említett körülmények miatt elég sokára, vagy hatan is álltak előttünk), mondom a kérésemet. Ja, ő nem, ő tanuló. Mondom nem volt kiiírva. De ki volt - mutat egy genotermába bújtatott lap csücskére, ami az aprópénzes tálcácska alól kukucskál ki. Betű az nem látszik, és főleg nem onnan a sor végéről, és ezt szóvá is teszem neki. Erre előugrik a tanuló "gardedámja" és közli, hogy na jó, van képeslapjuk, de mivel tanuló, csak kétfajta, válasszak. Mindkét virágost elég átlagoskának találtam, ebből kiválasztottam a kevésbé átlagoskát, ezt kapta második címzettem. (Csoda hogy még így is örültél neki, én abszolút nem voltam megelégedve a választékkal. És kivételesen otthon se volt virágos lapom, vagyis csak olyan, ami nem fér bele a szabvány borítékba, és a gyári borítékja valahol máshol felhasználásra került. De esküszöm, ha látok képeslapot legközelebb egy papír-írószerben vagy valahol, veszek legalább tizet!!!) Visszatérve a gardedámra, mondom neki, hogy akkor hogy a túróba vegyen az ember képeslapot, ha a postashop és a másik munkahely is csukva, és az egyetlen hely, ami tarthatna nem tart. Másrészt ha tart kétfélét, akkor tarthatna huszonkétfélét is, nem? a papírjukat meg rakják már ki valahova magasba, mert ez minden, csak nem látható. Legközelebb a vásárlók könyvét is kérni fogom. (Nem vagyok egy harcias ember, de ezek kiakasztottak.)

Ugyanez pepitában, ma, az akció első napján a Rossmannban nincs az a popsitörlő, ami az akciós újságban szerepel. Nem érkezett, csak a másik két illatosítási módú. Ha jól tudom, ezért meg a Gazdasági Versenyhivatal tud bírságokat osztogatni, de mivel rendszerint ott vásárolok, nem akarom magamra kihívni az eladók haragját. Gabi baba két kedvenc gyümihamijával, a "sárgabarack babakeksszel" és a "vilmoskörte birsalmával" címűekkel vigasztalódtam, miután ezek se szoktak ott sose lenni (de sehol, mint a két legfinomabb íz, pillanatok alatt elfogy, csak azt nem értem, miért nem lehet belőlük tripla adagot rendelni...).

Még az úszásórámat akartam elmesélni, ugyanis tegnap voltam a mély vízben. Na nem úszni, csak egyet bemerülni. A siklásig nem volt merszem továbbmenni, miután aznap valahogy épp rossz passzban voltam, és a tanmedencében nem voltam magammal megelégedve. Az oktatóm azt mondta, hogy nem volt az olyan rossz, de valahogy két víznyelés után úgy voltam vele, hogy nem ma kellene nagyot gondolni. Fejben szépen összerakom magamban a dolgokat - rengetegszer érzem úgy, hogy ez most nagyon rosszul sikerült, miközben annyira nem - aztán majd legközelebb... :-)
Viszont már leesik rólam a régebbi farmerom is (pedig az volt a szűkebb), jó ez a sportolás. Vagy az izgulás?

Végezetül egyik ismerősömnek üzenem, hogy haladtam egy kicsit a mókussal, a következő fotón lesz szives észrevenni. :-)

 

2008.04.21. Mókus report, orgonával

Mókus - 2008.03.19.
Mókus - 2008.03.19.
Mókus - 2008.04.19.
Mókus - 2008.04.19.
Mókus - 2008.04.21.
Mókus - 2008.04.21.

Minitaliztunk szombaton... Ott készítettem a középső képet, aztán vasárnap babaúszás után (ahová hosszas betegeskedés után jutottunk el végre) míg Gabi baba jóleső fáradtságát pihente ki, "loptam" egy kis hímzőidőt. Csaltam is, hangulatjavítás céljából pirossal, csipkebogyót és gombát hímeztem. :-)
Ma nagyot sétáltunk. a védőnőnél kiderült, hogy a betegeskedés átmenetileg megálljt parancsolt a hízásnak. Ellenben már 70 centi magas a fiatalúr. Amikor meg feláll a babakocsiban akkor még magasabb. :-) Kénytelen voltam testi épsége védelme érdekében személyi szabadságában korlátozni (bekötni) őkelmét. Beszereztünk egy csomó szekrény meg fiókzárat is... Nem mintha a tépőzárasat nem két perccel ezelőtt nyitotta volna ki. :-(
Egyéb hírek... Ma megyek úszni. Virágzik az orgona. Nemsokára kinyílik a vadgesztenye is. (De sokat néztem a kórházablakból...) Minitalikrónika a DeMiTa menüpontban...
Legközelebb már talán bővebben írok. Addig is, itt egy virág, tőlem és a tavasztól, Nektek. :-)

 

2008.04.16. Gyorsjelentés, csak nyugtatóképpen

Úgy tűnik - kopp, kopp - Gabi baba meggyógyult. Tegnap "szétszedte" a lakást, ma a gyerekorvosi várót, és a torka is szépen lenyugodott... Én is.
Vigyáznunk kell viszont a penicilinnel, pöttyöket kapott a kanalastól, amit szednie kellett... de lehet, hogy nem is a penicilin, hanem a vivőanyag... Új információ a füzetbe és a mindenttudó excel táblázatba be, majd (remélem, nem hamar kerül rá sor) legközelebb újabb óvatos próbát teszünk.

Közben tegnap az "új" honlaptervemet bütyköltem, érik az a késlekedő kétnyelvű blogbejegyzés is. És az egyik képeslap megindult célja felé. :-)

 

2008.04.14. Egyikből ki, másikba be...

Már éppen ott tartottunk, hogy végre elvisszük a baba elvtársat megint babaúszásra - húsvét előtt voltunk utoljára, aztán az én betegségem, majd az övé miatt (is) nem mentünk - amikor ismét váratlan dolog türtént. Gabi baba szombat délutánra belázasodott, mégpedig erőteljesen. a múltkori betegségből megmaradt Panadol Baby-t adogattuk neki szorgalmasan és a maximális megengedett gyakorisággal, mivel amint kiment belőle egy adag hatása, megint ment fel a láz... meg törölgettük... Éjszaka megint nem sokat aludtunk, főleg én, Gabi baba ülő ember kezében szeretett megnyugodni, ami látszik is az oldalam fájásának kiújulásán (ez még a tüdőgyula).

Vasárnap a helyzet nem javult, sőt az egyik adag gyógyszer el is távozott belőle (felül; alul nem ereszt, ha értitek, mire akarok kilyukadni), ezért sárgarépapüré, banánpüré diétáztunk. a nagyon bágyadtka meg a teljesen normális rosszcsont véletlenszerűen váltotta egymást félóránként, és estére innovatívnak is kellett lenni a lázcsillapítás területén, úgyhogy mindhárom-féle hatóanyaggal rendelkező lázcsillapító és a hűtőfürdő is csatasorba állt.

Ma reggel az első a doktornéni-látogatás volt, ahol is nyilvánvalóvá vált mindenki számára, hogy ez a gyerek beteg, ugyanis se a várót nem szedte szét, se a rendelőben nem "rendezte meg" a doktornéni asztalát, inkább megült csendben... Mandulagyuszi az első tipp, (hogy én hogy utálom ezeket a gyulákat) kaptunk antibiotikumot meg minden eshetőségre hányás ellenit, szerdán kell visszamenni újra.

Közben én parázok, ezerrel. - magyarra fordítva: Szerfölött aggódom egyszem gyermekemért.

Még várandósságom alatt figyelmeztette a férjemet barátaságosan néhány jóakaró kolléga, hogy miszerint "az otthoni számítógépen babanet, enelcé és társait blokkolni, mert különben minden hülyeséget összeolvasnak, aztán ezeket be is képzelik maguknak, és halálra izgulják magukat".
Ez nálunk úgy alakult, hogy még babatervezés alatt beleolvastam egy topicba az "enelcén", ahol az első három oldalból rögtön kiderült, hogy nem nekem való, ugyanis olyan emberek írogatnak oda, akiknek nem akar összejönni. Peteérés, minimikroszkóp, gyógyszer, vizsálat, csupa tudományos módszer... gyorsan el is neveztem "beteg emberek topicjának", aztán bezártam, azóta se láttam többet.
A második ilyen "élmény" a már emlegetett babanet, ahol a személyre szabott hírlevélért még a gyerekorvosod cipőméretét is be kell rögzíteni. Arról nem is beszélve, hogy Gabi baba egy egyedi eset, akire nem lehet hírlevelet "személyre szabni". Újabb kuka.
A harmadik, egy újabb "enelcé", a korababás topic. Velük nincs semmi bajom, csak nem vagyunk oda valók... Szegénykék, mind betegek, orvosi kezelés alatt állnak, vagy "csak" súlyosan le vannak maradva a fejlődésben. Nem idegelem magam rajta, hogy mit is "kaphattunk" volna a sorstól. Kaptunk helyette egy stramm, mozgás- és értelmi fejlődésileg rendben levő kislegényt, akivel ott felesleges borzolni a kedélyeket. Újabb hely, amit nem látogatunk.

A látogatott helyekkel sincs nagy szerencsém... Az egyik - angol nyelvű - információs weboldal week-by-week-jét olvasgatva lehetőségem lett volna felismerni a preeclampsia tüneteit - ha azokat produkáltam volna... De nem. Így hát fel se merült bennem, pedig néha, amikor estére megdagadt a lábam, mindig körülnéztem, hogy látok-e csillagokat, meg a védőnő első kérdése is ez volt, de nem. KerGiz híres arról, hogy nem produkál tüneteket, pl. Béla bácsit is az őrületbe kergette a láz nélküli tüdőgyulladásával.

Most ott tartok, hogy ugye tegnap összeszedtem a netről néhány infót lázas, hányós, stb... baba ápolásával kapcsolatban, és néha az oldalon láttam olyat is, ami nem szorosan tartozott a témához. Tök jó, ha az ember tájékozott, mert akkor tudja, hogy mit kell pl. figyelni, megfigyelni (hol kell tapogatni a babát, ha meg akarom tudni, fáj-e a füle, ez pl. hasznos, és megbeszéltük a doktornővel, hogy helytálló információ, és figyeljem) hogy szabatosan el tudjam mondani a tüneteket, és ne lőjek nagyon mellé az ápoláskor, de pl. mellékhatásként elkezdtem aggódni, hogy vajon mindent jól megvizsgált-e, nem lehet, hogy inkább ...-a van a babának? és persze már nekem is komoly szövődményeim alakultak ki a tüdőgyulából...

Miután tudom, hogy ezek a dolgok a túlizgulás, túlolvasottság következményeképp fellépett irracionális dolgok, (tegnap volt az irracionális napom - tudjátok, a blogbeli, amikor "meg akartam halni" - 1. évfordulója) ezért kompenálok, és az sem lehetetlen, hogy nem túl. Füleg magamnál. Miután nem akarok beképzelni magamnak dolgokat, még létező dolgokat is "kiképzelek". Valahogy, mint a preeclampsiánál, de arra felmentésem van, mert nem voltak papír szerinti tüneteim. Vívódom, hogy tök normális-e a tüdőgyulladás után, ha még időnként erősen fáj az oldalam illetve egy mélyebb légzés, vagy rendellenes, amivel már rég orvoshoz kellett volna szaladni. Arra jutottam, hogy valószínű nem egetverően nagy rendellenesség, de nem is normális, ezért majd ha a baba elvtárs meggyógyult, felveszem a fapofát, és elslattyogok Béla bácsiház, előadni, hogy hol fáj.

Mellékesen letöltöttem egy babaszakácskönyvet is, ahol 10 hós babának gond nélkül adnak aprómagvas gyümölcsöket, pl. földiepret. Német a szerző. a magyar protokoll 1.5 - 2 éves korra írja ezeket a gyümiket. Most akkor, mint a "feles tejen" gond nélkül felnövő nemzedék tagja, aki viszont nem akarja meggondolatlan cselekedetével egy életre elvágni a gyerekétől az egészséges, allergiamentes élet lehetőségét, vajon kinek higgyek? Mindig a nagyobb megszorításnak? Nem, az sem jó. Nem hypózom ki a domesthost, és nem csak a domesthossal letörölt grillcsirke (Big Bráner, Irigy Hónaljmirigy) a tiszta állat. De akkor mi legyen???

(Tudom, mi legyen, mindent megszűrünk a józan ész szűrőjén, mérlegelve a forrás megbízhatóságát, egyes esetekben a túlzott megszorításokon enyhítünk, vagy arany középutat választunk, más esetekben maradnak az eredeti megszorítások. Vita esetén pedig ott az a két(három) nagyszerű ember, akikről még a baba születése után eldöntöttem, hogy "megbízhatók", és adok a véleményükra. Nincs gond. a netről csak az jön le, amit mások feltettek, a net se tévedhetetlen, nem mindenható, de ugyanúgy nem közellenség. Egy eszköz. Mint egy könyv, vagy egy kalapács. Ésszel kell használni. És én igyekszem.)

Naszóval úszott az úszás, úsztak a hétvégi hímzési terveim, a játszóterezés, de még a nagybevásárlás is. Ott vagyunk, ahol hetekkel ezelőtt voltunk, egy beteg baba és hasonszőrű anyukája. Meg egy blogbjegyzés, ami lehet, hogy egyeseket untatott, másoknak tanulságos volt, még másoknak email helyett írom, és olyanok is vannak, akik hiányolni fogják belőle az egyensúlyt, a harmóniát, a szellemességet. Mert az lehet, hogy nincs benne. Van helyette őszinteség, és néhány szándékaim szerint elgondolkodtató mondat. a többi magánnyomor. De jól esett megfogalmazni, leírni. Most szólok, két ember nem fog ezért tőlem mostanában képeslapot kapni, tőlük bocs.

Üdv,
        Hammy/KerGiz, Gabi baba, Tüdő Gyula, (remélem, "csak") Mandula Gyula

 

2008.04.09. Mozaikok innen-onnan...

Még mindig csak "érik" az újabb kétnyelvű... Közben gyűjtögetem a forrásokat, ötleteket az oldalam többi részének felújításához - bizony, nem feljetettem el, hogy mit igértem (csak majdnem) - meg mindenféle dolog történik...

Elfelejtettem megírni hétfőn a poént... 4 hós baba szülei nézik a tancsadáson, hogy Gabi baba "tornászik" a pelenkázón, feláll, leül, rángatja a plakátot a falon, szóval jól elvan. Nem ismertük egymást, és ők egy "leülből feláll" fázisra léptek be a váróba, és hangosan csodálkoztak, imígyen... Néééézdmáááá, ez mindjááá feláll! Mondom fel bizony, és el is szaladna, ha hagynám. :-) Aztán tisztáztuk, hogy méretben ugyan egyformák a babák, de az enyém nem 4, nem is 6 hónapos, 1 éves múlt. :-)
Lesz még magyaráznivalóm bőven akkor is, amikor végre megszokjuk a cipőcskét és kemény 68.5 centinkkel nekiiramodunk a járdán. :-) :-) :-)

Írt valaki, akitől nem vártam, és akinek személyes okokból inkább nem fogok válaszolni. Bármilyen hülyén is néz ez ki, az indokokat se szeretném taglalni, így van ez jól. (Ha ezt a blogot megtalálja - iszonyatosan illogikus dolog, felrakni valamit a netre, aztán azt kívánni, hogy valaki ne olvassa, pedig azt szeretném - meglesznek a válaszai. Többet tőlem ne várjon, remélem, emlékszik, miért. Pont.)

Gondoltam egy merészet, ma is ráadtam Gabi babára a cipőt, ma nekiiramodott benne a lakásban, úgyhogy lementünk elsőlépéseket tenni. Az utca végén van egy játszótér, ami a maga idejében nagyon modern, nyálcsorgatós színvonalú, még az EU előtt EU-komform kialakítással, külön picibaba és nagyobb gyerek részleggel, a játékok alatt azzal a fura puha "padlózattal"...
Kivettem baba elvtársat a kocsiból, tetszett neki a nagyvilág... Elengedni teljesen még nem mertem, de jót sétálgattunk félkézzel, illetve kipróbáltunk néhány játékot. Ahogy a szerepjátékosok mondják, gained experience vagyis nyertem egy csomó tapasztalatot.

Mielőtt még többet tapasztaltunk volna, abba kellett hagyni, mert rámjött egy cifrább köhögés, olyan jó kis mellkasfájdítós fajtából... Könyörgöm, ha ennél többet visszaveszek a tempóból, az már ágynyugalom... :-(
Tüdő Gyula, vissza ne gyere, jobban szeretnék már lenni, hallod???

 

2008.04.07. Hétfő, talán mégse lesz a héten esős idő?

Nagy meglepetésemre a reggeli tejfehér köd után szép napos lett a délelőtt, sőt már a kora délután is. A "pihenős" hétvégénken bezzeg csúnya, nyomott, felhős volt az idő. Szombaton így nem is mentünk sehova, vasárnap viszont levegőzési célzattal elmerészkedtünk egészen a TESCO-ig, és a Deichmannban vettünk Gabi babának egy cipőt.
Cipőcském
Cipőcském

Nehéz volt a választás, a próba, és nehéz a beleszokás is, mert egyelőre Gabi baba furcsának érzi, hogy a lábán van valami. Bezzeg amikor babakocsiban van, akkor szállna ki belőle... remélem, hamarosan megszokja, és akkor sétálhatunk.

Védőoltást is kapott ma, a fakultatív MeningiteC-t, az egyik típusú agyhártyagyulladás ellenit. a Prevenart már beadattuk, és bárányhimlő ellenit is fog kapni. Amitől meg lehet kímélni, attól szerintünk érdemes, a bárányhimlő meg egy nagyon kényelmetlen betegség...

A cipővásárlás margójára kivánkozik, hogy rá kellett jönnöm, mégsem vagyok még olyan egészséges, mint képzeltem, nem esett jól a "naezenazöldönmégátmegyünk" sietés. :-( Most is köhögök, nem szeretnék visszatüdőgyuszisodni...

Van egy témám a következő kétnyelvű blogbejegyzésre, el is kezdtem írni, de aztán megálltam... a téma pedig jó (nekem tetszik) de valahogy hangulatom nincs semmi értelmes dologhoz sem... Pedig nem lesz ennek jó vége! De legalább a "small task"-ok többségét sikerült megcsinálni. Ezt a mai napot kinevezem pihenőnapnak, aztán holnaptól hajrá!

 

2008.04.05. Egy búcsújárás margójára

Nem tudom, ki hogy van vele, de sose voltam igazi "társasági" ember. Élvezem a keresztszemes talikat, jó a kapcsolatom a kollégákkal, mindig volt/van néhány nagyon jó barátnőm, de egy vendégség fenekestül fel tudja fordítani az életemet. :-(

Húsvétkor párom édesanyja volt, hosszabban, erről már mutattam képeket (a szülinaposakat).

A következő hétvégén az én szüleim, ők rövidebben, mert Terézkét, a hugom kislányát is látogatták. Nagyon aranyos együtteseket hoztak Gabi babának, már alig várjuk, hogy jöjjön a jó idő és feszíthessünk benne. (Már nagyon ki szeretne szállni őkelme a "babajáratból", de ahhoz még kéne egy jó - első - cipő, és a jó idő.) Erről most mutatok képet.
Nagymamával
Nagymamával
Nagyapával
Nagyapával

Ezn a héten sógornőmék voltak itt, teljesen más ügyben jöttek Debrecenbe, beugrottak. Kisfiuk 3 és fél éves lesz, nagyon eleven gyermek. :-( Már voltak egyszer itt, két nappal a kórházból hazaérkezésünk után, akkor azt hittem, a plusz négy fő, egy nagyon hangsúlyos gyerekkel csak a kórházi ingerszegénység után volt nagyon sok nekem, de nem... :-( A kissrác - egy évet komolyodva - most is meglehetősen sok(k) volt. :-( :-( :-( De legalább élvezték egymás társaságát a gyerkőcök. :-) Jó nehéz volt őket fényképezni, mert hol az egyik mászott ki a képből, hol a másik, de azért itt egy sikerültebb kép.
Unokatesóval
Unokatesóval

Szombat-vasárnapra egyelőre nem igérkezett senki. Bár van legalább 10 "small task", amit meg akarok csinálni - ezt eltenni, azt letörölni, ezt megvarrni, azt kivasalni, amazt átnézni, emezt megszámolni jelleggel - én egy beteg ember vagyok, pihenni akarok végre! Majd meglátjuk, sikerül-e...

Egész más téma a végére, egy időben sokat játszottam netes nyereményjátékkal, voltak nyereményeim is, elég gyakran. Mostanában időm sincs annyi ilyesmire, meg a játékosok száma is megszaporodott, de megint sikerült elcsípnem egy nyereményt, a Winive-n egy MicroSD memóriakártyát. Persze a laptopra hajtok igazából, de ez se rossz. :-)
A múltkor pedig a Needle'n'Thread blog tulajdonosától "nyertem" egy marék válogatott hímzős cuccot. a hölgy minden hónapban úgy csökkenti tetemes felhalmozott készleteit, hogy kisorsol pár dolgot a blog hozzászólói között. Már elküldte - húsvét előtt - de még nem érkezett meg, Amerikából jön ugyebár... Ha megkapom "szépségeimet", természetesen bemutatom. :-)

 

2008.04.03. Állapot-jelentés. De tényleg.

Most jövök a tüdőgondozóból, újabb röntgen, mérőgépbe fújás és vizsgálat után - na nem egészségesnek, csak nem annyira betegnek nyilvánítva. Magyarul, a tüdőgyulladás a röntgenképen még jó sokáig kimutatható, de a "folt" szépen húzódik össze. Használt a (harmadik) antibogyó meg az inhalátor. Utóbbit még fújkáljam szorgalmasan a maradék köhögés megszűntéig, viszont nem szükséges többet visszamenni, csak ha újabb panaszom lenne... Remélem, nem lesz. :-)
Rákérdeztem, hosszabb séta mehet, babaúszás még ezen a héten ne, saját úszóleckém még 1-2 hétig ne. a hétvégén tehát elmehetünk első cipőcskét venni Gabi babának. Múlt héten még nagyon "öregesen" haladtam, ma már tudtam tartani a tempót a férjemmel, pedig mindketten gyorsan szeretünk menni (csak van, aki - átmenetileg - nem bírja)... Szóval, a tegnapi THANX az orvosoknak jogos volt. :-)

 

2008.04.02. Orvosok - szeretni vagy utálni őket / Doctors - to Love or Hate Them

(multiply-on is)

Bocsássatok meg, kedves barátaim, kicsit elhanyagoltam a blogomat... Bár feltettem néhány infót az oldalamra, a komoly gondolatok ideje nem jött el. Néhányan ezt a bejegyzést is furcsának találjátok majd, de ezek a dolgok aktuálisak most. :-(   Sorry, dear friends, I neglected my blog a bit. I uploaded some info to my site, but the time didn't came for serious thinking. Some of you will certainly find this post strange, too, but these are current things. :-(
Ki kell emeljem: nem kerestem ezeket a cikkeket, kettőt olyan lapban találtam, aminek előfizetője vagyok, a harmadik netest pedig véletlen böngészéssel... I must emphasize: I didn't search for these articles, I have found two them in magazines I have subscribed, and the one on the net by random bwowsing...
Cikk No. 1. - Az influenza értelme - "Színes RTV" 14. hét
Dióhéjban: a cikk először az influenza tüneteit taglalja, majd azt tanácsolja, használjuk fel a betegség idejét mint lehetőséget a testi-lelki megtisztulásra. Napi 3-4 liter gyógynövénytea és gyümölcsök fogyasztásával számos egyéb betegséget megelőzhetünk, pihenhetünk, a családunkkal lehetünk vagy feléleszthetünk elhanyagolt kapcsolatokat. Nagyszerű lehetőség a cigarettáról vagy a kávéról való leszokásra is.
Nem dohányzom, nem fogyasztok kávét, a kapcsolataim NINCSENNEK elhanyagolva, nem eszem (túl sok) egészségtelen ételt és nem szeretem, ha valaki úgy gondolja, hogy a lelkemnek szüksége van megtisztulásra :-(
Article No. 1. - The good side of viral influence - "Színes RTV" week 14. - Hungarian weekly TV programme
In a nutshell: the article describes the symptoms of viral influence, then advises us to use the time of the illness as a chance of purifying of body and soul. By drinking 3-4 liters of herbal teas and eating fruits we can prevent many other ilnesses, we can relax, we can be with the family or renew neglected realtionships. Also it is a wonderful opportuninty to an give up smoking or coffee-drinking.
I don't smoke or drink coffee, my relationships are NOT neglected, don't eat (too much) unhealthy food, and dont't like if somebody thinks my soul needs purifying... :-(
Cikk No 2. - Az ideális szülés - Baba magazin, 2008. április.
Ezek az újságok híresek szűklátókörűségükről, ha a szülésről és a szoptatásról van szó. (Csak a használható kuponok miatt fizettem elő...) A múltkor azt állították, hogy ha a baba császárral született, akkor SZÜKSÉGSZERŰEN sérül az anya-gyermek kapcsolat, és az anya MINDENKÉPPEN depressziós lesz, és pszichológushoz KELL mennie. Erre válaszul írtam le a mi történetünket, ami a múlt hónapban jelent meg egy másik babás lapban.

Ebben a számban a következőket állítják (forrás és adat nélkül):

  • Az ideális szülés érzéstelenítő nélküli. Ha az anyának epidurális érzéstelenítése volt, a baba felnőve nagyobb eséllyel lesz drogfüggő.
  • Az ideális szülés orvos nélküli. Ha az orvos jelen van a szülésnél, több komplikáció van, mint orvos nélkül.
Engem altatásban császároztak (vészhelyzet volt), de nem hiszem, hogy a gyerekem altatófüggő lesz majd. Az orvosok azért tanultak évekig, hogy SEGÍTSENEK rajtunk és ne ÁRTSANAK nekünk, szóval a második mondat úgy hülyeség ahogy van.
Article No. 2. - The ideal childbirth - "Baba Magazin" April 2008. - Hungarian Baby Magazine
These magazines are famous for their shortsighted view regarding of childbirth and breastfeeding. (I subscribed only for the useful coupons.) Last time they said if the baby was born by c-section, there MUST BE damages in the relationship of mother and child, therefore c-sectioned mother WILL BE severely depressed and UST GO tho phsychologist. In reply to this I have written our story, which was published last month in another baby magazine.

In this article they say the following things (without source or data):

  • The ideal childbirth is without anesthesia. If the mother got epidural anesthesia the baby when grown has more chance to become drug addict.
  • The ideal childbirth is without doctors. If doctors are present due the labor, there are more complications than without doctors.
I was c-sectioned by general anesthesia (it was an emergency), but I don't think my baby will sleeping pill addict. I think the doctors studied for years in order to HELP not to HARM us, so the second statement is rubbish.
Cikk No. 3. - Szülés Közép-Kelet Európában - internet
A szerz[ szerint rengeteg orvos avatkozik bele a szüléas normál folyamatába, mivel haszontalannak érzik magukat, ha semmit se kell tenniük. Vannak, akik csak akkor avatkoznak be, amikor úgy látják, valami baj van, mások viszont vonzódnak a szenvedés látványához és saját kotrolljukat akarják megélni.
A legszadistább emberekből lesznek a szülész/nőgyógyászok és a sebészek, a legkevésbé szadista, leginkább együttérző emberk lesznek gyermekorvosok, szemészek vagy tüdőgyógyászok.

Gondolom magyarázat nélkül is érzitek a különbséget, és ez teszi ezt a csúsztatást hihetővé. De gondoljatok csak egy agysebészre, aki magasan specializálódott, és akinek összpontosítani kell és nyugodtnak és türelmesnek kell maradnia amikor mivel nagyon különleges, sérülékeny helyen operál. Szadista ő? Az első nőgyógyászom egy nagypapatípusú idős úr volt, aki minden nőre tisztelettel tekint, mint a természet csodáira. És minden szülész, akit csak a klinikán láttam, kedves volt és megértő.
Hogy utálom az általánosítást...

Article No. 3. - Childbirth in Middle-Eastern Europe - internet
Regarding of the author many of the doctors intervene in the course of normal labour, because they feel useless if they don't do something. Some of them only intervenes when he/she sees something is wrong, others feel attracted to the sight of suffering and want to be in control.
The most sadistic people chose to be obstetricians/gynaecologists or surgeons, and the less sadisctic, most sympathizing people will be paediatricians, ophthalmologists or pulmonologists.

I think you feel the difference without explanation, and that makes this untruth believable. Consider the brain surgeons, higly specialized people, who must be the most focused, calm and patient when performing a very delicate surgery. Is he sadistic? My first gynaecologists was a grandfatherly old man, who looks to the women with respect as nature's miracles. And every obstetrician I saw in the clinic was kind and empathic.
How I hate generalization...

Ahogy a magyar blogomban írtam, a kisfiam és én is betegek voltunk. Őt most hétfőn egészségesnek szavazta meg a doktornénije, de én még mindig jó erősen köhögök és a tüdőgyulladást nem lehet olyan könnyen és gyorsan gyógyítani.
Érdekes, de soha nem gondoltam, hogy velem is megtörténhet. Erős vagy és egészséges, aztán egyik nap megfázol egy kicsit, aztán abból lesz egy NAGY megfázás, abból pedig - a gyógyszerek ellenére - kialakul a tüdőgyulladás. És ott egy pici baba, akit el kell látni.
Majdnem egész éltemben féltem az orvosoktól. Egyszer hisztiztem az iskolában, amikor védőoltást kaptunk, és soha nem szerettem vérmintát adni. Ez mára megváltozott.
A múlt évben sok jó orvossal találkoztam. a jóképű tüsihajúval :-), a kisfiam neonatológus doktornénijével a klinikán, (egy nagyon kedves hölgy, aki rengeteg picike korababát mentett már meg és aki nagyon ismeri és szereti a babákat), a kisfiam házi gyerekorvos nénijével (aki szintén egy csodálatos nő), és az új tüdőgyógyász orvosom is egy nagyon szimpatikus ember. Úgy gondolom az orvosoktól nem kell félni, hanem bízni lehet / és kell bennük. És mindegyiküknek köszönök mindent.

Az idei 1%-om - mint a tavalyi is - a DEOEC PIC-ének megy, ahol Gabi babát ápolták születése után sokáig. Adatok - hátha valakit érdekelnek:
Újszülöttjeinkért Koraszülöttjeinkért Alapítvány, adószám: 18561438-1-09
Ezzel is köszönöm nekik. :-)

As I have written in my Hungarian blog, my child and I was ill... He was pronounced healthy this monday by his doctor, but I still have a bad cough, and pneumonia is not a thing easily and quickly cured.
It is funny, but I didn't think it can happen to me. You are healthy and strong, and next day you get a little cold, which evolves into BIG cold, which - in spite of medicines taken - evolves into pneumonia. :-( And there's a little child who must be cared for.
I was afraid of the doctors almost all my life. I got hysterics one time in the school when we got a vaccination, and didn't like when I had to give a blood sample. This is changed now.
Last year I met many good doctors. The good-looking man with the stubble hair :-), my son's neonatologist-paediatrician at the clinic, (a very kind lady who saved many tiny-little premature child, and who knows loves babies very much), my son's paediatrician at home (who is a wonderful woman also), and my new pulmonologist doctor was a very sympathetic man too. I think doctors are not to be feared of, but can be / must trusted. I thank them all.

This is a hungarian taxing speciality - you can give 1% of your taxes to a foundation for public use. My 1% goes - as last year - to the PIC of DEOEC, were my son got intensive care after his premature birth. It is my thank for them, too. :-)

 

2008.03.30. Életjel, minitali 04.19.

Kicsit csendben voltam, dupla-tripla betegség, hétvégi (másik) nagyszülőlátogatás ürüggyel, de teljesen objektíve szólva is keveset neteztem, mert nem esett jól a függőleges testhelyzet. :-(

Voltunk a gyermekorvosnál, Gabi baba végre egészségesnek mondható, legalábbis a tüdeje már tiszta. A néhány elszórt köhögés miatt még ma adtam neki a mindenttudó kúpból (fogalmam sincs micsoda, a patikában készítik el, de mellékhatása, hogy a gyerek felpörög tőle; amikor az elsőt beadtuk, kapásból "elpakolt" a lakásban, aztán pár óra után kifogyott belőle az üzemanyag, és bebólintott), az állítólagos jóízű kanalasok nekünk nem jöttek be.

Én is jobban érzem magam, Tüdőgondozós "akadályfutás" 2. versenyszáma csütörtök reggel lesz. Mondjuk az egy dolog, hogy én mit érzek, kíváncsi vagyok, a műszerek mit fognak mondani.

Minek utána eképpen visszatértünk az élők sorába, egyrészt kirendszereztük a házipatikánkat, kihajítotásra itéltünk egy marék lejárt gyógyszert. Ezeket le lehet adni a patikában, ugyanúgy, mint a veszélyes hulladékot, merthogy az. Észrevettük, hogy az egyik gyógyszerem a tüdőgyulára egy hónapra lejárt volt a megvásárlás pillanatában. Na azért ez nemcsak hogy szemétség, de felelőtlenség is a patikusok részéről, ezt nem feltételeztem volna. Meg ugyebár szépen beledugják a számlával együtt a helyre kis reklámtasakba, kinek jut eszébe, hogy tüzetesen mindent kiszedjen és végignézzen. Hát ezentúl nekem, az ziher! Mindenesetre az uram ma visszaviszi és gratulál nekik...

Debrecenieknek mintalis időpontértesítést küldtem épp most, az április 19-e győzött.

Egyelőre ennyit, remélem, legközelebb valami tartalmasabbat is tudok írni...

 

2008.03.26. Tüdőgondozó

if (reader.profession=="pszichológus") read_this  /* Kedves pszichológus olvasómnak */
 {
  Ez egy vidám bejegyzés, tele egyensúllyal. :-)
  Beteg vagyok. :-) a gyerek is beteg. :-)
  Imádok a hidegben orvoshoz mászni, a gyereket magammal rángatva. :-) :-) :-)
  Az élet szép. :-)
 }
else read_this                                    /* Az összes többi olvasómnak */
 {
  Harmadszorra is elmentem Béla bácsihoz, miután az egy hét házi gyógymód után az egy hét
  szoptatás mellett is szedhető antibiotikum, majd a nem igazán szedhető, de szedjem lórúgás
  második sem használt. Megjegyzem, ennek a másodiknak olyan mellékhatás-listája volt, hogy
  örültem, hogy lesz itthon valaki velünk. Csak úgy példaképpen, pánikroham, önveszélyes
  tudatállapot, hallucinációk, ilyesmi. Na, ilyenem nekem nem lett, csak a vesémet zavarta meg
  kicsinység (félóránként jártam WC-re, és annyit ... mint egy ló.) a gyerkőcnek viszont
  könnyen lehettek pánikrohamai vagy rémálmai, mert borzalmas önkívületben elkövetett sírással
  ébredt éjszaka kb. félóránként, mindezt persze húsvét hétvégéjén. Aludni is csak a karomban
  tudott, egy bizonyos pozícióban, ha én ültem. Hát ültem... :-(
  Persze ő is beteg lett, tegnap voltunk a gyermekorvosnál, felírt egy csomó mindent, elvileg
  jóízűeket, gyakorlatilag heves ellenállást kiváltókat. Pénteken kell oda visszamennünk, ha nem
  oké addigra, akkor neki is antibiotikum.
  Visszatérve drága jó háziorvosomra, Béla bácsira, még mindig (vagy egyre jobban?) nem tetszett
  neki a tüdőm, úgyhogy írt beutalót a tüdőgondozóba, röntgenre. Akkurátusan ráírta a receptre,
  hogy lactatio, ezzel figyelmeztetvén a kollégákat, hogy gondolkodtató feladvány jön.
  Át is slattyogok, szerencsére a két rendelő nincs messze (közben gyerkőc az apjával az agráron),
  kérdezik a címemet, megmondom, na az baj. Miért? Az én körzetem délután 1-től rendel. Mondom,
  nekem pici babám van, aki speciel beteg is éppen, nem szeretném még egyszer végigrángatni a fél
  városon, nem lehetne-e kivételesen, most az egyszer, hogy egy másik körzet ellásson. Telefon.
  De, lehetne, ha van kedvem kb. 2 órát ücsörögni, mert annyi a 3 hete időpontra előjegyzett beteg.
  Hát nincs. Akkor menjek vissza délután. Felhívom az uramat, status report ugyebár, neki
  szerencsére volt esze, álljak már be vissza a sorba, és kérdezzem már meg, lehetséges-e akkor
  1-re időpontot kapnom, vagy ott is lutri, hogy mennit kell várni. Kiderült, ott is lutri,
  és az egészben, hogy délután menjek, nekem csak annyi az üzlet, hogy a délelőtti, ha kifut az
  időből, nem köteles engem ellátni, a délutáni meg - mivel körzetes - igen.
  Hosszas szempillarezegtetés és női szolidaritásra való apellálás után sikerült elintézni,
  hogy még csak ne is a körzetembe, hanem a főorvoshoz egy másik (harmadik) rendelésre kapjak
  időpontot 3/4 1-re. Próbáljak meg mindent kiszoptatni/kifejni, és a vizsálat után 2-3 óráig
  elővigyázatosságból ne szoptassak. Ezt meg tudom oldani, szuper, ezúton is - ha véletlenül
  olvasnák - köszönöm a segítőkész ügyintézőknek a kartonozóból. Nem is tudják, mennyit segítettek
  vele. Remélem, ezek után már minden simán halad, és a főorvos se lesz durcás, hogy betettek
  előre, meg hogy neki kell gondolkodni a lactatio-n... Szurkoljatok, nehogy elküldjenek kórházba
  Tüdő Gyulával, mert az végzetes volna a lactatiora nézve is, meg a gyerekre is. Szóval, itt
  tartunk, most éppen negyed tizenkettő, nemsokára ismét el kell induljunk, gyerek apánál a
  dolgozóban lepassz, anya   jobbik melltartójában "röggönyre" át, szurkol gyerek ne legyen
  nyűgös, siet vissza, haza.
  a nagy szoptatás-hisztiről meg csak annyit, hogy ugye az újságok nagyon nyomják, ennek ellenére
  az ügyintéző hölgyek teljesen el voltak ámulva, hogy 1 éves, még szopik, ráadásul nem 12:00-kor
  (vagy egyéb fix időpontban) hanem igény szerint. Szóval valószínű hiszti van csak, követője meg
  kevés. Én meg nem követő vagyok, hanem szerencsés. Nekem tetszik, manónak tetszik, akkor miért ne
  folytassam? :-(
  Ja, végezetül persze a leleteket még be kell adni Béla bácsinak, aki - ha a tüdőgondozóban nem
  írnának - ír következő adag bogyót.
  Eddig tízévente egyszer voltam beteg, most jól kifogtam. Úszóleckét már (megint) lemondtam. :-(
  Tegnap jött egy Gold, majd írok róla. Ugyancsak írok a DeMiTa-soknak a taliidőpontról, bár
  kilóra olyan érzésem van, mintha még az állandók közül se mindenki jelzett volna vissza.
  De ezek - csajok, ugye, nem haragusztok? - most nem élveznek prioritást. :-(
  Majd írok még, ha van valami fejlemény... PLEASE, szurkoljatok...
 }
end if;
update 16:00
if (reader.profession=="pszichológus") read_this  /* Kedves pszichológus olvasómnak */
 {
  Tudom, az előző bejegyzés keserű volt, és szarkasztikus.
  Igen, szándékos volt.
  Nem, nem akarok róla beszélni.
 }
else read_this                                    /* Az összes többi olvasómnak */
 {
  Megy ez kérem, mint a karikacsapás! Odamentem fél órával a kapott időpont előtt, felvették
  az adataimat, gépbe rögzítették, megmondták, hova menjek. a megadott ajtónál kb. két percet
  vártam, mire kiszólt egy asszisztensnő, ő is felvette az adataimat, adott két vizsgálatkérő
  lapot, elmesélte, hova menjek.
  Egyik lapot bedobtam egy RÖNTGEN feliratú ajtó nyílásába, pár percen belül behívtak. Az
  eredményt nem kellett megvárni, elektronikusan megy át a főorvoshoz.
  a másik lapot bedobtam egy VÉRVIZSGÁLAT, LÉGZÉSTESZT (vagy valami hasonló) ajtó nyílásába.
  Ott is hamar behívtak az egyik ajtón, először pulzust mértek, aztán egy gépbe kellett nagyot
  fújni, aztán átküldtek a másik ajtóhoz, ahol egy pillanat alatt levettek két csepp vért, amit
  aztán villámgyorsan kielemeztek. a kapott papirokkal visszamentem a főorvoshoz.
  a főorvos már ott volt, meghallgatott, aztán visszaküldtek a röntgenre, mert más nézőpontból
  is meg akartak tekinteni. :-)
  Onnan megint vissza, némi beszélgetés után (közben láttam a foltot a tüdőmön, mit ne mondjak,
  izgis volt) kaptam egy gyógyszert meg két inhalálót.
  Az egész akadályverseny kb. 1 óra alatt megvolt.
  Hazafelé patika, majd lelet bemutatása Béla bácsinak, aki rápillantott, és helybenhagyta, hogy
  igen, tök logikus hogy most ezt írták fel.
  Egy hét múlva kell menjek újra, de már van időpontom, és tudom mire számítsak.
  Azaz számítsunk. Én, meg a kicsi Tüdő Gyula. :-(
 }
end if;

 

2008.03.25. Kisfiamnak 03.23-án / For My Son in 23.03.

(multiply-on is)

A kezemben alszol, békésen, mozdulatlanul. Kicsi vagy, sebezhető. Igényled a gondoskodásomat, a szeretetemet. Vigyázok rád, szeretlek téged.   You are sleeping in my hands, peaceful, still. You are so small, vulnerable. You need my care, you need my love. I care for you, I love you.
Amikor megszülettél, nagyon picike voltál, de kivételesen jóképű. Anyatejemet adtam neked, és még most is adom. Felébredek, amikor szükséged van rám, tejet és megnyugvást adok neked.
Sokat sétálgattunk a szobában, amikor fájt a hasad, és nem tudtál aludni. a kanapén aludtam, ülve, hátamat a párnáknak vetve, és te a mellkasomon aludtál, mert az volt az egyetlen kényelmes pozíció számodra.
Ott voltam, amikor először megfordultál, amikor először felültél.
Rengeteg órát ültem a hátad mögött, amíg nem tudtál stabilan ülni.
Együtt játszunk, együtt nevetünk és együtt sírunk.
Sétálunk, picike kezed az én kezemben.
Sokszor tudom mit mondasz nekem babanyelven , és nevemet "mama" hallom ki a beszédedből. :-)
You were very small, but exceptionally good-looking when you were born. I gave you my breast-milk, and give it still. I rouse from sleep, when you need me, giving you milk, giving you comfort.
We were walking a lot in the room, when you had colic and couldn't sleep. I slept on the sofa with my back on the pillows, and you slept on my chest, because it was the only comfortable positon for you.
I was there when you first turned, and when you first sat up.
I sat many hours behind you, until you could sit steady.
We play together, laugh and cry together.
I walk with you with your tiny hand in my hand.
Many times I know the meaning of your "baby-talk", and my hear my name "mama" in your talking. :-)
Ma van az első születésnapod. Elmentünk sétálni, én, te és édesapád, és adtatok nekem egy csodás vörös rózsát. Lufikkal és lekváros palancsintával ünnepeltük a születésnapodat. Today is your first birthday. We went walking with you, and your father, and you gave me a beautiful red rose. We celebrated your birthday with balloons and jam pancake.

Még mindig beteg vagyok, de ez nem számít, mivel te is beteg vagy. Bocsáss meg, nem ilyen emlékezetes szülinapot akartam. Furcsa ízű gyógyszert adok neked, és sírsz, mert nem tetszik az íze. Megölellek és egyik kedvenc játékoddal vigasztallak. Az ágyban ülve alszom (már megint) kezemben veled, mert nem tudsz a saját ágyadban elaludni. Az élet megismétli önmagát.
Boldog születésnapot, kisfiam. Vigyázok rád, szeretlek téged.
I am still ill, but it doesn't matter, because you are ill, too. Sorry, I didn't mean this type of memorable birthday. I give you medicines with odd taste, and you are crying, because you don't like it. I hug you and cheer you up with one of your favourite games. I sleep sitting in the bed (again) with you in my hands because you cannot sleep in your own bed. Life repeats itself.
Happy birthday, my son. I care for you, I love you.

 

2008.03.20. Kincsek / Treasures

(multiply-on is)

A nyitó bejegyzés, a "Gondolatok és Változások" után sok értékes és jó meglátással bíró megjegyzést kaptam. Hagy pontosítsak: nem úgy értettem, hogy az anyukák is nagy ajándékokat és aktív ünneplést kell kapjanak. Csak úgy, hogy a kicsike ember, akiért felelős vagyok, elsősorban a kisfiam és csak másodsorban valaki unokája, unokaöcse, unokatestvére, stb.. Ha valaki érdeklődik drága unokája (akármije) egészsége iránt, vagy eljön meglátogatni, esetleg lehetne figyelmes az édesanyával szemben is, például megkérdezhetné, hogy van, vagy játszhatna a gyerekkel egy picit, hogy a szegény szerencsétlen is tudjon egy cseppet pihenni...
Felejtsétek el, beteg vagyok, az antibiotikum nem sokat segített, viszont meglehetősen sértődékeny lettem. :-)
  After the first post "Thoughts and Changes" I got several very insightful and valuable comments. Let me make it clear: I didn't mean mothers must get big presents and active celebrations, too. I meant only that the little person whom I am responsible for is my son first, and somebody else's grandchild, nephew, cousin, etc. second. If somebody asks about his/hers treasured grandchild's (etc.) health, or comes to visit him, maybe he/she can show attention to his mother, too, for example can ask about her health, or play with the child a little, so the miserable creature can relax a bit...
Forget it, I am ill, the antibiotics didn't help much, but I became extremely touchy. :-)
[ Fésülködés... Az igazi írás itt kezdődik... Amúgy is le akartam írni. ] [ Combing... The real post begins here... I wanted to write it anyway. ]
Ugyanaz a foglalkozásunk, ugyanazok a hobbijaink. Ugyanúgy gondolkodunk, van, hogy egyszerre mondjuk ki, vagy befejezzük egymás mondatát. Egyszer láttam az auráját. Ő a férjem, gyermekünk apja, és én szeretem őt. Egy igazi kincs. We have got the same profession, the same hobbies. We think the same thoughts, sometimes say it simultaneously or finish the other's sentence. I have seen his aura once. He is my husband, father of our child, and I love him. He is a real treasure.
  • Amikor stresszes vagy túlhajszolt voltam, és sírni akartam, nyújtotta a vállát. Amikor végre lenyugodtam, megint nyújtotta a vállát, mert ilyenkor mindig újrakezdem, "mert oolyan megértő és figyelmes férjem van". A végén nevetve csavarja ki a könnyeket a kedvenc szürke pulcsijából.
  • Megvárta, míg elég érettnek érzem magam egy babához.
  • A várandósság alatt mindig megcsinálta azokat a dolgokat, amikre már nem voltam képes...
  • Nem volt reggeli rosszullétem, se kívánósságom, de tudom, ha lett volna, elment volna nekem szerezni libamájat szamócalekvárral. :-)
    (Titkon reméltem, hogy kívánós leszek, hogy tudjak röhögni magamon.)
  • Boldog volt, amikor a pici rúgott egyet a pocakomban, és együtt énekeltünk neki.
  • Ápolt, amikor az amniocentézis után ágyban kellett lennem.
  • Segített fürödni, lenyírta a lábujjkörmeimet.
  • Minden reggel emlékeztetett, hogy lassan keljek fel, mert mindig elfeledkeztem magamról, és olyan gyorsan ugrottam ki az ágyból, hogy szívdobogásom lett.
  • Azt akartuk, hogy ott legyen a szülésnél. a végén sürgősségi császár lett belőle, de attól függetlenül ott volt és izgult.
  • Minden nap meglátogatott a kórházban.
  • Kitakarította a lakást és előkészített mindent a hazaérkezésünkre. Nagyon elérzéenyültem, amikor - miután 35 napig csak kórházi fehéret, rózsaszínt és zöldet láttam - megpillantottam a makulátlan szobákat és a szép színeket.
  • Itthon marad, ha szükségünk van rá.
  • Szakszerűen cserél pelenkát, öltöztet és fürdet.
  • Felébred, ha hallja mocorogni a babát. Sokszor előfordult, hogy felkelt, megnyugtatta, és reggel nem emlékezett rá.
  • Sokat játszik a kisfinukkal, még saját mondókákat és játékokat is kitalált, hogy szórakoztassa őt.
  • Amikor a pici hallja délután kattanni a liftajtót, igyekszik az ajtóhoz az apukája elé.
  • "Csinál" nekem időt hogy pihenhessek, vagy hímezhessek.
  • Intelligens, gyöngéd, figyelmes, türelmes. Egy kincs.
  • When I was stressed or overworked, he gave his shoulders for a cry. When I finally calmed down, he gave his shoulders again, because I regularly begin to cry anew, "because I have soo understanding and caring husband". In the end, he wrung out the tears from his favourite grey pullover laughing.
  • He waited for me until I felt mature enough for a child.
  • During the pregnancy he always did the tasks I couldn't do anymore...
  • I hadn't got morning sickness or cravings, but I know if I had got cravings, he would have gone to get me goose liver with strawberry jam. :-)
    (I was secretly hoping I would have got cravings, so I could laugh at myself.)
  • He was delighted, when our baby kicked in the womb, and we sang together for him.
  • He cared for me when I had to stay in bed after the amniocentesis.
  • He helped me bathe, and clipped my toenails.
  • He reminded me every morning to get up slowly because I often forgot my condition and jumped out of the bad so swiftly that my heart went racing.
  • We wanted him to be present at birth. In the end, it was an emergency c-section, but he was present anyway with his fingers crossed.
  • Every day, he visited us in the hospital.
  • He cleaned the flat and prepared everything for our homecoming. I was very touched when - after seeing only hospital white, pink and green for 35 days - saw the spotless rooms and lovely colors.
  • He stays at home when we need it.
  • He changes the diapers, clothes the baby or bathes him expertly.
  • He rouses from sleep when he hears the baby stirring. Many times he comforted the baby and he didn't remembered it next morning.
  • He plays with his son much, he even invented funny short speeches and plays to delight him.
  • When in the afternoon our son hears the elevator door clicking, he rushes to the door to meet his father.
  • He makes me time, so I can stitch or relax.
  • He is intelligent, gentle, caring, patient. He is a treasure.
Nem, lányok, nem akarom Őt eladni. :-)
Amikor leendő (vagy már most) férjed szemébe nézel, aki apja (vagy apja lesz) gyermeketeknek, és meglátod ugyanezeket a tulajdonságokat, légy boldog és hálás. Szerencsés vagy. Hozd tudtára érzéseidet. A gyermekek a család kincsei, de az apukák (és persze az anyukák is) ugyanolyan értékesek. Ne felejtsd: kincset érnek.
No, girls, I don't want to sell him. :-)
When you look in the eyes of your husband-to-be, husband, who will be (or is) father of your child, and see the same qualities in him, be happy, and thankful. You are lucky. Express your feeling to him. The children are treasures of the family, but fathers (and naturally mothers) are as valuable. Don't forget: they're treasures too.

 

2008.03.19. "Csak" egy mókus, most boldog vagy, hajcsárom? :-)

Mókus - 2008.03.11.
Mókus - 2008.03.11.
Mókus - 2008.03.19.
Mókus - 2008.03.19.

Kezdjük azzal, hogy két hete köhögök, miután a házi gyógymódok nem működtek, hétfőn elmentem dokihoz, aki fél óra tanakodás után (szoptatás, ugye...) felírt két valamit, most várom, hogy használjanak...
Tegnap a lépcsőházban megsértődött rám egy néni, mert hiába tartottam a lábammal az ajtót, bezáródott előtte (azért inkább a babakocsira figyelnék, hogy a gyerek kezét oda ne zárjam, ha nem haragszik.)
Ugyancsak tegnap a lakótelepi "járdán" a behajtani tilos tábla ellenére majdnem elütött minket egy szép-új-autós pasas, pedig le is lassítottam, meg félre is álltam, de neki direkte az a parkolóhely kellett, ami az utunkban volt, az előző három üres nem lett volna neki jó, és még neki állt feljebb, hogy hova nézek...
Aztán elgondolkodnivalóm is akadt, erről inkább itt, most nem írnék. Nincs baj, csak egy félreértés. Úgyhogy a szösszeneteket most egy-két napig mellőzöm, amíg letisztázódik. Ha közben eljön a húsvét, akkor húsvét után. :-)
Babaszülinap, és nagymamalátogatás is lesz.
Szép napot Nektek!

 

2008.03.18. Magad alatt vagy? Fésülködtél ma reggel? / Feeling down? Have you combed you hair this morning?

(multiply-on is)

Negyedik vagy ötödik napja voltam a kórházban, nem emlékszem pontosan. Úgy járkáltam a folyosókon, mint egy robot, a PIC-be a babához, vissza a szobámba, be az ágyba, bevettem a gyógyszereimet, megkaptam az infúziókat, ettem, felkeltem, megint elmentem a PIC-be... Este zuhanyoztam, be az ágyba, és reggel minden kezdődött újra.

De azon a napon a nap úgy jött fel, hogy csodás színekbe vonta az utat, ami merőleges volt az ablakomra, és ez mosolyra késztetett. Eszembe jutott, hogy nem fésülküdtem aznap (és nagyon valószínű, hogy az előző napokon sem), szóval előkerestem a fésűmet. (Fafésűt használok, amit soha nem vittem magammal zuhanyozni. Attól függetlenül később mégis sikerült benedvesíteni, meghajott, majd el is tört.

Megfésülködtem, kimentem a folyosóra tükörbe nézni (a szobámban a mosdókagyló fölött nem volt tükör) és azt mondtam: Ne sajnáld magad. Gondolj a dolgok jó oldalára. Így tettem, és ezt a listát gyártottam:

  • Nem kell dolgoznom (Akkor épp több fontos és komplikált kimutatást kellett csinálnom.)
  • Gyönyörű a kilátás az ablakból, és a tulipánok épp most kezdtek nyílni.
  • Minden nap szimpatikus, udvarias férfi orvosok érdeklődnek a hogylétem iránt.
    Volt egy kedvencem is, egy kimondottan jóképű, tüsihajú orvos. :-) Mindenki más kopasznak látta.)
  • Tiszta ruhát kapok, és az ágyban eszem.
  • Ha nem vagyok megelégedve az étellel, a férjem minden nap a kedvenceimet hozza
  • Majdnem egész nap alhatok.
  • A szobatársaim intelligens emberek, és szeretek velük beszélgetni.
Ezután rögtön jobban éreztem magam. Sokat mosolyogtam, és urgándoztam is örömömben amikor a babám jól evett (igen, a friss császásebemmel. :-) ) Amikor a következő adag szobatársam rossz hangulatban vagy rosszul volt, felvidítottam őket és segítettem nekik. Elkezdtem úgy gondolni a kórházi tartózkodásra, mint egy hosszú üdülésre.

Öt hét üdülés után végre elég jól voltunk ahhoz, hogy hazamehessünk. Csodás nap volt! De a kórházról is csak jóra emlékszem. Segített a listácskám. :-)

Még mindig magad alatt vagy? Nyomás, meg kéne fésülködni. :-)

  It was my fourth or fifth day in the hospital, I don't remember exactly. I walked the corridors as an automaton, went to the PIC to my baby, then back to my room, laid in my bed, took medicines, got infusions, ate, got up, went to the PIC again... In the evening I took a shower, went to bed, and next day it started anew.

But that morning, the sun came up lightning the road perpendicular to my window with spectacular colors, and made me smile. I instantly remembered that I hadn't combed my hair that morning (and very likely the mornings before that) so I looked for my comb. (I use a wooden comb, which I never took with myself showering. It got wet, bent and broke later anyway.)

I combed my hair, went to the corridor, looked into the mirror (there wasnt't a mirror above the washbasin in my room) and said, Don't feel sorry for yourself. Think about the good side of the situation.. I did so, and made this list.

  • I dont't have to work. (I had to do several very important and complicated reports that time.)
  • The sight from the window is beautiful, and the tulips just started flowering.
  • Every day nice and polite male doctors come to ask about my health.
    I had a favourite doctor with stubble hair who was especially good-looking. :-) Everyone except me saw him bald.)
  • I get clean clothes and eat my meals in the bed.
  • If the meals are not satisfactory, my husband brings me my favourites every day.
  • I can sleep nearly all day.
  • My roommates are intelligent people, and I like to talk with them.
After that I felt instantly better. I smiled a lot, jumped up-and-down when I was happy because my child ate well (with my C-section scar, yes :-) ) Later, when my next shift of roomates were feeling down or not feeling well, I comforted them and helped them. I began to think about my hospital stay as a big vacation. :-)

After five weeks of vacationing, we were finally fit enough, to leave. It was a wonderful day! But I remember only good things about the hospital, too. My little list helped. :-)

Still feeling down? Hurry, your hair needs combing. :-)

Egy kis "normál" iromány a végére... Tegnap nem jutottam odáig, de felvettem három linket a kapcsolatokba. Kaptam egy nagyon elgondolkodtató véleményt az első "rendhagyó" blogbejegyzéssel kapcsolatban, megosztom majd veletek, mert értékes gondolatok. :-)
Violent küldött egy újabb újságismertetőt - a Gold következő száma elvileg ma jelenik meg, hamarosan én is tudok újat írni - ezt talán ma meg tudom csinálni. a tegnap nap elment Gabi baba 1 éves státusmérésével és az én orvoslátogatásommal. Jól feladtam a leckét Béla bácsinak, makacs köhögésre szoptatás mellett is szedhetőt... :-(
A következő virágokat akartam már rég elújságolni...

Megfejtés: kis télizöld (három napot gondolkodtam a nevén, pedig nekünk is volt otthon), tulipán, japánbirs.
Ezen kívül mindenféle fehér virágú félvad fácskák is díszítik már a parkokat (vadcseresznye? valami olyasmi...).

Szóljatok nyugodtan, ha kitérdekel, én most dokumentálom Gabi baba első igazi tavaszát. :-)

 

2008.03.14. Gyors bejelentkezés

Köszönöm megint a reakciókat. Csak azt akartam, hogy tudjátok, azon kívül, hogy délelőtt felraktam az átváltókhoz néhány dolgot, megint bütyköltem az új oldalamat. Minden kezdet nehéz, illetve csak a kezdet nehéz, elkezdtem, haladok. Nagy a falat, ezért nem igérem, hogy hamarosan megmutatom, de igyekszem. :-)

 

2008.03.12. 15:50. Harmadik Gondolatok - Neked vannak? / Third Thoughts - Do you have them?

(multiply-on is)

Megcsináltam, amit tegnap igértem, elkezdtem írni az új weboldalamat. Jöhet egy újabb történet.

Idézet Terry Pratchett Korongvilágon játszódó regényéből, a magyarul még meg nem jelent "A Hat Full of Sky"-ból.
Az "Első Gondolatok" a mindennapi gondolatok. Olyanok mindenkinek vannak. a "Második Gondolatok" azok, amiket arról gondolsz, ahogy gondolkodsz. Azoknak az embereknek vannak, akik szeretnek gondolkodni. A "Harmadik Gondolatok" szemlélik a világot, és saját maguktól gondolkodnak. Ritkák, és gyakran bosszantóak. a rájuk figyelés hozzátartozik a boszorkánymesterséghez.

  I fulfilled yesterday's promise and began designing my new web page. So here comes another story.

Quotation from Terry Pratchett's Discworld fantasy novel, "A Hat Full of Sky".
First Thoughts are the everyday thoughts. Everyone has those. Second Thoughts are the thoughts you think about the way you think. People who enjoy thinking have those. Third Thoughts are thoughts that watch the world and think all by themselves. They're rare, and often troublesome. Listening to them is part of witchcraft.

Első történet:Tegnap elmentem az úszóleckémre.
A múlt héten nagyon köhögtem, ezért kihagytam a múlt heti órát, de babaúszáson találkoztam az oktatómmal. Elújságolta, hogy a "csoporttársam", aki később is kezdte az órákat, mint én, nagyon ügyes volt, és most körülbelül egy szinten állunk. (Nem nagy csoda, nagyobb és erősebb mint én, ráadásul nem is volt abszolút kezdő.) A versenyszellem jót tesz a teljesítménynek! Mérges voltam és csalódott.
Visszatérve a gondolatmenethez, tegnap még mindig rosszul voltam, és gyakran meg kellett állni, hogy jó hosszan kiköhögjem magam. (Szoptatok, ezért nem vehetek be gyógyszereket, így csupán forró hársfateával és mentholos cukorkával kúrálom magam.) Bevallom, volt olyan, hogy rosszullétet színleltem hogy ne kelljen megcsinálni olyan dolgokat, amikben nem vagyok jó. Tudtam, hogy ez butaság, gyerekes és abszolút nem is hatékony, de mégis megtettem, és közben utáltam magam miatta. :-(
Mindennek a tetejébe, a csaj jogásznak tanul. Utálom a jogászokat! (Na jó, lehet hogy nem mindet, de majdnem.)
Episode one:Yesterday, I went to my swimming lesson.
I had a bad cough last week, and I missed my last lesson, but met my instructor sunday on babies' swimming. She said, my "classmate", who began her lessons later than me, was very skillful, and we are about equal now. (It's no big deal, she is bigger and stronger than me, and wasn't completely beginner.) Competition is good for performance. I felt angry and dissapointed.
Back to the main storyline, yesterday I was still ill, and had to stop regularly to have a long cough. (I cannot take medicine, because I'm breastfeeding, so only hot lime-blossom tea and minty sweets are the only remedy.) I confess, I sometimes feigned distress to avoid doing things I am not good at. I knew it was stupid, childish and contraproductive, but did it anyways, and hated myself for it. :-(
On top of it all, she learns to be a lawyer. I hate lawyers! (All right, perhaps not all, but nearly.)
Második történet: Majdnem egy éve történt, a kórházban, kisfiam születése után.
Először is el kell mondjam, nekem egyáltalán nem voltak hangulatingadozásaim, ami pedig a várandós nők többségére jellemző. Teljesen kiegyensúlyozott és hidegvérű voltam egész idő alatt, amilyen a természetem. A kisfiam 7 héttel korábban született súlyos betegségem miatt, amit a tegnapi bejegyzésben már említettem. Szerencsére semmiféle egészségügyi problémája nem volt, csak picike volt és nagyon gyenge. a 14. napon kezdtünk el szopizni tanulni, először egy-két alkalommal egy nap, aztán gyakrabban, amíg meg nem erősödött annyira, hogy kizárólagosan szoptatni tudjam.
Az egyik ilyen korai szoptatási menet után a mérleg tanulsága szerint pontosan 0 grammot szopott. Annyira csalódott lettem, hogy azonnal elkezdtem sírni, beszaladtam a szobámba, ahol lefeküdtem az ágyra, teljesen betakaróztam, és eldöntöttem, hogy meghalok. Körülbelül egy órát feküdtem úgy, aztán hozták az ebédet. Kijelentettem, hogy fölösleges ennem, úgyis meghalok. Ezután jött két szülésznő, majd megérkezett a férjem is. A szülésznők megkérdezték, mi a bajom. Könnyek között feleltem, hogy tudom, hogy teljesen irracionálisan viselkedem, de nem tudom megállni. Jól vagyok, csak nem tudom abbahagyni a sírást, úgyhogy hagyjanak békén. A férjem megerősítette, hogy ez igaz. Aztán valahogy abbahagytam a sírást - vagy egy percre - csak hogy újrakezdjem, mert olyan megértő, szerető férjem van. Azóta se volt ilyen hangulatingadozásom.
A legviccesebb az egészben, hogy a szülésznők teljesen el voltak ámulva a pontos öndiagnózisomon. Nem sűrűn láttak olyan frissen szült nőt, aki az "irracionális" szót ismeri és használja. :-) :-) :-)
Episode two: It happened nearly a year ago, in the hospital, after my son's birth.
First, I must say, I hadn't got any of the mood swings, characteristic to almost all pregnant women. I was completely balanced and level-headed all the time, as my normal nature is. My son was born 7 weeks early, because my severe illness as I mentioned it yesterday's post. Luckily, he hadn't got any health problems, but he was very small and very weak. We began trying breastfeeding on 14th day, first one or two occassions a day, than most frequently, until he was strong and enough to eat exclusively that way.
On one of these early breastfeeding sessions the scales proved that he had eaten exactly 0 grams. I became so dissapointed, I began to cry, and run to my hospital room, where I laid down into my bed, covered myself with my blanket and decided to die. I lied so for about an hour, and afer that there came the lunch. I said it is unnecessary for me to eat, because I will die. Shortly after two of the nurses arrived, and then my husband too. The nurses asked me, what's the problem. I said (in tears) I know I am acting completely irrational but I cannot help myself. I am well, only cannot stop crying, so don't bother. My husband said it's true. Then somehow I stopped crying - for a minute or so - only to begin anew, because I have so understanding, loving husband. :-) I hadn't got any mood swings since.
The funny thing, the nurses were completely amazed at my correct self diagnose. They hadn't seen many young mothers who knew and used the world "irrational". :-) :-) :-)
Lehet, hogy ez a lelkiismeret hangja, vagy jobbik felünk (aki figyelmeztet minket, hogy van már elég cérnánk, ne vegyünk újabb csomót) vagy ez már a második (vagy harmadik) gondolatok szava. Boszorkány lennék, vagy csak valaki, aki túl sokat gondolkodik? Ki tudja... :-) Maybe it's the voice of conscience, or the better part of ourselves (who reminds us we have enough floss, it's needless to buy another packet of it) or it's the voice of second (or third) thougts. Am I a witch, or just a person who is thinking too much? Who knows... :-)

 

2008.03.12. reggel. Elkezdődött.

Lehet, hogy tegnap nagy port kavartam szokatlan hangvételű hozzászólásommal. Örülök, hogy többen is reagáltatok, és annak külön örülök, hogy egyetértettetek a felvetett gondolattal.
Most itt ülök a számítógép előtt, és igéretemhez híven lefektetem az alapjait egy új weboldalnak. Az első rész alapjai körvonalazva, a szerkezet kialakítva, a kurzor fel-le szaladgál a képernyőn, amint a következő ponthoz is gondolatok kerülnek...
Kétnyelvű szösszenet is lesz majd, de előbb ezt csinálom, amíg visz a lendület. :-)

 

2008.03.11. Gondolatok és változások / Thoughts and Changes

(multiply-on is)

Gondolkodtatok már azon, miért nem ünnepeli senki az anyákat azon a napon is, amikor gyermeküknek életet adtak? a nagyszülők bejelentették szándékukat, hogy eljönnek látogatóba Gabi baba első születésnapjára. Ez mind nagyon szép és jó, de senki se kérdezte meg, hogy a hülye, aki életet adott neki hogy-s-mint van? Lehet, hogy ez csak hangulatingadozás, de a bokrok pont ugyanúgy zöldülnek, ahogy tavaly ilyenkor, és nem állom meg, hogy ne emlékezzek... dolgokra... a kisfiam születésével kapcsolatban. preeklampszia-m HELLP szindróma-m is volt, és az orvosok megmentették az életünket. Jól vagyunk, de ez nem olyan dolog, amit az ember könnyen elfelejt. Beszéltem erről a férjemmel, és azt mondta, az édesanyja minden születésnapján vitt egy szál rózsát az ő anyukájának. Ti erről mit gondoltok?   Have you ever wondered, why nobody celebrates mothers on their son's birthday, too? The grandparents announced their intentions of visiting us on baby Gabi's first birthday. It's all nice and wonderful, but nobody asked if the insignificant person who gave birth to him is well, or not. Perhaps I am moody now, but the bushes grew green as they did this time last year, and I cannot help remembering... things... things about my son's birth. I had Preeclampsia and HELLP syndome, and the doctors saved us. We are fine now, but it wasn't something easy to forget... I talked about this with my husband, and he said his mother gave to her mother a rose on every of her birthday. What do you think?
Változom. Az anyaság teszi. :-) Otthon vagy a gyermekeddel, aki egy igazi angyal, amennyiben az angyalok éppen első lépéseiket próbálgatják, mindent a szájukba gyömöszölnek, és egész nap, kb. tíz percenként csinálnak valami váratlant, ami valószínűleg veszélyes is. Babanyelven beszél, én pedig néha neki mondom el a gondolataimat, vagy az élet nagy dolgairól elmélkedek, amikor kinn vagyunk sétálni. :-)
Millió tervem van és nincs elég időm. Az ujjaim túl lassúak ahhoz, hogy minden pillanatnyi gondolatomat rögzítsék. Egy új weboldalt szeretnék építeni. Nem a "keresztszemes" odalakra gondolok, hanem az egészre. Egész délelőtt egy jó kiindulási pontért kutakodtam a weben, javascript menüket meg layer-leírást, és nem vagyok elégedett az eredménnyel. Azt szeretném, ha egyből tökéletes lenne, de nem tudom megvalósítani. Így hát el se kezdtem... még.
Tudom, hogy csak gondolkodni és gépelni kell; a tartalom jóval fontosabb, mint a forma, de... nem is tudom. Olyan, mint amikor HELLP-es voltam, és "elfelejtettem" írni és olvasni. Nem is igazán elfelejtettem, de nem tudtam gépelni, és a szavak nem álltak össze mondatokká. Tudtam, hogy ez nem normális, de nem féltem, csak rácsodálkoztam az állapotra, hogy miért működik az agyam most épp ilyen érdekesen. :-(
De most semmi ilyenről nincs szó. Egészséges vagyok, így gondolkodhatom és alkothatok. Valamit elkezdtem ezzel a bejegyzéssel, és nem fogom abbahagyni a tervek kivitelezését. Nem "jövőre", nem "jövő hónapban", nem "majd a kisfiam születésnapja után", elkezdtem MOST. :-)
I am changing. It's motherhood. :-) You are at home with your child, who is a real angel, if angels can try their first steps, take everything into their mouth and do someting unexpected (and probably harmful) in about every ten minutes all day. :-) He speaks in his baby language, and I sometimes I say my thougts aloud, or think about the big things of life when I am out with him walking. :-)
I have millions of plans, and I haven't got enough time. My fingers are too slow to type all thougts I think right now. I want to build a completely new home page. Not only the "cross stitch" section, but the all. I searched the web all morning for a good starting point, about javascript menus and layers, and I am not satisfied yet. I want it to be perfect, but I cannot do it that way. So I didn't begin... yet.
I know, I must think and type; the contents are far more important than the format, but... I don't know. It's like when I was ill with HELLP, and "forgot" how to read and write. I didn't exactly forgot, but I couldn't type, and the worlds didn't became sentences. I knew it wasn't normal, but I wasn't frigtened, only felt curious, why my brain functions so funny. :-(
But now it's nothing like that, I am healthy, so I can think and create. I started something with this blog entry, and I will continue carrying out these plans. Not "next year", not "next month", not "after my son's birthday", I began it now. :-)

Az egész úgy indult, hogy valami furcsa módon, amikor belelovallom magam valamibe, akkor mindig angolul kezdek el gondolkodni, nem tudom, miért. Ez adta az ötletet a kétnyelvű bejegyzéshez, és innentől, ha valami filozofikus, közérdeklődésre (remélem, nem közröhejre) számot tartó dolgot írok, így teszem, és megy a multiply-ra is. Kicsit ódivatú vagyok az itteni blogolással, de akkor kezdtem, amikor még nem volt divatos, és megvan az a nagy előnye is, hogy forráskódban van, egy tutiul elérhető szerveren. Akármikor szépen felírhatom egy DVD-re az egész cuccot, és pillanatok alatt át is tehetem máshová. Viszont egyáltalán nem interaktív. És most épp olyanom van, hogy reakciót, emberi hangot akarok (na jó, szeretnék) hallani. Olyan furcsa ez?

Hogy viszonylag normálisan fejezzem be, megint haladtam egy picit a mókussal, és a szomszéd házsor előtt már a nárcisz is virágzik...

Üdv,
          KerGiz, a formabontó

 

2008.03.11. Mókust mutatok

Tegnap délután, a blog írása után még sikerült egy előre nem látott alvásidőt kihasználni, és egy "csomót" haladtam. Végre kibontottam azt a tíz öltést is, ami elég feltűnő helyen ellenkező referenciairánnyal sikerült. Még egy "egyediségmutató" rontás van benne, de az a mókus farkincájában, ahol tök mindegy, hogy a bojt szőrszálai egy öltéssel arrébb állnak. Még nem döntöttem el, hogy azt is kibontom, vagy az bennemarad.
Mókus - 2008.03.07.
Mókus - 2008.03.07.
Mókus - 2008.03.11.
Mókus - 2008.03.11.

Este aztán a nyugiban sikerült vasalnom is, amit már nem merek sem éber, sem alvó gyerek mellett megejteni... Még egy pici van, azt ma remélem, befejezem.
Mikor fogom ezt a "még egy pici van"-t a mókusra is alkalmazni? Sokááá... Bár a férjem szerint is határozottan alakul...

 

2008.03.10. Megint pár öltés...

Nekem a piciny hócipőcském tele van a drága Permines tűvel! Itt vettem a megboldogult Kriszta kézimunkában a garázssoron, akik a pesti Évások debreceni leányvállalata voltak. Szép faragott dobozból vette elő nekem a pasi, Vettem vagy tizet, mert szép pici volt, az aktuális kedvenc anyagomba jobban beilltt, mint a normál, mindenütt kapható tompa tűim. Mindösszesen két bajom van velük. Az egyik, hogy valamikor rászoktam, hogy a tűt a másik kezem mutatóujjával várom az anyag alatt, és ezeknek a tompa tűknek valahogy mégiscsak hegyes a vége, aúúúú! a másik, hogy a fokuk meg nyiszatolja a cérnát, még akkor is, ha direkt figyelek rá, és óvatosan húzom, meg sokszor áthelyezem. Annyiszor megjártam velük, előbb-utóbb mennek ki a szemétbe, akármilyen drágok voltak. :-(
Azért sikerült egy fél szálat hímezni a sötétbarnával a mókusból, míg baba elvtárs az úszás után kidőlve hortyogott. Lassan tényleg lesz mit fotózni.

A torkom még mindig nem 100%, közben vettem a Rossmannból hársfateát, azt iszogatom... Nem is tudom, gyermekkoromban a hársfatea PIROS volt, nem ilyen seszínű... Igaz, házi szedésű volt és nem "gyógyszerkönyvi minőség"... Na mindegy, majd legközelebb ha a munkahelyen járok, megkérdezek egy növénytanost...

By the way növény, vasárnap százszorszépet láttam...

Miskolcon, az állomásépületből kilépve volt egy nagy zöld gyep, ahol a villamos fordul (most nem is tudom, mi van ott) ott állt egy páncélmozdony, volt neki valami története is... a mozdony azóta átkerült Tokajra, az ottani állomást díszíti, de a lényeg az, hogy az a régi, Miskolci gyep jutott a vasárnapi százszorszépekről eszembe, merthogy telis-tele volt velük... Azok a gondtalan, régi évek... :-)

 

2008.03.07. Lapszemle, mókus és álló baba

Tegnap délután, amikor épp ihletet kaptam volna a blogoláshoz, elment a netem, úgyhogy nem lett belőle semmi... Tegnap reggel "lőttem" az alábbi képet...
Gabi baba áll :-)
Gabi baba áll :-)
A történet csak annyi, hogy ezt a kisdobozos üdítőt kirámolta a helyéről, bejött vele a szőnyege közepére, és akkurátusan, segédeszköz nélkül felállt. Egyébként azóta kifigyeltem, kétféle módon is tud, az egyik, hogy nagyterpeszből egyenesedik fel, a másik, hogy guggolásból. Nem véletlenül gyakorolta annyit a guggolást, meg aztán az állást, indulást is, pár nap alatt eljutott arra a szintre, hogy bárhol feláll és addig álldogál, amíg kedve van, illetve egyre bátrabban nekiindul. :-)

Violent küldött egy újabb lapszemlét, felraktam az újságok közé. Egész jó az a Crazy. Bár nekem csak a Gold jár, és néha még azt is sajnálom, mert nem nagyon hímzek belőle semmit - na jó, a Virágkosárkát négyszer, meg egy-két apróságot - de olyan jó érzés őket lapozgatni, mikor megjönnek. :-)

Hoztam egy mókus állapotot is. Tisztára Marie-Thérese Saint-Aubin (MTSA) stílusú kinézete van most, nem?
Mókus - 2008.02.28.
Mókus - 2008.02.28.
Mókus - 2008.03.07.
Mókus - 2008.03.07.

És a tegnap látott virág, egy (nem ilyen szép, hanem tudjátok, az a kisvirágú, (vadas)jácint:

Szép hétvégét mindenkinek, bár állítólag jön az eső...

 

2008.03.05. Pár öltés, sok link...

Már három napja ki vagyunk hajtva a lakásból, nem tudom, panaszoltam-e, az egyik kábeltévé-társaság fúr a lépcsőházban, és persze nemcsak az én idegeimre megy, de Gabi babát is zavarja.
Említett amikor éppen nem nyűgös és bújós a zajtól, akkor vadul próbálkozik az egyedül állással és járással, egyre jobban megy neki. Viszont amikor besokalunk, sétálni megyünk, jó hosszan. Így eshetett, hogy valamikor sikerült megfáznom, irtózatosan kapar a torkom, persze gyógyszert (de még kanalast meg szopogatóst se) a szoptatás miatt nem szedhetek, marad a forró tea, méz, negro, C-vitamin kombináció. Mindenesetre a mai úszást lemondtam...
Sétából hazaérve szegény zaj miatt kimerült kicsim még aludt egy kicsit a "babajáratban", gyorsan elővettem a mókust és megcsináltam a másik füléből is az aktuális barnát, sőt újabb színt is kezdtem. Ébredés után viszont szúrós tárgy gyorsan el, ilyenkor maximum megszakításokkal netezni, weboldalt írni, blogolni lehet. Csináltam egy másik mintát is, egy szál ibolyát, elküldtem "véleményezésre", nem merem még kitenni. a Nagytemplom viszont kontúrjavítás után határozottan tetszik. Jó volna megint nagyobb lélegzetű ismertetőbe belefogni, részben ihlet, részben szkennelés, részben idő hiányzik...
Mókusképet mutatok majd megint, ha még néhány öltéssel több lesz, és a napocska is előbújik. :-)

 

2008.03.04. M.Y.O.B.!

Ez a bejegyzés sem a hímzésről fog szólni. a nő egy külön "állatfajta"... Biztosan voltatok már olyan szituációban, összefutsz egy ismerőssel, az kérdez valamit (közben egész másra gondol), te válaszolsz valamit (közben fenébe kívánod a kérdezőt) és rendkívül civilen, mondhatni barátságosan elcsevegtek valamiről, miközben mindketten megfojtanátok a másikat egy kanál vízben. Ilyen találkozásom volt séta közben ma.

Ismerős: Szia, de jól nézel ki! Hogy vagytok? (Kérdeztem a napokban a férjét, mikor jön a második baba, de nem mondta meg. Azt hallottam, a nők terhesség alatt kivirulnak, csak nem terhes megint? Legjobb lenne, ha azonnal elújságolná, akkor lenne egy jó pletykám a munkahelyen...)
Én: Szia, köszönöm, jól vagyunk. (Egy szóval se többet, végül is ennyit kérdezett, nem?)
Ismerős: Milyen szépen alszik, biztosan jó baba... (aki mellett nyugodtan lehet vállalni a következőt...)
Én: Tényleg jó baba. :-) (Most mit ragozzam?)
Ismerős: És mikor jösz vissza dolgozni? (Na, vajon 1, 2, vagy esetleg 4 évet mond?)
Én: (Nem írom le a válaszom. :-))
Ismerős: Ja, egyébként nem is tudtam róla, hogy terhes voltál. (Vajon most az-e?)
Én: (Mire válaszolnék - Mit lehet egyáltalán erre? Most mondjam azt, hogy bocs, hogy nem írtam meg ajánlott levélben? - folytatja...)
Ismerős: Igaz, mindig csak hátulról láttalak, csak a végén egyszer szemből, jó nagy hasad volt pedig. (A fenébe ezzel a hideggel, rajta van egy kabát, vajon mi lehet alatta?)
Én: Hát igen, elég messze dolgozunk egymástól, amúgy sem vertem nagydobra. (Ha az lennék, se lenne hozzá különösebb közöd.)
Ismerős: Akkor én megyek is, jó egészséget nektek. (Még egy utolsó gyengécske kisérlet, hátha mégis kiböki.)
Én: Köszi, szia! (Huhhh.)

Előre bocsátom, hogy lehet (mit lehet, biztos) hogy szenzitív is vagyok a témára, de amikor az embert (t.i. a férjemet) naponta megkérdezik erről, plusz még a csak marginálisan ismerős (egyébként kedves) zöldséges is rákérdez, az ember hajlamos lesz megunni... Minden további magyarázat nélkül, everybody mind your own business! :-(

Közben kimentem kivinni egy mosogatnivalót a konyhába, visszajövök, Gabi baba a heverőtől legalább 3 lépésnyire állt, állt, és állt kitartóan, és még vigyorgott is. :-) Fogalmam sincs, hogy került oda, valószínűleg odament. :-) Gabi baba nagyon ügyes. :-)

Ja, és persze a tavasz tovább bontakozik, séta közben újabb virágait bontogató növényt láttunk, az aranyvesszőt.

A köznyelv aranyesőként szokta emlegetni, pedig az egészen más, annak lecsüngő virágai vannak. És már egész szép bimbói vannak a nárciszoknak, jácintoknak is. Sőt, egy helyen az orgonát is erősen megeredt állapotban láttam, pedig az április végén szokott nyílni... Na kíváncsi leszek...

Utóirat: jó lenne már valami hímzős dolgot is írnom, példának okáért terveztem egy egész elfogadható Nagytemplom mintát, még egy picit játszani kell a kontúrokkal, aztán mutatom... Remélem, valamikor hímezni is lesz időm.

 

2008.03.03. Gabi baba elindult!

Még tegnap, úgyhogy hangulatból még aznap át akartam írni a bejegyzést, de aztán nem tettem. Az hagy ünnepeje a pici Krisztina Teréziát. :-)

Viszont tegnap az történt, hogy reggel Gabi baba ment néhány lépést a heverő mellett, aztán szépen akkurátusan kikanyarodott, és ment még kettőt kapaszkodás nélkül is. Mikor a férjem felébredt és elújságoltam, persze irigykedett, hogy ezt én láttam meg. :-( De Gabi baba gondolt az édesapjára is, mert napközben neki is többször megismételte ezt a kunsztot, mondhatni nem véletlen volt, hanem napok óta erre gyakorolt, és azóta is gyakorolja. a kis ügyes. :-) Egyelőre ennyi is mára, most éppen a büszkeségtől egy értelmes mondat se jut eszembe. :-)

 

2008.03.02. Ma születésnap van :-)

Hajnalban kaptam a telefont, megszületett a húgom babája, egy kis vasgyúró kislány. :-) Erre a napra volt kiírva, így azon ritka kevesek közé tartozik, akik ezt be is tartották. :-)
Sajnos a vasúti közlekedési viszonyokat figyelembe véve túl messze lakik ahhoz, hogy akár Gabi baba nélkül (nem vihetem el az anyatejcsi forrását), akár vele (sok beteg ember, koszos vonat, hosszabb út, mint gyermekem türelme) el tudjak menni, úgyhogy maradok telefonos segítség... :-(
A mai nap virágja - tegnap láttam ház előtti virágládában, biztos szintén palántázott, bár elvileg áttelelhet - az árvácska. :-)

Tegnap újabb helyeken rámolásveszély-mentesítettünk, hímezni még nem volt időm...

 

2008.02.28. Akiknél gyenge a födém, ne olvassák tovább!

Kicsit nagyképűen fog hangozni, de igaz: úsztam! (az oktatóm mondta, úgyhogy biztos igaz.)
A történet úgy kezdődik, hogy gyerekkoromban nem tanultam meg, mert a szüleim se tudnak, aztán az egyetemen összefutottam egy nővel, aki úszásoktatás címén minden instrukció nélkül kb. az ötödik percben kiadta, hogy siklás, naná, hogy "belefulladtam", és az élmény szépen tönkre is tette a hozzáállásomat pár (ha akarjátok tudni, 13) évre. Ja, és el is intézte az esetet azzal, hogy anti vagyok, járjak aerobicra... :-(
A babaúszáson mondta az egyik oktató csaj még tavaly ősszel, hogy indít "abszolút kezdő, félős anyuka" csoportot, hát beneveztem. December óta járok, hetente egyszer, most jutottam el odáig, hogy mellúszás, kéz, lábtempó, levegővétel, mindez önállóan, elsüllyedés nélkül, és ha csak kettőt is (a medence keskenyebbik éle kettőt bír), de jövő héten majd hosszában, hármat, négyet, sokat. :-) :-) :-)
[Manyesz, ha tudni akarod, hogy ezt hogy "kenem" a tüsihajúra, nagyon egyszerűen. :-) Délután újra jelentkezem, és megmagyarázom. Egyébként elfelejtettem tegnapelőtt mondani, de vettem Perlét a hardangerhez...]

Hogy most is hozzak Nektek virágot, tegnap a házsorunk előkertjében az alábbihoz hasonló színösszeállítású, gyönyörű primulát láttam.

Megint meglepis, a kattintás után egy másik háttérképeket tartalmazó oldalra jutunk. Pezsdítő ez a sok virág, nem?
Lehet, egyébként, hogy csalás áldozata lettem, mert nagyon úgy tűnik, hogy frissen lett kipalántázva egy pl. Praktikerben vett virágzó példány. Pedig láthatnék "igazi" primulát is, ugyanis évelő, és a nevében is benne van, hogy "első", azaz a kora tavasz egyik első virágzó növénye. Gyermekkoromban nekünk is volt a kiskertben, de Édesanyám aranykulcsnak hívta.
Két dolog jutott eszembe, egyrészt, hogy már a vékonyabbik tavaszi dzsekimet koptatom, pedig tavaly egy hónappal későbbi időpontban még a vastagban vonultam be a kórházba (hogy aztán harisnya nélkül, szoknyában legyek a hazajövetelt követő nap, április 27-én), másrészt a kórházban láttam virágzó gesztenyefákat az ablakból, és amikor hazajöttünk, éppen nyílott az orgona és a rózsaszín virágú japánbirs (?) fajok. Most erre figyelni fogok, van egy tök jó referenciaévem, amiből sokra emlékszem, igaz az a tavalyi év időjárás szempontjából nem volt egy átlagév... Bocs, van egy harmadik is: 14 nappal lentebb, látjátok azt a havas tájat az ablakból? Brutális az időjárás gyors változása, nem?
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, az biztos, hogy Gabi babának minden növényt, állatot meg fogok mutatni, amit ismerek, és (merem remélni) az átlagnál egy kicsit többet ismerek.

Mókus ügyben lehet, hogy ma teszek fel egy új fotót (igyekszem), és még valamiért (remélem) fogok jelentkezni. Addig is üdv mindenkinek, élvezzétek a tavaszi napsütést.

update 14:35:
Most jöttünk vissza a sétából, megvettem, amit akartam. Akkor először is mutatok egy mókus reportot...
Mókus - 2008.02.25.
Mókus - 2008.02.25.
Mókus - 2008.02.28.
Mókus - 2008.02.28.

Remélem, a hétvégén tudok vele haladni, és akkor lassan már tényleg (másnak is) látszik, hogy mókus a mókus. Az a rész, ahol épp be van szúrva a tű, egyébként már a füle. :-)

Na, és amit itt nagy elánnal beharangoztam... a legutóbbi minitalin - azt hiszem, mindannyian anyukák vagyunk - volt szó a "szaklapokról" és az azokban szereplő információkról... Akkor említettem, hogy írtam egy levelet, kicsit dühömben, kicsit bátorításképpen a sorstársaknak, mire azt tippeltétek (látatlanban), ilyen levél az életben meg nem fog jelenni... Nem tudom, mi ütött az illető szaklapba, de megjelent. Tegnap szólt az egyik topictárs a 2007. márciusi fórumon, (ha nem jól jelenne meg, a 41459-es hozzászólástól) hogy megjelent a levelünk. Kicsit ugyan finomítottak a harcos hangvételből, de maradt egy pozitív kicsengésű sztori, és megjelent. :-)
Aki kíváncsi rá, itt megnézheti az eredetit, vagy alant a megjelentet.
Cikk 1. oldal
Cikk 1. oldal
Cikk 2. oldal
Cikk 2. oldal

Gabi baba ezzel kétszeres újságszereplő lett. :-)

[Manyesz, csupa jót írtam, és a köszönömöt kihúzták...]
Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika,
mindent köszönünk!

 

2008.02.26. Egy éve...

... jártam utoljára a kedvenc kézimunkaboltomban. Tudjátok, melyikben... amelyik első helyen van a lelőhelyek listámon. Minden hónapban, amikor terhesgondozásra mentem, átugrottam oda is, és hangulatjavítónak a tortúrák után vettem 10 motring Anchort. :-) Aztán márciusban már nem mentem...
Na mindegy, lehet, hogy az egy éves évfordulóra leírom a történetet, most viszont fel vagyok töltve, jót beszélgettünk a tulajdonosnővel, vettem a mókushoz egy kifogyóban levő színt (szerintem nem a mókus ette meg, hanem a négy virágkosárka :-) ) meg másik négy színt a hiányzók közül. Gabi baba szempontjából jót sétáltunk, kigyönyörködte magát a sok színes cérnában, és tetszett az idegen néninek. :-)
Tegnap akartam feltenni, ibolyát is láttam virágozni, meg barkát (azt már régőta), és a mogyoró is virágzik.

Remélem, tegnap nem tévesztettem meg senkit azzal, hogy középre tettem a krókuszt, persze, hogy ő az. :-) a hóvirág és a tőzike egyébként rokonok, a tőzike nagyobb virágú, és szirmainak a hegyén kis zöld folt van. Nem, nem tanultam nővénytant, viszont nagyapámmal, amikor éppen nem "százszor mérni, egyszer vágni" tanított, sokat sétáltunk a természetben. :-)

Tegnap este megint mókusoztam, Gabi baba lefekvése után csináltam kb. 8 öltést, de azt háromszor... Először fél öltéssel - egy szállal - arrébb, aztán egy teljessel, aztán ellenkező referenciairányúak lettek az x-ek, aztán mégis megcsináltam, majd "Menjél KerGiz aludni!" felkiáltással bevágtam a cuccot a sarokba. :-( Azért kinéz majd a következő status report, apró lépésekkel, de haladunk.

Na, még a végére két aranyos kétfogú vigyorka, miután győzedelmesen kikínozta magának a sarokból a kissámlit.
A sámlival...
A sámlival...
elgondolkodva?
elgondolkodva?

 

2008.02.25. Már több napja írni akarok...

Fel vagyok pörögve, itt a tavasz!!! Szombaton sétáltunk Gabi babával, a ház előtti sövényen bomlanak ki a pici rügyek, hamarosan kizöldül a sétaút. Az egyik ház kiskertjében hóvirágot, a másikban tavaszi tőzikét, a szomszéd utcában krókuszt láttunk.


Egy meglepetés, a hóvirágra kattintással csudaszép hóvirágos háttérképekhez lehet jutni.
Tavaly ilyenkor még nagy pocakkal siettem munkába, azt hiszem, még hideg volt, de egy hónappal később, március 23-án már a vastagabb átmeneti dzsekimben és belelépős félcipőben (nem tudtam belelépni, annyira be volt dagadva a lábam, de ebbe most inkább ne menjünk bele) mentem be dolgozni, hogy aztán átirányítódjak és ott ragadjak a klinkára, minek is a gyümölcsét eme említett friss, tavaszi szombaton már 11 hónaposként tologattam a babajárattal. :-)
Ez a hangulat tulajdonképpen a múlt havi minitali óta kerülget, és szerintem egykönnyen nem is fogok tőle szabadulni, leginkább majd csak Gabi baba szülinapja után (vagy akkor sem). a lényeg, nem voltam "lelkis" se a várandósság alatt, se utána (csak egyszer, de ebbe se menjünk most bele) most biztos bepótolom. :-) Vasárnap meg a férjemmel 14. megismerkedési évfordulónk volt, ez már csak egy ilyen ünneplős hétvége.

Vasárnap aztán hímezni is tudtam egy kicsit. Nem tudom, ismeritek-e azt az érzést, amikor a nagy anyag kellős közepére "tettetek" egy pár öltést, és az anyagba már "bele van rondítva", de még sehol se látszik, hogy ebből valaha kész mű lesz. Aztán haladtok vele, haladtok vele, és "egyszer csak bekattan", sejttetni kezdi magát a forma, már több a referenciapont mint a hiány, és innentől élvezet csinálni, mert már látszik a vége. Na, így jártam én a hétvégén a mókussal. Persze még azért jó sok hiányzik belőle, de amit most csinálok, már a feje, és lassan a körös-körül elhelyezkedő levelek, bogyók is sorra kerülhetnek. :-)
Mókus - 2008.02.11.
Mókus - 2008.02.11.
Mókus - 2008.02.25.
Mókus - 2008.02.25.
Mókus - emlékeztetőül, ilyen lesz...
Mókus - emlékeztetőül, ilyen lesz...

Közeleg a gimnáziumi 15. éves osztálytalálkozóm, ennek alkalmából a weboldalamon is fazonigazítást, megújulást tervezek. Persze, első a keresztszemes, "aki" már megújult, de mindig van új kirakható tartalom. Anette kedvéért például hamarosan bevarázsolom az excel táblába a J&P Coats cérnát. Lehetek én a "Queen of the Conversion Tables"? :-)

Végül pedig egy Gabi baba fotó...
A kis rámolós :-)
A kis rámolós :-)

 

2008.02.22. Archív felvételek...

Az NLC-n Szisze kérdezte tőlem a minap, lehetséges-e, hogy találkoztunk már... Ennek kapcsán elkezdtem kutakodni a neten (és az emlékezetemben) és összeszedtem a taliképek fellelhetőségeit. Szerencsére egyre többen fényképezünk/fényképeztek, ami viszont azt jelenti, egyre több helyen kell keresgélni is. Jó volt megnézegetni a képeket, és remélem, Ti is hasznát fogjátok venni a gyűjteményemnek. :-)
Mókus? Ja, azzal nem haladtam...

2008.02.19. HIDEG hétvégénk volt, de szerencsére máris kedd...

A szombati, vasárnapi nagy mínuszok óta (szombat délután borzalmas szél is fújt, effektíve meghiúsította a sétánkat) szerencsére enyhült az idő...
A pár öltés azóta nem szaporodott, ellenben feltettem a szívemcsücske flexis cikket és két új átváltót az oldalamra. a Multiply oldalammal kapcsolatban volt tegnap egy kis felhördülés, valaki beteg ember gyalázkodó szöveget helyezett el az oldalon, persze kitöröltem, az "embert" kitiltottam, de azért furcsa, hogy egyesek miben lelik örömüket.
Reggelente amíg Gabi babával játszunk a szőnyegen, be szoktam kapcsolni a Discovery Science-t, a "Hogyan készül" (Emlékeztek még a szovjet "Mindent Tudni Akarok!"-ra?) műsor mai adásából megtudhattuk, hogy hogyan készülnek a gombok. Nem találjátok ki, háromféleképpen is.

A befejezés, csiszolás, lyuk befúrás mindhárom esetben ugyanazon a gyártósoron megy. A fülesgombokról, anyaggal bevont gombokról nem esett szó. :-(
Ha már ennyire megtetszett, találtam egy "Hogyan Készül" weboldalt, ki tudja, hátha valahol a gombok is ott rejtőznek. Jó böngészgetést! :-)

 

2008.02.16. Vidám hétvégénk lesz?

Napsugaras jó reggelt! Itt legalábbis süt a nap, ami határozottan pozitív életérzést ad, mínusz négy fok ide vagy oda...
Tegnap délután végre megjött a Cross Stitch Gold, ennek örömére csináltam is az újságok menüpont alá egy "lapszemlét". Ha érdekel, nézzétek meg. Nagyon érik ennek a menüpontnak a folytatásába egy kártyás fizetés ismertető is, csak hogy ha valaki kedvet kapott, ne vesszen el, tudja hogy hogyan kell előfizetni, merthogy megéri.
Bevásároltunk, délután néhány (tényleg csak néhány, maximum 20) öltést haladtam a mókussal is, a takarítás meg megvolt már hétközben, minden adott, hogy egy jót pihenjünk, haladhassak... Remélem, Gabi baba is így akarja. Majd jelentkezem, mire jutottam. :-)

 

2008.02.15. Visszajött (el se ment?) a tél


Látkép a konyhaablakunkból, 2008.02.15. 07:40

Minden reggel, amikor még az emberek többsége alszik, Gabi babával mi felkelünk, és a reggeli szertartásba beletartozik a fények megnézése a konyhaablak párkányára állva. Most egy picit később került a nézelődésre sor, de Gabi babának nagyon tetszett a fehér táj, a táncoló hópelyhek. Be is akarta őket kapni úgy ablaküvegen keresztül, de aztán hogy az nem sikerült, visszatért a reluxa húzójának babrálásához. :-)

Előttünk egyébként egy iskola van, (közötte csak egy kis szervizút) és a távolban látszik az igazi forgalom, a Böszörményi út. Szemben (merőlegesen ránk) van egy kis utca, enyhén lejt is felénk, mindig olyan érzésem van, mint amikor az amerikai filmekben egy domboldalról jön le a villamos. San Francisko talán, ahol ilyen képeket lehet látni? Tetszik. :-) Egyébként csendes hely, negyediken lakunk.

2008.02.14. Laposhímzők, figyelem!

Találtam egy nagyon jó oldalt, a J. F. Ingalls-t. Ez egy 1886-ban kiadott mintasablon-katalógus szkennelése (mivel ilyen régi, már semmilyen szerzői jog nem védi, teljesen korrekt, legális a közzététele.) Fantasztikusan jó virágok, grafikák vannak benne, és az oldalon arra is van segítség, hogy hogyan kell tetszőlegesen nagyítható vektorgrafikus képpé átalakítani a jpegeket, hogy aztán a felhasználáshoz tetszőleges méretben nyomtatható legyen. a bemutatott progikon kívül a CorelDraw is tud ilyet, ha azt valaki jobban szereti...

Sajnos most sem tudok sokkal többet írni, csúnya az idő és nyűgösség is van (fogacska lenne a láthatáron Gabi babánál?) pedig már bizseregnek az ujjaim... Na nem baj, majd egyszer bepótolom. :-)

 

2008.02.11. Mókus (status) report...

Szombaton volt egy minitali, arról beszámoltam, ott eleget szövegeltem. Álljon itt két kép, különösebb kommentár nélkül.
Mókus - 2008.02.04.
Mókus - 2008.02.04.
Mókus - 2008.02.11.
Mókus - 2008.02.11.

2008.02.06. FAQ kipipálva

Tegnap befejeztem a Kathleen Dyer féle Needlework FAQ-t, magyar nevén Gy.I.K.-et, ez meglehetős elégedettséggel tölt el, mert ezt a fordítást még Gabi baba születése előtt kezdtem el. Aztán semmihez hozzákezdeni nem tudván - nyűgös nap volt, amikor meg éppen nem volt tele mind a két kezem, nem voltak jók a fényviszonyok a fotózáshoz, vagy nem volt elöl az, amit fotózni akartam - a webet böngésztem.
A már említett SharonB Picasa albumjáról szedtem az alábbi két képet, az annyira tetszik, miért nem tudok én is ilyet csinálni kategóriában...
Víz alatt...
Víz alatt...
Kagylók
Kagylók

Na, ezért kell megtanulni az összes különleges öltésfajtát, meg persze kell hozzá egy nagy adag fantázia is. :-)

Végre hírem érkezett a Cross Stitch Gold előfizetésemmel kapcsolatban, levonták ugyan kétszer az árát, de meg is hosszabbították két évre, azaz minden jó, ha a vége jó, főleg, ha jövőre még tudni fognak az esetről. Ebben az esetben egy áremelkedést is sikerült megúsznom. Tegnap jelent meg az 54. szám, van, amikor 1-2 nappal megjelenés után ideér, sőt aznap is kaptam már meg, de azért az átlag 1-1.5 hét (gondolom, főleg a magyarországi továbbítás a lassú, bár megkérdezdtem a postán, hogy mi van vasutassztrájkkor, azt mondták, már régen közúton szállítanak.). Ha megérkezik, egy "tartalomjegyzék-ismertető" keretében beszámolok róla.

Egy pozitív, egy negatív élmény/hír, és egy szó, amit mégiscsak kimondok:

Ennyit ismét a tudomány és technika érdekességeiből, írni kéne valami cikket, vagy javítani a még mindig elméleti hímző státusomon. :-)

 

2008.02.03. Mókus, mókus, nagy itt a fejetlenség

Mármint mókus pajtásnak nincs még mindig feje. :-) De orientálódom arrafelé, úgyhogy várjatok csak! Itt a legújabb állás.
Mókus - 2008.02.01.
Mókus - 2008.02.01.
Mókus - 2008.02.04.
Mókus - 2008.02.04.

A babapancsiról pedig a három szerintem legjobban sikerült kép... a video fenn van a multiply-on, de mivel eléggé fürdőruhásak vagyunk rajta, csak a bejelölt barátoknak lehet megkukucskálni. :-)
Babaúszás 1.
Babaúszás 1.
Babaúszás 2.
Babaúszás 2.
Babaúszás 3.
Babaúszás 3.

Közben felébredt Gabi baba, innentől a netezésnek annyi, mert mindenre felkapaszkodik, vigyáznom kell, nehogy valami komoly harci sebesülést szerezzen...

 

2008.02.03. Gyorsjelentés

Megyünk ma babapancsira, nem érek rá most sokat írni. Tegnap pár öltés híján megvan a mókus bojtos farkincája - azaz az a szín, amivel hónapok óta dolgoztam - képet majd rakok fel. Az ingyenminta és a terveim szekciót bővítettem.

2008.02.01. Ma kell kijönnie a macinak a barlangjából???

Hát nem is tudom... Az viszont biztos, hogy a maci helyett a MÁV-osok benn maradtak a barlangjukban, merthogy sztrájk van. Anyósomat várjuk/várnánk babanézőbe, remélem, el tud jönni, mert már egy hónapja ég a vágytól. :-)
Tegnapelőtt nem tudtam gépezni, elromlott a táp a gépben, tegnap meg Gabi baba nem hagyott... Vagyis ült az ölemben, magához ragadta az egeret, bezárta az UltraEditet, kitörölt egy lapot az excelemből, és elkezdte konfigurálni a víruskeresőmet is, na, ekkor állítottam le. És még csak 10 hónapos. :-)
Először egy érdekességet mutatok megint, a Chip Magazin tudósított róla, hogy egy Danielle Aubert nevű nőszemély azzal találta fel a művészetet, hogy excel táblázat mezőit színezi különböző színekre, és ennek örül. :-) Azért mutatom, mert erőteljesen hasonlít a keresztszemezésre. Kisebb mintát anno én is tároltam excelben. :-) Itt látható az erről készült könyve és videója.
Valamelyik nap haladtam egy kicsit a mókussal, máris töltöm fel az erről szóló képet.
Mókus - 2008.01.15.
Mókus - 2008.01.15.
Mókus - 2008.02.01.
Mókus - 2008.02.01.

Azt hiszem, "csalni" fogok, elkezdek egy olyan területet is, ami nem barnával van, és ami lelkemre lelkesítőleg hat.
Az Origin Publishing-nak írtam az előbb emailt, közös bénázásunk eredménye (az ő weboldaluk is rossz volt, plusz én is kétszer próbálkoztam) hogy sikerült meghosszabbítani a Cross Stitch Gold-ot (egyszer) és levonniuk az árát kétszer. Remélem, semmi probléma nem lesz, eddig mindig nagyon rendesek voltak, amikor az EU előtt elvesztek számok a postán, mindig pótolták meg minden, csak elő kellett hozzá venni kicsit most háttérbe szorított angoltudásomat. Megírom majd, ha választ kapok.
Most itt zárom soraimat, nekilátok a múltkor megakadályozott szekció elkészítésének. :-)

update 12:30:
Bosszúság No1: Persze a nagymama nem tudott eljönni, 11 körül telefonált, hogy a 10 órás IC sehol, sőt egyáltalán, a pályaudvar hideg, jegypénztárban senki, tájékoztatás nulla, stb. Gratulálok! Tök jó, hogy az informatikusok, a kéményseprők vagy a GYED-en lévők nem tudnak sztrájkolni, ők persze állandóan. (Remélem, kevés vasutas keresztszemező van, mert kapok a fejemre...). Akkor is belinkelem: Megint Állunk Vazze.
Bosszúság No2: Nem szeretem a Vavyan Fable könyveket, mert mind ugyanarra a kaptafára íródott, (macsó pasi, vagány csaj, utálják egymást, aztán egymásba szeretnek, és persze mindegyikben van egy egzotikus háziállat) de egyet úgy olvastam el, hogy élveztem is. a Nászjelentésről van szó. Ebben írja a főhősnő egyébként kaszkadőr anyjáról, hogy kb. 40 éves tájékon kapott inkontinenciabetét termékmintát. Jól fel is háborodott, hogy mi jogon írják őt le ilyen korán. Én ma egy kozmetikai cég érett bőrre (45+ év) kifejlesztett termékcsaládjáról kaptam most szóróanyagot meg termékmintát. Dettó, ráadásul sok eszük van, mert több mint valószínű a szülés után a kórházi csomaggal kaphatták meg a címem. Tudják mit, kapják be. Cuccos meg repül a kukába.
Folytatom az informatív weboldal írást, mielőtt még jobban felhúzom magam.

 

2008.01.29. Ezt már régen meg akartam mutatni...

Regisztráltam a Needle'n'Thread oldal hírlevelére. Az oldal amúgy egy nagyon sok éve hímző hölgy blogja, sok-sok hasznos dologgal, gyakran fogok rá linkelni... :-) Innen kaptam az alábbi képet...


A játék neve "TIF Challenge", azaz "Take It Further" - én azt mondanám, hogy Gondold Tovább - ami egy másik nagyon jó blog gazdájától indult, a SharonB - In a Minute Ago-ról. A résztvevők egy témát vagy egy színösszeállítást kapnak, amiből szabadon kell alkotniuk. Ez a kép az egyik résztvevő - Judy - munkája, a spec öltések ragadtak meg nagyon... Egyszer én is csinálok valami hasonlót!
Visszatérve a SharonB oldalra, a "Take a Stitch Tuesday" is jó az oldalán, minden kedden bemutat egy spec. öltést, és azzal kapcsolatban lehet alkotni. Ezek akkor valami hasonlók, mint a SAL, nem? :-)

A másik, amit meg akartam mutatni, tegnap felelőtlenül azt mondtam, hogy kinn van a multiply-on, de nincs...
Porszívózók
Porszívózok

Házias kis egyén, nem? Na, megyek is, mert vár. :-)

 

2008.01.28. Mókusoztam egy kicsit

Nem is tudom, mondtam már, hogy végül Gabi babának jó lett a vérképe, úgyhogy leállunk a vassal? Ma megyünk tanácsadásra, hogy a háziorvosunknak is elmeséljük a jó hírt.
Egész jó hétvégénk volt, takarítás (éber baba mellett) rendben, kivasaltam minden restanciámat - na, ne kezdjétek már, nem "estem vissza", csak azt viszont már nem lehet egyedül, mindenbe belekapaszkodó babával. Van viszont - a már kihűlt vasalóval Gabi baba képem, várjatok csak!
Vasalok
Vasalok

Na, ugye, a házimunkára való nevelést nem lehet elég korán kezdeni... Van morzsaporszívós képem is, a multiply-on. :-) Szó se róla, azóta a hideg vasaló is polcon lakik. :-)

A mókusra is sor került, haladtam egy picit a farkincájával, persze még nem nagyon látszik, de én tudom, hogy haladtam, és jó érzés.

Kiment egy minitali felhívás, a végleges időponttal, képzeljétek el, lehet, hogy rekordot döntünk február 9-én, 12 darab IGEN érkezett, ennyi talizó emberke várható, a 13. meg Gabi baba. Muszáj lesz vinni egy 14-et is (pl. a férjemet, aki fotóz, hogy legyen végre olyan csoportkép is, amin én is rajta vagyok) mert ugyan nem vagyok babonás, de azért jobb ugye biztosra menni. :-)

A Gy.I.K.-be meg betettem egy PayPal leírást, emailes kérdés alapján. Hogy mi az a titokzatos technikai állítgatás, amit csinálok éppen? a frame-kről van szó, ezentúl nem lehet csak úgy kiugrálni belőlük... Még nincs minden oldal kész, de a bővített tartalom miat kiteszem, ameddig jutottam. Kérdés az érintetteknek: Így már jó lesz??? :-)

 

2008.01.26. Pici bővítések

Előszedtem néhány elfekvő feljegyzésemet, és hogy ne rágják a lelkem tovább, gyorsan betettem az oldalamra. Így került be Amotae és Ityamom blogja (valamint a jótékonysági oldala), plusz a Morcs-féle tegnap megtalált SAL project. A lelőhelyek közé a miskolci hímzőtárs boltja, ahol van flexi is, juhhé, az e-kuckó és szentpyr. Ezek után még két közben megtalált kézzel festet hímzős oldalt tettem a fonalátváltók közé, az egyikhez az oldalanként PDF-esített katalógust először össze kellett fűzni. Megoldottam segítség nélkül, pedig eddig csak néztem, ahogy az uram ilyeneket csinál. (Azért én is informatikus vagyok, csak menüpontok között keresgélni nem szeretek... :-) )
Ma takarítás lesz, de szeretnék este egy pár percet hímezgetni is.
Reszkess mókus, jövök!!!

 

2008.01.25. Rendben van!

Felkerültek azok az átváltótáblázatok, amiknek a kirakását még feltétlenül terveztem. Figyelem, Kreiniket Metalliccal helyettesíteni vágyók, nektek is van ott valami. Remélem tetszik. :-) Persze egyre több dologra jövök rá, hogy még hiányzik, úgyhogy (idővel) folyt.köv. :-)
Szolgálati közlemény DeMiTa-soknak: a február 9. látszik a legvalószínűbbnek talira, a hétvégén eredményt hirdetek!

 

2008.01.24. Álmos vagyok!!!

Gabi baba ma 03:45-kor úgy döntött, hogy neki reggel van, és azóta felváltva nyűgösködik és pörög, elaltani még nem sikerült. Nagyratörő terveimből, hogy ma én szuper dolgokat pakolok ki a webre, nem lett semmi.
Mókus nem áll sehogy, ellenben magasságmérőt is szeretnék csinálni, amióta Gabi babának magassága van. :-) "Majd" beszámolok a tervemről, most küzdünk tovább.

 

2008.01.23. Érdekességek a DMC világából...

Ezen dolgozom most. Amellett, hogy egy picit haladtam a KDyer féle fordítással (ha befejeztem ezt a fejezetet, kirakom), találtam a neten nagyon érdekes dolgokat. Korábban a blogban nyavalyogtam, hogy a PCStitch valami oda nem illő színt rakott be az egyik EMS mintába. Most a DMC weboldalán, a Color Variations menüpont alatt találtam egy kincset, egy összefoglaló táblázatot arról, hogy melyik Color Variations cérna melyik létező egyszínű osztotthímzők színeiből tevődik össze. Sejtettem én, amikor a Ninocskának készített díszecskét csináltam, hogy valahogy így épülnek fel a színváltós fonalak, és szándékosan kerestem is a hasonló színeket (igaz, én Anchorból dolgoztam). Szóval azt hiszem, ez a most fellelt tábla határozott segítség lesz. Persze kép formátumban van ott, úgyhogy átgépelem excelbe, aztán melléteszem az RGB kódok alapján a színmintákat, és juhhé, kész egy jól használható kis puska. És hogy miért írtam az oda nem illő színt? Mert itt is találtam egyet, szóval az én színtáblám (is) rossz, úgyhogy rövid kutatás után azt is frissíteni fogom.
A másik érdekesség, is egy összefoglaló tábla a különböző DMC gyártmányú fonalakról, és átváltás egymásba.
A harmadik érdekességről a Cross Stitch Goldban olvastam, de még a DMC weboldalán sincs kinn az infó. Új termék, Memory Thread becenévvel, ami már amennyire én tudom, a gyöngyfűzőknek lesz nagyon hasznos, merthogy olyan mint az emlékezős drót, és sok szÍnben kapható.
Ennyit mára a tudomány és technika érdekességeiből, viszem Gabi babát sétálni. :-)

2008.01.22. Ez már megint csak babahír lesz... vagyis lehet, mégsem...

Zsúfolt hétvégénk volt. Szombaton beállítottak a szüleim, akik már vagy 3 hete nem jöttek a rossz idő miatt, (persze, Miskolcon rossz idő volt, de itt mindig hétágra sütött a nap) de most nem bírták tovább unoka nélkül, és a mégrosszabb időben eljöttek. :-) Na mindegy, természetesen örültünk nekik, csak az eset poén jellegét szerettem volna hangsúlyozni. Végre eljutottam fodrászhoz is, fél éves "loboncot" tüntetett el (irul, pirul). Visszatérve a nagyszülőkre, vagány szerelést vettek Gabi babának a TESCO-ból, azonnal csatolom a képet.
Vagány Gabi baba
Vagány Gabi baba

És még mondja valaki, hogy nem a ruha teszi az embert - ezt a mondatot Violenttől koppintottam, akinek ez volt az első reakciója, de még nem is erre a képre, hanem az előző bejegyzésbelire. :-)
Vasárnap babaúsztunk, kijött a vízalatti fotós, egyeztetett rendelést, meg csinált próbafelvételt, képet és videót is, ott helyben meg tudtuk nézni, DVD-re fogják írni, aminek nyomtatott címlapja is lesz a baba fényképével. Nagyon kulturált, aránylag nem is drága, ha azt nézzük, hogy a TESCO-s vízalatti fényképezőgéppel teljesen rossz képek születtek, azaz még olyanok se születtek, csak 1, mert a fotószalonban a hölgy megszavazta rossznak az egészet. Érdekes, mert az uszoda egyik fala full üveg, sütött a nap, legalább a víz fölöttieknek kellett volna elég fényt kapni, de mindegy, buktuk kb. 2000 Ft-ot, most pedig nem sokkal többért profi képeink lesznek. Természetesen megy a multiply-ra majd belőle, mindenképpen megmutatom. (Érdekes, egy napon belül a TESCO kapott tőlem hideget is meg meleget is, ebből látszik, hogy pártatlan vagy objektív, vagy valami hasonló vagyok... a ruhácska tényleg jó!)
A vasárnap többi része pakolászással, rendezkedéssel telt, már egy csomó mindent felmenekítettünk gyerekbiztos helyre, meg aztán itt is volt az ideje az "incoming" dosszié rendbetételének.

Nyilván nem az utolsó pillanatban kellett volna, mert a Virágkosárka4 már régesrég kész van, csak szeptemberben nem volt apropója átadni, de azt is most kereteztem be. Mindig tanul az ember! Az ezalatt gyűjtött tapasztalatokkal el kell dicsekedjem. (És a végül ide kerülő cikkbe persze bele fogom integrálni).

Na, mindegy, tegnap volt a következő kötelező kontrollunk, elvittem, a doktornéni nagyon örült neki, mondtam, hogy ketten csináltuk Gabi babával, mégpedig én hímeztem, ő meg hagyta!

A kontroll eredményéről csak annyit, hogy nagyon szépen fejlődik Gabi baba és erről most már papírunk is van. :-) De tényleg nem minden baba áll fel 9 hónaposan, és lépeget kézfogva 10 hónaposan (önállóan még csak rövid ideig áll, de állandóan gyakorol, szóval résen kell legyek. Pont tegnap, indulás előtt vitte tökélyre a tapsolás művészetét is, azt is folyamatosan gyakorolja. a kis maximalista. :-) a blogos linkek közé teszek fel három orvosi témájú weboldalt, ezek vannak nagy segítségemre a leletértelmezésben. Persze meg is lehetne kérdezni a doktornőt, de így sokkal szórakoztatóbb, ha először én kinyomozom, aztán ha valami nem világos, még mindig megmondja majd a háziorvosunk, akinek meg úgyis meg kell mutatni a papírokat.
Lehet, hogy még ma (holnap) jelentkezem, még egy vérkép eredményre várunk, semmi komoly, egy kis vashiányunk van/volt, előfordul az ilyen gyorsan növő picuroknál, ráadásul a Maltofer cseppeknek még jó íze is van. :-)

Addig is, ha Gabi baba engedi, akkor csinálok még valamit a weboldalon, több esélyes fejlesztendőm is van, majd a ráérés függvényében mindig választok egyet. Most megyek, Gabi baba megtalálta a pakolnivalót. :-)

 

2008.01.15. Helyzetjelentés több helyzetről

Tegnap befejeztem egy gigamega átváltógyűjteményt, ha esetleg nem találtátok volna meg. :-)
Most a blog van a soron, meg a beszerzési helyek (az előbb írta valaki a fórumon az osztrák Maxxina kézimunkaújságot, megtaláltam, a Cross Stitch Corner-en, e sorok írásakor épp nulla euróért megrendelhető, a postaköltség meg levélben 2.5 euró. Jó, nem? a weboldal megy is majd a külföldi lelőhelyek közé, mert nagyon tetszik. Az újságárai pl. postaköltséggel együtt verik az Árkádos újságost, már bocs... :-)
Haladtam egy picikét - tényleg csak egy picikét - a mókussal. Elég nehéz úgy követni a mintát, hogy félpercenként fel kell ugrálni a rámoló Gabi baba után, merthogy éppen valami olyat rámol, amit nem volna szabad neki. De hát ez ennek az életkornak a szépsége, nem?
Amit mutatok... Először is kedvenc kismanóm. Amióta állandóan mászik meg feláll, áttértünk a rugiról a nadrágra, ebben sokkal komolyabbnak is látszik. És ugye, milyen sokat nőtt? Hogy legyen benne valami kézimunka is, az első képen szereplő szuper kis kötött együttest Violent édesanyjától, a mikulászoknit Violenttől kaptuk. :-)
Ajándékcsodálás közben
Ajándékcsodálás közben
Basáskodva élvezem az életet
Basáskodva élvezem az életet
Mégiscsak a ruha teszi az embert?
Mégiscsak a ruha teszi az embert?

Most pedig következzék a mókus... Megnyugvásomra szolgál, hogy az NLC-n múltkor felfedeztem, hogy pano69 is kihímezte ugyanezt a mintát, és neki is ez volt a véleménye a fránya barnákról... :-)
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2008.01.15.
Mókus - 2008.01.15.

Még egy meglepetésem van, ha valaki kíváncsi, hogy néz ki a mókus feneke... bocs, a hátulja... emailben gyakran kapok különböző hímzéssel kapcsolatos kérdést, a legutóbbi épp a minta hátuljára vonatkozott... Tisztában vagyok vele, hogy nem az enyém a legszebb, meg hogy ez egy olyan "intim" dolog, amit a legtöbb hímző nem szívesen mutogat, éppen ezért most megmutatom. a Gy.I.K.-ben a Kathleen Dyer-féle FAQ fordítás mellett nyitottam egy másik részleget, és ott gyűjtöm az eddig beérkezett kérdésekre adott válaszokat. Talán van olyan, ami előbbiben nincs meg, és hasznos lehet...

 

2008.01.08. Jól eltűntem, látjátok most már, hogy miért?

Először is Boldog Új Esztendőt mindenkinek!
Karácsonytól újévig, sőt még azon is túl a weboldalam készítésével foglalatoskodtam... Most, hogy már láthatjátok, remélem tetszik, és hasznosnak találjátok a végeredményt. Így tudok most csak haladni, ha vagy itthon van a férjem, vagy karjaimban (félkézzel tartva, cicivel a szájában szundikálva) alszik Gabi baba. Azt persze azonnal megsejdíti, ha le akarom tenni. :-) Az csak akkor megy, ha nagyon-nagyon fáradt.
Azért ugye felmentést kapok a mókus hímzése alól, közhasznú weboldalkészítés alibivel?
Gabi baba hatalmasat lépett előre mozgásfejlődésileg, most már szélsebesen mászik (többnyire abba az irányba, amerre nem kéne), a pillanat törtrésze alatt feláll, kapaszkodással ügyesen lépked, egyszer-egyszer elengedéssel is próbálkozik, de amúgy is egyre könnyedebben fog.
By the way fog, tegnap délutánra kinn van az első két fogacskánk hegye! Mindez jó éjszakai alvás és nappali jó kedélyállapot mellett, még a délutáni nyűgösködések se súlyosodtak...
Raktam ki a multiply-ra videókat, egy mászós és egy álldogálós-babababa-zósat, de ezt már többen biztosan megtaláltátok.

Miután a főoldalra a hírekbe csak nem lehet mindent betömöríteni, azért itt leírom, hogy mik azok a dolgok, amiket még feltétlenül fejleszteni fogok az oldalon...

De meglévő struktúrába tartalmat bővíteni mindig jóval egyszerűbb, mint egy teljesen új struktúrát létrehozni, ígyhát egy ideig még biztos sok új meglepetéssel várok mindenkit!

 

2007.12.24. Szenteste... akarom mondani még csak délelőtt... :-)

Elkészültek és feladásra kerültek a karácsonyi ajándékok, végre ismét tudok a mókussal foglalkozni. Na nem sokat, de azért két reggel is tudtam néhány öltést, egy-egy szálnyit haladni. Erős a kisértés, hogy othagyjam a farkincarészt, és néhány levélkével, egyéb tereptárggyal erősítsem a haladás érzését. Így csináltam a Lisle-t is, amikor nagyon macerás, nehezen követhető vagy unalmas résznél jártam, egy másik - érdekes, haladós - résszel felváltva hímeztem meg. Na, de akár így, akár úgy, előbb-utóbb majd csak vége lesz! Képet nem ma mutatok, mert nagyon borús is az idő, plusz holnap már ugye az ajándékokat is fel lehet tenni büntetlenül.
Nagy meglepetést készítettek nekem a debreceni lányok a 15-én tartott minitalin. A standard ajándékozáson kívül közösségi projectként Gabi babát egy hatalmas, és nagyon szép falvédővel lepték meg. Ezzel engem is meglehetősen megleptek, zavarba jöttem, de persze nagyon jól is esik. Erről a multiply-ra, tettem ki képeket, a "Gabi baba hímzései" témakörbe.
Halad a weboldalam újradesignolása is, remélem, hamarosan fogom tudni mutatni. Talikrónikát is csak akkor rakok ki, ne csináljak mindent kétszer...
Kis ajándékozottunk egyébként új ritmust vett fel, hajnali 4 körül ébred, akkor hajlandó 1 egész órát mellettem alvósszopizni, aztán jön a felkelés, 1-2 óra játék, majd megint 1-2 óra alvósszopi. Amióta rájöttem, hogy meg se próbáljam altatni, amikor ő nem akar, egész jól elvagyunk. :-)
Tegnap feldíszítettük a karácsonyfát, és több kép készült a törpivel is. Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor végigfeküdtem a 2 ünnep közét (először amniocentézis, mozdulni se bírtam, de nem is volt tanácsos) utána meg amikor megtudtuk, hogy minden OK, úgy megfáztam, hogy azért, és szurkoltunk, hogy ne legyen semmi gond, így az igazi karácsony-érzés is kimaradt, most hármasban karácsonyozunk egy pici csodával... :-) Nem is tudom, hogy hogy írjam körül, mit akarok mondani... Jó érzés, na! Pedig nem a hajtós melóból pihenős-fellélegzős karácsony, hanem "hétköznap" abban az értelemben, hogy ugyanúgy kelek éjszaka is szoptatni, és megy minden, mint mittudomén augusztus 7-én, de ott a fa, sok-sok színes gömb és fény, és ott egy picibaba, aki most már mindenbe belekapaszkodik és feláll, és közben ritka aranyosan magyaráz saját magának...

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

 

2007.12.07. Százszor mérj, egyszer vágj, mégis?

A fenti - általam meglehetősen sokat emlegetett üzenet apai nagyapámtól származik, és nagyon pontosan összefoglalja eddigi hozzáállásomat a hímzések anyagának kiszabásához. Namármost, ezt a hozzáállást némi vélt vagy valós segítséggel sikerült elhagyni, de úgy tűnik, a racionális tervezéssel együtt... Most néztem meg éppen a szépséges fehér hímzővásznamat, amiből eddig 2 mintának vágtam le anyagot - mindkettő ajándék, bár az egyik címzett nagy valószínűséggel nem keresztszemező, így nem ismeri az oldalamat - és azt vettem észre, hogy a két "hiány" az anyag két különböző, távol eső sarkában van. Grrr! Most ezentúl extra figyelmes leszek, bár valószínűleg nem csináltam akkora kárt, mint amennyire haragszom magamra, mert 2 méter anyagból bőven lehet akár Lisle kaliberű részt is lefaragni, meg aztán be van tervezve még néhány minta, majd variálunk... :-)
A "titokzatos szekcióról" - értsd karácsonyi ajándékok - nem közölhetek állapotot, maradjunk annyiban, hogy azok (is) haladnak, és mutatok egy mókust, OK?
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2007.12.07.
Minden egyes esetben megfogadom, hogy soha az életben nem kezdek bele mégegyszer olyan mintába, amelyikben ennyi egyforma szürke vagy barna árnyalat van, és ennyire váltogatni kell a színeket, (Le nem fotózott és ajándékba készített Heritage macska, szintén ajándék Permines bárányka, és a két fotóval is rendelkező DIM kisegérke) és most tessék, már megint itt vagyok! Szerintem egyes emberek soha nem tanulnak. Meg aztán a Lisle-ben meg ott volt az a rengeteg egyforma kék... Igaz, azt is gyűlöltem... Lehet, ez a technikás minták ismérve?
Na jó, ennyit mára...

 

2007.12.05. Nagy meglepetések?

Most csak egy gyors bejelentkezésre futja, a mókusnak most a farkincája szaporodik éppen, de a fényképező meg lemerült...
Reggel Gabi baba olyat produkált, mint még soha! Mellette ültem a szőnyegen, belekapaszkodott a lábamba, hasonfekvésből feltérdelt, majd "majdnem" felállt. Tulajdonképpen felállt, csak olyan előredőlősen, mert messze volt a lába az enyémtől, így nem tudott kiegyenesedni. Tudtam én, hogy ügyes baba, már mióta ezzel próbálkozik!
Ebédre pedig megevett 100 ml lazacos sárgarépapürét, utána meg 100 ml lefejt tejcsit a tegnapi gyűjtésből, van huzata, az biztos, csak néztem!
Most itt ül mellettem a hordozóban, és elfoglalja magát.
Tettem ki tegnap új képeket a multiply-ra, és feloldottam a láthatási korlátozást is, ha már a blogon kinn van korlátozás nélkül, semmi értelme variálni. Ha van kedvetek, nézzétek meg!

 

2007.12.04. Szalagok és mókus!

Na, ez egy bővebb "élménybeszámoló" lesz, függetlenül attól, hogy viszonylag nemrég - múlt héten - jelentkeztem utoljára.
Ez mostmár biztos, szeparációs szorongás a javából! Hozzá kell szokjak, hogy két pillanatra sem tűnhetek el a törpi szeme elől. Ez egyrészt kellemetlen, ha dolgom van, másrészt viszont igencsak szívet melengető, hogy van valaki, aki ennyire szeret és ragaszkodik hozzám... :-)
Volt egy kis bonyodalmunk, az okot nem sikerült kideríteni, a lényeg, hogy múlt hét kedd óta a picurinak esze ágában nem volt vidáman csapkodni a fürdőkádban, hanem ehelyett borzasztó sírásba kezdett... (a biztonsági fürdetős vidám fürdésről korábban tettem már ki képet...) Mindent végigzongoráztunk, nem éhes, nem álmos, nem fáj semmije, a víz se hideg se meleg, én is ott vagyok (bár szerdán úszni voltam, de mondom ez kedden kezdődött...) szombatig nem volt rá megoldásunk... Vasárnap mentünk babaúszásra - meglehetősen vegyes érzelmekkel, ámde nagyon izgulva - ahol is a mi drága Gabi babánk a szokásos csapkodós, szélesvigyorkás formáját hozta, ami még messzebb vitt mindenféle hipotézistől. a végén az lett, hogy jól megfürödtem, és bemásztam a kádba, és félős törpikénk az én karjaimba érkezett. Volt is vagy vigyorka és csapkodás! Tegnap ugyanezt játszottuk, kevesebb fizikai kontaktussal (szemben ült, de ha akart, megfoghatott), ma remélem ismét elég lesz a látványom. Remélem most már minden jó, ha a vége jó.
Hétvégén - nagymama vendégünk is volt - elmentük a Brendonba és Intersparba (ahová nem visszük be a babát, hanem viszonylag kevéssé forgalmas helyen várakozom vele) a babának és "anyának" is új játékokra tettünk szert. Gabi baba egy szép, nagy és színes kukacot és egy dudáló gumihajót is tartalmazó vastagtáblás könyvet kapott, én pedig meglátogattam a karácsonyi vásárban a Szalag és Zsinórgyár (róluk már írtam) standját. a szerzemények alant láthatók.
Megtetszett a nagypohár! Előtérben a kukac.
Megtetszett a nagypohár! Előtérben a kukac.
Legújabb kedvenceimmel...
Legújabb kedvenceimmel...
Nemcsak a baba kicsi, az ülőpárna is nagy!
Nemcsak a baba kicsi, az ülőpárna is nagy!
Ja, és persze a pezsgőtablettás cső...
Ja, és persze a pezsgőtablettás cső...
Zacsi egyik oldala
Zacsi egyik oldala
Zacsi másik oldala
Zacsi másik oldala
Rendszerezgetés után
Rendszerezgetés után
Aidacsíkok méterre
Aidacsíkok méterre
Az Adiacsíkok olyan 150 Forint nagyságrendjében mozogtak, a vegyes "szemét" 300 Forint volt, már tudom is, hogy mit fogok belőle csinálni. :-) Ugye tudjátok, hogy a szalagos mintabolt valamikor tavaly elköltözött? Na nem messzire, a Kölcseivel szembeni "sarokról" a Mediterrán házba, a Hatvan utcához közelebb... Voltak színes, meg karácsonyi, meg egyéb csilivili szalagok is méterre, de én eleve az aidacsíkokra utaztam, mondván hogy ha valamit díszíteni akarok, akkor megoldom s.k. Érdemes értük felnézni az Interspar tetejére!
És még valami... Sínen lesznek lassan a karácsonyi ajándékok, és itt van ugye kényes pontunk, a mókus...
Most már tudok valamit mutatni, ma hajnalban egészen 2 szálat is tudtam hímezni, miután Gabi baba rekordot állított be, nyolctól hajnali háromnegyed négyig aludt, és utána a szokott ötös ébredés után hajlandó volt egyedül játszogatni. Egy ilyen volt, ilyen lett mutatok... Nem sok minden látszik, bal oldalt szaporodtajk a szőrök. :-)
Mókus - 2007.10.07.
Mókus - 2007.10.07.
Mókus - 2007.12.04.
Mókus - 2007.12.04.
Most bejfejezem, mert felébredt a törpi, úgyhogy elő a lazacos répahamit (most sikerült alvás alatt megcsinálnom) és showtime van!

 

2007.11.29. Mókus és szeparációs szorongás

Na nem én szorongok attól, hogy el kell szakadjak a mókustól, nem, dehogy! A törpi vette a fejébe - szerintem már pár hete, de ma kristályosodott ki a gondolat - hogy nem tűnhetek el a szeme elől egy pillanatra sem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amint kimentem elkészíteni a déli és egyben egyetlen főzelékét (sárgarépapüré csirkehusival és sajttal) azonnal éktelen ordításba kezdett, és csak az hozott gyógyírt számunkra, hogy kivittem magam mellé a hordozóban... Ez már több mint valószínű hosszú hónapokig így marad.
Tegnap amúgy "úszni" voltam, még a végén tényleg megtanulok, és még tetszik is.
Gabi baba ma reggel 4:30-kor döntött úgy, hogy reggel van, de nyugiban volt, úgyhogy csináltam az ominózus UFO-ból néhány öltést. Még nincs annyi változás az előző állapothoz képest, hogy meg tudjam mutatni, de hamarosan...

 

2007.11.28. Karácsonyi ajándékok...

Ti voltatok már úgy, hogy addig-addig vaciláltok, hogy mibe kezdjetek bele, míg végül semminek a befejezésére se marad idő? Na ettől félek én most... Az eldöntöttön kívül van 3-4 jelöltem, de ugye nem mutathatom meg, mert titok... És azt se mutathatom meg, hogy honnan van, pedig tökjó. :-) Na jó, karácsony után közkinccsé teszem a barátaimnak... :-)
Ja, van közöttük egy pici Hardanger is, na azt nem karácsonyra, de megcsinálom. Figyelsz, Manyesz? Ez megint virágnyelven lesz... Az előző bejegyzés virágnyelvű köszönömjén a férjem nagyokat vigyorgott... toleráns a mániámmal szemben... És ez (már) megint oda van címezve.
Tegnap este leszakadt az aktuálisan kitett konyharuha akasztója, ma az volt a napi első jócselekedet, hogy varrtam rá újat. Ennek kapcsán elgondolkodtam, vajon másoknak mi van a "must be" életmentő varrósdobozában. Az enyémben:

A vödörrel most az van, hogy ahova mentem patentozni, nem vállalták, vékony az anyag a gépükhöz képest... Még egy helyen megpróbáljuk, aztán marad a kézi felvarrás, amit el szerettem volna kerülni, mert nem szeretem csinálni... :-(
Mutatok zárásul egy friss képet Gabi babáról...
Imádja, ha emelgetik, ez meglátszik az arckifejezésén
Imádja, ha emelgetik, ez meglátszik az arckifejezésén
Még több kép a multiply-os oldalamon, de csak a network-ömnek...

 

2007.11.24. Az elmúlt hónap összefoglalója

Hol is hagytam abba? Az elmúlt hónap meglehetősen eseménydús - és hímzésszegény - volt. Gabi baba elkezdett NAGYON mozgékony lenni, keveset alszik ámde sokat tornászik, nem lehet egyedül hagyni, így nem nagyon tudtam hímezni se (mégse hadonászhatok az orra előtt a tűvel, akár tompa, akár nem tompa... Felfedezte, hogy ülni sokkal érdekesebb, mint feküdni, és lelkesen gyakorolja. A dolog hátulütője az, hogy mindig mögötte kell tartózkodni, mert még előfordul, hogy esetleg elvágódik, mint egy zsák burgonya. :-) De az esetek döntő többségében azért nagyon szépen egyensúlyoz, és még játszik is közben. Tegnap "voltunk" 8 hónaposak, bizony!
Volt egy minitali. Andrea68, Ayla, Manyesz, Tancoskata, en es Gabi baba főszereplésével... Képeket, krónikát még nem tettem ki, nagyon szeretném már végre átdesignolni a weboldalt (tervem már van) így a régi formáját már "fölöslegesen" nem szívesen alakítgatom... Annyi elég, hogy jó volt nagyon... a következőre is hamarosan sor kerülhet, de az már esetleg az ajándékozós lesz, az egyeztetések folynak. :-) Addig is ide jön egy csoportkép.
Édesanyám megoldotta a varrógép problémáját. Sokat segített, hogy a géphez adott gagyi alsószál helyett egy normálisat csévéltünk az orsóra, és azt is megtaláltuk, hogy hol szokott kifűződni - merthogy rendesen fűztem be a cérnát, de azért mégse elég rendesen... Varrni azóta se volt lehetőségem, de most már legalább ha akarnék, tudnék...
Van egy elkészült vödör hímzésem, patentet kell beleüttetni, és összevarrni a széleit az aidacsíknak, merhogy nyakba akasztós szütyőke lesz a drága. Kék zsinórja lesz, azt már megvettem a Dózsa György utcai méteráru boltban. Ezt meg is tudom mutatni.
Újabb nagy változás a fóbiaelhagyás terén - úszótanfolyamra járok (miután anno a KLTE-n egy "gondos" tanárnak köszönhetően azt hittem, egy életre elvágódtam a víztől... De nem, jó oktatóval még ez is megy! Akik ismernek, tudják, a fóbiaelhagyásokkal kapcsolatban mivel/kivel szoktam viccelődni, hogy ez is megintcsak kinek az érdeme... igencsak csuklik néha szegény... Köszönöm! :-)
Megjött az 53-as Gold, ez is nagyon jó mintákat sorakoztat fel, de az igazi csemege a következő számban lesz, egy nagyon szép fantasy unikornis. Már alig várom!!!
Ja, és végre (kb. ma hajnalban) rájöttem, hogy mikor tudok mégiscsak hímezni... Gabi baba ugyebár minden reggel ötkor kipihent és vidám, felkelünk. Az esetek döntő többségében ilyenkor - és csakis ilyenkor - szépen eljátszik magában, csak arra kell vigyázzak, hogy a heverőn se ne szoruljon sarokba, se le ne essen... Ilyenkor jöhet a tű, jöhet a minta. a vödör is nagyrészt így született... Most pedig jöhetnek a karácsonyi ajándékok, aztán jöhet Gabi baba vonata.
Most pedig képek.
Mintali 10.22.
Minitali 10.22.
Vödör
Vödör
Gabi baba ül
Gabi baba ül
Gabi baba állással próbálkozik
Gabi baba állással próbálkozik
A babák Anchort (v)ennének
A babák Anchort (v)ennének

 

2007.10.20. Kalandok a varrógéppel - 1. fejezet

Már írtam, hogy kaptam egy varrógépet... Végre volt idő, elővettem... A szabás már megvolt (tesztanyagon), na, próbáljuk ki! Szerencsére gyorsan visszajöttek az információk, hogy édesanyám hogy csinálta, így legalább a beüzemeléssel, cérnabefűzéssel nem volt gond. Annál több a varrással! :-( Először is szálfeszességet kellett állítani, mert igencsak nem volt jó, ahogy a felső szálé be volt állítva. Utána néhány tétova egyenes az erre a célra félretett próbaanyagon... És utána jöttek a bonyodalmak... Az első "menet" mindig sikerül, és utána csak toporog egyhelyben a talp. Valami alul akadhat, mert ott mindig felszaporodik a felső szálból is egy csomó... Expertek, kérem, ne nevessenek! Miután közben a picurt folyamatosan nyugtatgatni kellett a másik szobában, varróproject expert érkezéséig elnapolva. :-(
Megjött a Gold 52. száma, egész jó! Sajnos már megint nincs Magyarországra is vonatkozó előfizetési akció, pedig már csak 2 számom van idén hátra...
Szégyelljem össze magam, a mókus nem haladt.
Vödröt kellene hímeznem, november 11-ére, jelenleg mintát keresgélek... Ha valaki lát (ovis jelnek kéne, kisfiúnak), azért dobjon meg vele.
Debreceniek, 22-én, hétfőn minitali, ne felejtsétek el!

2007.10.08. 10 öltés...

Már tudom, miért utáltam ezt a mintát annyira csinálni... a mintaíven - feketén-fehéren - fel van tüntetve az öltések ajánlott iránya, és pont ellenkezően "szereti", mint én... a bibi csak az, hogy a félkeresztek iránya miatt fontos is, hogy így legyen... Nem csoda, hogy utáltam elővenni, irtó nehéz átállni fejben, hogy most akkor nem így, hanem amúgy...
Egyébként... megvan a mai napra előírt 10 öltés, azaz már 12-nél tartok... Mivel egy minta véges számú öltésből áll, ha minden nap 10 öltést megcsinálok (de akár csak egyet) a hátralevő öltések számából képzett sorozat monoton csökken, azaz valamikor majdcsak a végére érek, nem?
Ha már ilyen matematikusan fogalmaztam, elárulom, hogy a "Földesbe" jártam, spec. matekra. De ennyi elég is mára, mielőtt lerombolnám a rólam kialakult "becsületes keresztszemező" képet. :-)
Utóirat: kb. 50 öltés sikerült, mielőtt felébredt volna a picur...

 

2007.10.07. Vasárnap, szabok!

Mondtam már, hogy hány "fóbiám" tűnt el ukk-mukk-fukk a szülés után? Az egyik nagyon fontos dolog, hogy már bele merek vágni az anyagokba. Nagyon takarékos így az élet, mert esküszöm, hogy egy könyvjelzőnek is 30-40 centis margókat lettem volna képes hagyni, ha hímeztem volna könyvjelzőt, de hálaég a Lisle jellegű nagymintáknak vagyok a mániákusa. :-)
Na, szóval Gabi babának csinálok LÁBFEJES meleg kisnadrágot, már vettem hozzá anyagot, és leutánoztam egy meglevő nadrágocskáját szabásmintának. Remélem, holnap ki is tudom próbálni a teóriát, hogy amit rajzoltam, az össze is áll.
Mondtam, hogy piszkáljatok, csináljam a mókust... Nem fűzök hozzá nagyon sok reményt, de megpróbálom... Na, most itt állok.
Mókus - kb. 2 éve függőben
Mókus - kb. 2 éve függőben

 

2007.10.02. Kedd, nem tűntem el... annyira...

Tudom, hogy régen nem írtam, de magam is meglepődtem, hogy milyen régen... Jött és ment a szeptember, Gabi baba minden nap új mutatványokat talál ki, látványosan fejlődik. :-) 23-án betöltötte a fél évet. Most már azért néha el is tudja magát foglalni, de ez nem azt jelenti, hogy több időm van a hímzésre, mert ezzel együtt kevesebbet alszik, ellenben egy pillanatra nem lehet magára hagyni, mert igen szeretne leugrani mindenhonnan...
Azon kivül készen vagyok a babajátékkal, a mókushoz meg nincs épp erőm hozzákezdeni... Gabi babának az 51-es Cross Stich Gold-ból kinéztem egy szép, élék színű vonatos mintát, és persze a karácsonyi ajándékok hímzését is el lehetne "lassan" kezdeni. Ez utóbbit meg nem is krónikálhatom el a weben, mert a címzettek esetleg megláthatják. :-(
Minitali is volt, húzással, ismét kicsi, de lelkes... Képek "majd" lesznek.
Amúgy meg úgy vagyok vele, hogy túl sok a "terv", túl kevés az idő. csapongok össze vissza, és a végén semmi se halad - úgy, ezt most jó "férfiasan" és önkritikusan bevallottam!
Most csak erre a gyors bejelentkezésre futotta, de legközelebb már írok valami tartalmasabbat is.

 

2007.08.25. Szombat, már megint forróság...

Meddig fog ez még tartani??? Óriási szerencse, hogy a szeptember itt van egy köpésnyire, már csak egy hét... Persze a hőmérséklet (legalábbis mostanában) nem a dátumtól függ, de azért reménykedni lehet... :-)
Rég nem jelentkeztem... Legalább 4-5 napig tartott a file-jaimat a különböző helyeken tárolt különböző mentésekből - na meg az új mentésből - úgy összerendezni, hogy rendszer is legyen benne, meg minden file csak egyszer legyen meg... Huhh, itt volt az ideje, szóval great satisfaction, meg minden, de megdolgoztam érte! A két gépen eltárolt Firefoxos könyvjelzőim is össze lettek passzentolva, meg kategorizálva. Azt gondoltam, most legalább egy hónapig nem fogom tudni, mi hol van, hiába én találtam ki az új rendet, már annyira megszoktam az előző állapotot, de nagy tévedés, már most teljesen természetesnek találom, és jó hogy megcsináltam. :-)
Huszonegyedikén megjött az új Cross Stitch Gold - új a terjesztő cég - pontosan a megjelenés napján, ilyen is csak egyszer volt még... Kedvenc szokásomnak is hódoltam, a baba elaltatása után kádban fürödve olvastam el - következtetésképpen később feküdtem le, és nem aludtam eleget. Viszont érdemes volt megnézni, nagyon jó minták vannak benne... Van egy vonatos gyerekminta, már be is van tervezve. :-)
Na, meg egy új weboldalt böngészgetek éppen... van sok jó "olvasnivaló"... :-)
Még valamit akartam írni... na igen... kincset találtam... valószínű az első debreceni minitali fotóit, még telefonnal lettek csinálva, gondolom andea68... Most nincs időm vele foglalkozni, de majd mennek ki a minitalikrónikába.

2007.08.15. Szerda, kész a babajáték!

Igazat megvallva már szombaton készen volt, fényképezve vasárnap lett, csak mindenféle egyéb dolog összejött... Vendégünk volt, elromlott a gép, amiről írni szokta, és a férjem csak heroikus küzdelem árán tudta megmenteni az adatait, ezek után DVD-re mentegettem, meg minden, ami létezik. Meg volt egy szenvedős, pocifájós napunk is, de már túl vagyunk rajta...
Mondom, hogy csináltam: először a kettéhajtott anyagba Holbein-öltéssel (fel-le-fel-le...ellenkezőleg vissza) megcsináltam a zsinórházat, aztán ugyanezzel a módszerrel visszahajtva felszegtem az aljakat is, mindig az Aida lyukaiba öltve... Pelenkaöltéssel össze az oldalait (itt nem a lyukakba, hanem a szegélyen, de egyenletesen) majd bele a tömés, végül szintén pelenkaöltéssel az alját össze... a képeken a zsinór még nincs végleges helyére erősítve, mert ahhoz még olyan 8-as alakú "vasdarabot" kell találni, ami a kulcstartókon vagy női táskákon szokott lenni, amivel egy karikába be lehet pattintani ha fel akarjuk tenni, és egy mozdulattal le is vehető... a babakocsin, a kiságyon és a játszón (nappali rezidencián) is szeretném használni.
Mozgóképet nem lehet csinálni, de tetszik Gabi babának, pofozgatja! Azt hiszem egyelőre az állatos oldal jobban tetszik neki, illetve a járművek közül a helikopter. Majd váltogatjuk...
A fotók:
A boldog tulajdonos - egyik oldallal
A boldog tulajdonos - egyik oldallal
A boldog tulajdonos - másik oldallal
A boldog tulajdonos - másik oldallal
Figyelitek, milyen David Attenborough-szerűen kócos a baba a második képen? Most vettem észre...
Még valami: kaptam egy emailt Antal Lászlótól, aki mozaiktervezéssel és készítéssel foglalkozik, felhívta a figyelmem a keresztszemessel való rokonságra (négyzetes mozaikelemek esetén). a mintaoldalán vannak érdekességek, pl. egész jó ovis jelnek való ikonkák... Színkódokat ne várjatok, az a csempedaraboknak nincs, de szerintem megcsinálhatók saccra is. Köszönjük neki!

 

2007.08.06. Hétfő, még mindig nincs "mutatnivaló"

Sajnos szombaton és vasárnap is nagyon nyűgös volt a picur, nem akart aludni, így nem igazán tudtam se varrni, se hímezni... Voltam egy üzletben, ahol azt reméltem, kapok anyagot (babakocsitáskához) de nem volt semmi ami szóba jöhetett volna. Meg elmentünk a Brendonba (patkó alakú, egérke fejű puha csörgőt vettünk, nagyon aranyos) és elszörnyedtünk a téli ruha árakon. Eggyel több indok, hogy nekiálljak barkácsolni!
A lógó bigyókáknak elkezdtem azért az összeállítását, az Anchor 387 pont olyan színű, mint az aidacsík alapszíne. Ez egyrészt jó, mert szép, kulturált, láthatatlan öltések lesznek, másrész nagyon nem az, mert villanyfénynél már nem tudok vele dolgozni... De most éppen csend van, csinálom...

 

2007.08.03. Péntek, csak netes előrehaladás történt

Most éppen jó volt a netem, úgyhogy kihasználtam az alkalmat, és végre felraktam a július 28-i minitali képeit. Kivéve, aki még nem küldött...
Megnézem a 2007. karácsonyi húzás jelentkezési állását is. Debreceni lányok, akik tavaly voltatok, nem evidens, hogy idén is vagytok, légyszi jelentkezzetek be!
Az jutott eszembe, a következő minitali időpontjával kapcsolatban már azt is figyelembe kell venni, hogy van, akinek az iskolakezdés elfoglaltságot jelent... Nekem is azt jelentett még tavaly, az egyetemen... de idén jobb dolgom van. :-)
Na, elköszönök, mindenkinek kellemes hétvégét!

 

2007.08.02. Csütörtök, na most végre bővebben

Sokminden történt múlt hét péntek óta... Először is, szombaton minitaliztunk - volna... Épp ezért, ha kedves látogatóm, még ma odakattintasz a linkre, biztos semmit sem fogsz látni. Sajnos mindenkinek összejött valami, volt aki elaludt, volt aki elnézte a dátumot, volt akinek váratlan, volt akinek várt vendége érkezett, és olyan is volt, aki elment, de nem találkozott senkivel. :-( Én a magam részéről elmentem - miután evett a baba, egy órával a megbeszélt idő után... Ha lett volna más is, még találtam volna valakit, de senki nem volt. Nem baj, legközelebb megint megpróbáljuk. :-)
Aztán a vasárnap és a hétfő nyűgös nap volt babailag - ezúton szólítom fel azt a kedves unokatestvéremet, aki régóta olvassa a weboldalamat, hogy légyszi bújjon már elő, és dobjon meg egy emaillel, akkor sokkal személyesebb élménybeszámolóval is tudok szolgálni. Sajnos édesanyád nem árulta el az enyémnek az email címedet... aztán ez megoldódott abban a pillanatban, hogy elindult a nagy zuhé... Mindig is tudtam, hogy érzékeny a frontra, de ennyire?
Kedden és szerdán tudtam csinálni a kiskacsát, be is fejeztem. Végül készült egy "csoportkép" is a kész sorozatról, már csak össze kell állítani őket. Természetesen majd arról is teszek fel képet, nem tudom, mikor lesz...
A netem is vacakol, most éppen, hogy ezeket a sorokat gépelem, nincs, de lehet, hogy 5 perc múlva lesz... Így elég nehéz lesz feltölteni a képeket... :-(
Az ajándék varrógépet is ki kellene próbálni, mármint azon felül, hogy rögtön bedugtam a konnektorba, és kipróbáltam, hogy világít a lámpája, meg mozog a tűje, ahogy kell... Egy táskafélét szeretnék varrni, amit a babakocsi tolójára lehet rűlógatni, mert akkor jobban kézügyben lennének a dolgaim sétálás közben. Elviekben tudom, hogy hogy kell csinálni, mert édesanyámat eleget láttam szatyrot varrni, és maga az algoritmus nem bonyolult, de gyakorlatban még sose csináltam ilyet. Valami vízállóbb anyagból kellene, mint pl. a hátizsákok gyöngyvászon anyaga. Fogalmam sincs, lehet-e kapni... Anyám "otthonkanejlonból" csinálta, csak volt neki fólia bélése. Na, most nem bizti, hogy rögtön el akarom törni a tűjeimet a fóliával, úgyhogy először megnézem, hogy milyen anyagok vannak a környékbeli boltokban, aztán kitalálom, mi legyen... Egyébként a gép fémalkatrészes, van hozzá tartalék orsó, tű, gépolaj, talp, tud 24 féle öltést (mint anyám régi Neumannja), gomblyukazást és gombfelvarrást, szóval ahhoz képest, hogy TESCO-s, nagyon kulturált. :-)
Most pedig Gabi baba védőoltást kapott (tegnap) és azért levert egy kicsit. Nem teljesen van kedve enni, fáradt, éjszaka egy kis hőemelkedése volt. Szóval, most kihasználom, hogy épp alszik, mert különben őt kell komfortossá tenni. Nagyon édes, amikor olyan kis bújós... :-) Na, mutatom a képeket...
Helikopter kontúr nélkül...
Helikopter kontúr nélkül...
... és kontúrral
... és kontúrral
Kiskacsa kontúr nélkül...
Kiskacsa kontúr nélkül...
... és kontúrral
... és kontúrral
Kiskacsa és helikopter együtt
Kiskacsa és helikopter együtt
Csoportkép az összes mintával
Csoportkép az összes mintával
Na igen, azt akartam még írni, hogy találtam még nagyobb mellényúlást a PCStitch váltójában, valami 3000-ssel kezdődő sorszámú "Winter white"-ot, ami ugye fehér, a 72-es "Raspberry" színre vált, ami ugye ciklámenszínű, vagy valami hasonló... Ez a babybook sorozat egy másik darabjában, egy jegesmaciban esett meg. Na, ennyit a váltóról, ez jóval durvább, mint az előző bejegyzésben a zöldek körüli mizéria...
Ja, és most volt a Keresztszemes Kiállítás megnyitója is... Kár, hogy a hivatalos oldalon nincs kép, legalább a díjazott munkákról... Sajnos nem tudtam elmenni, messze is van, meg az az igazság, nem merem kiadni a kezemből az Elizabeth de Lisle-t, még a végén baja esik... Pedig biztos nem, csak én vagyok ilyen aggódós, meg aztán 2 év munkája, rengeteg pénz és rengeteg munkaóra... :-(

Ráadáskép, Gabi baba a nagykádban fürdik, és nagyon élvezi. Ez a biztonsági fürdető irtó jó találmány!
Gabi baba fürdik
Gabi baba fürdik

 

2007.07.27. Péntek, távirati stílusban

Kaptam egy varrógépet STOP Vacakol a netem STOP Készen van a helikopter is STOP Holnap minitali STOP A taliképekkel együtt mutatom STOP. :-)

2007.07.25. Szerda, átmeneti fellélegzés

Szégyen és gyalázat, ez egy hímzős (maximum hímzős-babázós :-) ) blog, nem egy időjárásjelentős, de akkor is ez az a téma ami momentán sokakat foglalkoztat. Tegnap este egy nagy vihar kiséretében eljött a lehűlés, de sajnos nem lesz tartós... Mindenesete ki kell élvezni, amíg itt van... Amúgy közben megtaláltam Debrecent is a weather.com-on úgyhogy most már a saját városomat is nézegethetem... Persze vannak, akik szerint ez fölösleges, mert

Na de mit csináljak, szeretem nézegetni... :-)

Hogy hogy haladok a hímzéssel? Hétfőn este kezdtem el a lovacskát, és tegnap be is tudtam fejezni, haladós minta, kevés szín, nem sok komplikáció. Fázisképeket közben tudtam csinálni, csak a felrakáshoz nem volt soha idő...
Egy dolgot vettem észre, a lovacska lába alatt a fű a PCStitch-es váltás szerint a DMC 986 és 987 (nagyon sötét és sötét "forest green"-ből az általam pár nappal ezelőtt annyira lelkesen ismertetett Print/Preview-s váltással szépen átváltott Anchor 246-ra és 262-re. Na most a 246-tal semmi baj nincs, az a szín stimmel, de a 262 valami eszméletlenül ronda szürkészöld... Még jó, hogy elkezdtem gyanakodni, hogy ennek a színnek semmi keresnivalója egy gyerekmintában, és rááadásul nem is néz ki jól, és a saját átváltómban lecsekkeltem. Na úgy ki is jött a 244, ami sokkal jobb választás.
Tanulság: felejtsük el a PCSitch váltóját, és bízzunk a megérzésünkben!
Még szerencse, hogy volt itthon a 244-esből, mert nem utálok mást jobban, mint amikor variálni kell, és nincs itthon a variálásom tárgya... Lesz még ebből baj, mert a kiskacsás minta egyik sárgája speciel nem volt a boltban, amikor ehhez bevásároltam (az uram beszaladt a kedvenc boltomba a listával), de így utólag meggondolva marhaság az a színlista is, mert a két sárga még véletlenül sem egy családba tartozó árnyalat, majd keresek neki másik két, összepasszoló sárgát...
Következnek a fotók:
Hintaló hétfőn elkezdve, traktorral
Hintaló hétfőn elkezdve, traktorral
Hintaló hétfőn elkezdve, közelről
Hintaló hétfőn elkezdve, közelről
Hintaló kedden, kontúr nélkül...
Hintaló kedden, kontúr nélkül...
... kontúrral és traktorral ...
... kontúrral és traktorral ...
... végül készen közelről
... végül készen közelről
Remélem, a debreceni lányok nem felejtették el, hogy szombaton minitalizunk.
A következő munkám a sorozatból a helikopter lesz... a kacsától még kicsit félek, de a kiválasztott mintákon már nem változtatok, és megoldjuk!

 

2007.07.21. Szombat, forróság, hát lehet ezt még fokozni???

Tegnap egy pillanatot sem tudtam hímezni, és ma is csak délután... Szegény baba most már kezdi elveszíteni a kitartását... Egész délelőtt nem tudott aludni, bár biztos kellett volna már neki, egyszerűen nem ment. Ellenben sokat gyakorolta új mutatványát, tegnap jött rá, hogy hogy kell egyszerűen és gyorsan átfordulni hasáról hátára. :-)
A traktorka kerekének befejezése után a kontúr már gyerekjáték volt, már kész is... Képek alant, a kész kép megint kicsit sárgás, nincs az a pénz, amiért kinyitom a sötételőt. :-)
Traktor, kész, kontúr nélkül
Traktor, kész, kontúr nélkül
Traktor, kész, kontúrral
Traktor, kész, kontúrral
És hogy milyen weboldalakat nézek mostanában?
idojaras.hu (országos), idokep.hu (országos), Budapest 10 napos előrejelzése a weather.com-on, koponyeg.hu (országos 15. napos), és vágom a centit, hogy hány nap van még az enyhülésig...
Komolyra fordítva a szót, megnéztem a Kreatív Hobby weboldalát, meg letöltöttem a katalógusukat, nagyon impresszív, rögtön elcsodálkoztam legalább tíz olyan kreatív időtöltésen, ami eddig nem jutott eszembe, én tulajdonképpen sípot meg csörgőt kerestem volna, mert elhatároztam, hogy a három kis bigyó közül az egyik zörögni (celofán) a másik csörögni, a harmadik sípolni fog. Na, ilyesmit nem tartanak... még a csörgést megoldom ha sikerül valahol elég kicsi dobozkát kapni (gyógyszertartó dobozka?) amibe bele lehet rakni néhány gyöngyöt, de a sípolással zavarban leszek. Vegyek egy kutyajátékot, és boncoljam fel?

Elkezdődött a 2007. karácsonyi húzás szervezése az xszemes-en. Az a megtiszteltetés ért, hogy én vagyok az egyik csoportvezető, a debreceni és környéki sejt érdekeltségi területében, de pl. tavaly nagy szeretettel fogadtuk két békés megyei hobbitársat is. Ha valaki szeretne betársulni, nézzen el erről szóló fórumunkra.

És egy bónuszkép, egy friss pillanatfelvétel az egyre ügyesebb Gabi babáról.
Gabi baba felnéz
Gabi baba felnéz

 

2007.07.18. Szerda, nagyon-nagyon meleg...

Legalább 30 fok volt egész nap a lakásban... Szerencsére a baba egészen jól viselte, jó étvággyal, sokat evett, babavizet is kortyolt, és szép nagyokat aludt, volt időm hímezni.
Elkészült a macis minta, és többet haladtam a következővel, a kis traktorral, mint amennyit gondoltam. Hét szürkeárnyalatot használ, szörnyű! Ezek után ki csodálja, hogy a zölddel és a sárgával kezdtem? :-) Fogadni mernék, hogy a szürkékkel haladni se fogok ennyire...
Na és a képek... (a harmadik már estefelé készült, sorry a minőségért...) /TR>
Maci készen
Maci készen
Traktor, első fáziskép
Traktor, első fáziskép
Traktor, második fáziskép
Traktor, második fáziskép

2007.07.17. Kedd, több öröm napja

Azt hiszem, stíleszerű, hogy a péntek 13-i bejegyzés után valami vidámabb következzen. Gondolom, kitaláltátok, hogy hétvégén nem igazán volt időm se hímezni, se netezni... Apró lépésekben haladtam előre, ellenben sokat babáztam.
Hétfőn pocifájással indítottunk, ilyen már egy hete nem volt, azt gondoltam, leszoktunk róla. De majd az is eljön... Utána babamasszázs, amin Gabi babának kicsit több türelme volt, mint az előzőn, úgyhogy örültünk. Utána viszont nem igazán aludt el itthon - pedig azt reméltem, hogy úgy lesz, mint az előző héten, hogy hatalmasakat alszik utána őkelme... De nyugis volt, megdöntötte a derűsen és figyelmesen töltött (nem sírós) időszakhossz eddigi rekordját (50 perc). Este aztán kicsit "szépített", az altatás nehézségével, így csak utána tudtam belenézni a Cross Stitch Gold jubileumi, 50. számába, pedig már viszkettek az ujjaim, hogy át tudjam lapozni...
A június 29-i bejegyzésnél láthattátok pici fiamat és a most már négyszer is kihímzett virágkosárkát. Ezt a képet még májusban beküldtem a GOLD-nak, és azóta izgatottan vártam, hogy vajon belekerülünk-e az újságba... Hát majdnem csalódottan félretettem a lapot, miután az olvasói levelek között semmi nem volt, és a "Mit jelent Neked a hímzés" körkérdésnél sem találtam... Aztán az utolsó-előtti-előtti oldalon, a szerkesztők és tervezők kedvenc mintái mellett, ott van a mi kedvenc mintánk is! Még szerencse, hogy mélyen aludt már Gabi baba, mert felkiáltottam örömömben, aztán meghatódva végigolvastuk...
Itt látható az az oldal...
A jubileumi szám OTT kinyitva
A jubileumi szám OTT kinyitva
... közelebbről ...
... közelebbről ...
... és egészen közelről.
... és egészen közelről.
Hogy mutassak is valamit - háromöltésenként haladtam, de végre meglett - a mackós második EMS minta, kontúr nélküli változata. Ahogy készítettem, azon töprengtem, vajon nem lett volna érdekesebb, ha Madeira Lana fonallal csinálom a maci testét. Tudjátok, az a szőrös fonal, a Magazinban már volt róla szó...
Ha mégse ugrik be, itt látható a Lana színskála, egy legálisan ingyenes Lana-s ABC, és tippek is olvashatók a Lana-val való hímzéssel kapcsolatban... Elvileg meg is lehet innen rendelni a fonalat, de sajnos Magyarország nincs feltüntetve a listájukon...
Most nem volt kedvem (értsd időm) variálni, mert gyorsan kész szeretnék lenni, még mielőtt a baba felnő, és nincs többé szüksége a kis kreálmányomra :-), de ha komótosan csinálhattam volna, a maci talpa nem fehér, hanem rózsaszín lenne (a hörcsögök talpa is rózsaszín, csak azért) és a kontúrozás (ami még nincs kész) se feketével készülne, hanem a maci valamelyik markáns sötétbarnával, a labda cikkelyei meg a megfelelő színekkel, és lehet, hogy nem is négyzetesen, hanem ívesen... Ahogy alant látszik, szembefordítottam a kis vonatocskával, és kettéhajtva lesz összevarrva, kitömve.
Nos, akkor mutatom, és mai bejegyzés ezzel lezárva.
Maci kontúr nélkül
Maci kontúr nélkül
Maci és vonat egy képen és anyagon
Maci és vonat egy képen és anyagon

 

2007.07.13. Péntek, van egy félkész labdás mackóm

Kora reggel azzal indult, hogy majdnem szívszélhűdést kaptam... Csinálom a labda pirosát, a sárga már megvolt, és erre nem stimmel össze a kettő... Azt hittem, még a sárgát rontottam el, és az egészet le kell bontani. De nem így volt, hanem még tegnap este félálomban elszámoltam, és négy helyett öt sor ugyanolyan hosszú pirosat tettem oda, ahova nem kéne... :-( Igy is bontani kellett, de szerencsére nem az egészet, csak vagy 40 öltést. Péntek 13, mi???
Estére meglett a labda, és a maci testének a legsötétebb barnája. Lehet, hogy holnap be is tudom fejezni, legalább a kontúr nélküli állapotig. Meg még azt vettem észre, a szájacskája 1 (azaz EGY) öltés egy olyan színből, ami máshova nem kell. Ha a bevásárlólistámat ésszel csinálom meg, simán helyettesíthettem volna egy másik rózsaszínnel, annyi erre alkalmas színem van, mint a szemét. De nem baj, így legalább mintahű leszek.
Már sötét van, Gabi baba nem nagyon akart elaludni, így a fényképezésből se lett semmi, plusz most már elteszem én is magam holnapra...

 

2007.07.12. Csütörtök, kész a vonat, a sorozat első darabja

Igazából már tegnap készen lett, de túl későn ahhoz, hogy egy rendes fázisképet lehessen róla csinálni. a hátoldalának a labdás macit választottam. Nem vágtam szét az aidacsíkot, felül kettéhajtva lesz (esetleg egy vékony "házzal", ahová egy zsinórt húzok be, amin a kis képecskék sorban fognak lógni), oldalt pedig a gyári szegés mentén lesz összevarrva, csak alul van eltisztázatlan rész.
Ami a kitömést illeti, szivacs vagy vatelin lesz, amire hamarabb rá tudom tenni a kezem. Tegnap néztem a szivacsot egy százforintosboltban (olcsó ülőpárnát akarok felboncolni, abban megfelelő vastagságú szivacs van) de csak olyan ülőpárna volt, ami számomra rossz helyeken van megtűzve. Na mindegy, még van egy kis időm ezt beszerezni...
Na, szóval a fázisképek...
Vonatocska még kontúr nélkül
Vonatocska még kontúr nélkül
Vonatocska kontúrral
Vonatocska kontúrral
Annyit még hagy tegyek hozzá, hogy egy hangyányit módosítottam a mintán. Alul a fekete öltések - ha valaki gyerekkorában látott még gőzmozdonyt - azt a rudat szimbolizálják, ami átviszi a meghajtást az egyik kerékről a másikra, így a kerekeket nem kell teljesen körbekontúrozni, a fekete rúd előttük halad el!

Még egy gondolat: örömmel vettem észre, hogy a keresztszemes oldalam látogatóinak száma lassan eléri a 100.000-t. :-) Amikor az oldalt létrehoztam, nem gondoltam volna, hogy ennyi vendéget üdvözölhetek majd. Mindenkinek nagyon köszönöm! Hogy szereteteteket megháláljam, elkezdtem írni az oldal új verzióját, ami változatlan - vagy méginkább kibővített - tartalommal, és jóval átláthatóbb külsővel fogja köszönteni látogatóit.
Hogy mikor lesz kész? Nem igérek semmit... amint pici Gabika engedi. :-)

 

2007.07.08. Vasárnap, mutatok akkor egy fázisképet

Akkor ahogy megigértem - és még "reggel", hogy el ne felejtsem, itt a vonatocska jelenlegi állapota. Még egy sárga, egy világosszürke és két kék szín hiányzik belőle, na és a kontúr... Majd mindenképpen csinálok kontúr nélküli és kontúros képet is róla.
Ahhoz képest, hogy az egész vagy 35x35 öltéses, nem igazán világbajnok sebességgel készül, igaz? Valahogy el kéne magyarázni a babának, hogy neki készül, hátha akkor többet hagy hímezni... Amilyen lelkesedéssel játszik a meglevő textiljátékaival, remélem, ennek is örülni fog majd...
Vonatocska már majdnem készen
Vonatocska már majdnem készen

 

2007.07.07. Szombat, halad a kis vonat :-)

Sajnos már megint akkorra lett időm a bloggal foglalkozni, amikorra besötétedett, és semmi értelme nincs egy rossz megvilágítás melletti képet kirakni... Már elég jól állok, három szín hiányzik a vonatocskából, na és a kontúr... Nagyon érdekes, hogy a mintaképen jóval élénkebbek a színek, mint a kész munkán, persze a minta DMC-ben volt megadva, és és Anchorra fordítottam. (A PCStitch Print/Preview menüpont "Information Sheet" fülén lehet ezt állítani).
Ha már itt tartok, kisérleteztem egy kicsit a PCStitch-el és a Pattern Makerrel, ugyanazt a fotót hogyan alakítják át mintává... a minta - Gabibaba arcképe, mi lenne más? - eléggé hamis színeket öltött a PCStitch-el, és elfogadhatóra sikerült a Pattern Makerrel. Ez utóbbiban három konverziós algoritmus közül is lehet választani, amelyek enyhén különböző képet alkotnak. Takarékosabb volt a paletta, és kevesebb oda nem illő, szemét színű öltés képződött.. Lehet, hogy a végén választok egy normálisabban sikerült arcképet is, és megörökítjük a manócskát az utókornak? Ez lenne az első embert ábrázoló hímzésem...

 

2007.07.03. Kedd, rendszerezgettem...

Nem sok minden történt... Tegnap a picurka nagyon nyűgös, pocifájós volt, szó sem lehetett hímzésről... Mára megjött a megkönnyebbülés, és pedig a csendet arra használtam fel, hogy a jutányos ára miatt megrendelt és azóta megérkezett cérnákat betegyem az excel adatbázisomba. Ezzel vagy három "távoli jövőre" betervezett mintához (egy-egy hiányzó színnel) meglett minden szükséges cérna.
A vonatocskával körülbelül harminc öltést haladtam, aztán jött egy tevékeny délután...

2007.07.01. Vasárnap, minitali után

Szombaton - hosszas egyeztetés, több időpont felajánlása és szavazás után végre sikerült nyélbe ütni egy találkozót. Én voltam a "hibás", kórházban üdültem taliszervezés helyett. :-) Nagyon jól éreztem magam, remélem, ezt a többiek is elmondhatják. Irtó jó volt kimozdulni. a Talikrónika megtekinthető itt. Ezen kívül nem sokra haladtam, néhány motringot helyretettem a virágkosárkában használt színekből, és egy színt hímeztem az EMS mintácskák első tagjából, a mozdonyból.
Jó ez az Aidacsík... vagy 130 forint volt métere, a húsvéti és a karácsonyi vásáron lehet kapni, a Szalag és Zsinórgyár standján. :-) Ha már lesz mit mutatni a hímzésből is, lefotózom...

 

2007.06.29. Péntek, a blog indulása

Gabi baba ma 14 hetes. Babaköszöntővel nem készültem - nem is lettem volna kész vele, mert a megszületéssel kicsit siettünk, de kösz, nagyon jól vagyunk - ellenben az NLC-s fórumon elhíresült-hírhedt Virágkosárka No3-t kineveztem az ő hímzésének... Ez a kép nem sokkal a kórházból való hazaérkezésünk után készült, itt "mindketten" láthatók. :-)
Gáborka és a virágkosárkája
Gáborka és a virágkosárkája
Néhány szó a virágkosárkáról: a Cross Stitch Goldból származik a minta, az első példány a sógornőméké lett nászajándékba, a pár monogramjával kiegészítve, 16-os krémszínű Aidán, szögletes keretben. a második példány a 2006-os húzáskor a húzottamé lett, 36-os krémszínű hímzővásznon, szögletes keretben. a harmadikat - eddig mindig szorított az idő, de most már azért is megcsinálom magamnak is (egyébként kb. 90x45 öltés, sok kontúr, és kb. 2 hét a "ráérős" hímzési ideje - ugyanarra az anyagra hímeztem, de flexi hoop-pal lett keretezve. Erről majd írok egy jobban illusztrált cikket, mint ami az xszemesre kikerült, mert közben minden fázis le lett fényképezve. A negyedik példány a neonatológus doktor néninknek lesz, már az is kész van, csak keretezni kell. Sajnos kifogyott a 36-os vásznam, így 28-asra készült, de hófehérre, határozottan jól mutat! Emiatt viszont egy számmal nagyobb flexibe fog kerülni...
Bele vagyok szeretve (gárgyulva?) ebbe a mintába? Lehet... :-) Ha megérem, fogok belőle csinálni asztalterítőt is... :-)

Ha már szóba került a kórház... Mi nekik vagyunk hálásak:

Újszülöttjeinkért Koraszülöttjeinkért Alapítvány, adószám: 18561438-1-09

Ez a debreceni Klinika alapítványa. Ha esetleg jövőre nem tudnád kinek adni az 1%-ot, gondolj rájuk... Okosak, ügyesek, megérdemlik. :-)

És hogy mit csinálok most? Állok a gobelinpárna más színváltozatú No2-vel... Kórházba kerülés előtt pár nappal elővettem, öltögettem rajta pár öltést (borzalmas, óriási "zsákvarró tűvel", a 36-os hímzővászon után mint aki az óriások országába tévedt... Állok az Anchor mókusossal is, mert iszonyú sok benne az egyforma barna, és nem szeretem csinálni... Az eltervezett, de még el nem kezdett munkákról majd máskor írok, mert olyanok is vannak... Na, szóval ezek azok...
Az elkészült előző gobelinpárna
Az elkészült előző gobelinpárna
Mókus - csodaszép Anchor minta
Mókus - csodaszép Anchor minta

Most már tényleg az jön, amit csinálok: Az EMS oldalon találtam ezeket az ingyenmintákat:


Namármost, Aida csíkra lesznek megcsinálva, kis négyzet alakú "párnácskák" formájában (egy jármű, egy állatka a két oldalára), kitömöm, és fellógatom a baba ágyikójába, szem- és kézmagasságba, pofozgatás céljából. Már neki is kezdtem, az első munkám a vonat lesz...

 


Látogatók száma indulás óta: a