A mák termesztése

A mák élelmiszer-, takarmány- (madáreleség), ipari- (festék) és gyógyszeripari növény: Nyugaton főleg élelmiszer, olaj és kozmetikai cikkek előállítása, keleten (Kína, India) ópium nyerése a termesztési cél.

Rendszertani besorolása:

A mák a mákfélék (Papaveraceae A.L. De Jussieau) családjába, a kétszikűek (Magnoliatae) osztályába tartozik. A Papaver nemzetség mintegy 70 fajból áll, több ezer éve termesztett faja a kerti mák (Papaver somniferum L.).

   

4.1. ábra: Kerti mák (Papaver somniferum L.)

  • Drog:

A megkarcolt, éretlen mákgubó beszáradó tejnedve vízzel összegyúrva, megszárítva a nyers, barna ópiumgolyó. Nagy területen termesztik a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Indiában. A morfium elnevezés Ovidius szerint Somnus (az alvás istene) fiára (Morpheus) utal.

Az orvostudományi kutatások évszázadokon keresztül foglalkoztak az ópiumból a tiszta hatóanyag kinyerésével. Friedrich Wilhelm Sertürner német patikus 1805-ben izolálta az ópiumból a morfint. A mák-alkaloidok kinyerési technológiájának világszabadalma Kabay János magyar gyógyszerész nevéhez fűződik, 1927-ben alapította Büdszentmihályon (ma Tiszavasvári) az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot (ma ICN Alkaloida Magyarország Részvénytársaság). Az ICN adja a világ orvosi célra történő morfingyártásának 10 %-át. Évente kb. 30 t morfint termeltetnek, gyártanak, kötött előírások, gazdasági-, egészségügyi-, belügyi ellenőrzések mellett.

  • Hatóanyag:

Az érett máktok több mint 30 alkaloidot tartalmaz (főbb alkaliodok: kb. 0,4-1,5 % morfin, 0,3-1 % narkotin, továbbá a kodein, narcein, tebain, papaverin).

A mák magja alkaloismentesnek tekinthető, 47-53 % olajat (65-75 % linolsav, 15-16 % olajsav), 18-22 % nyersfehérjét tartalmaz.

  • Farmakológiai hatás:

Fő alkotórésze a morfin: fájdalomcsillapító, a központi idegrendszer pályákon hatva jelentősen csökkenti a fájdalomérzést), gyógyszeralapanyag illetőleg kábítószer. A kodein köhögéscsillapításra alkalmas gyógyszerek alapanyaga. Több mákalkaloidra is jellemző a fájdalom- és köhögéscsillapító hatás.

  • Életforma:

Egyéves, lágy szárú, terophyton (áttelelő)  faj (Th).

  • Előfordulás:

A mák kialakulását egyesek Turkesztán hegyvidékének völgyeihez kötik a harmadkorban, mások Kis-Ázsiát tekintik valószínűsíthető keletkezési helynek, első géncentruma feltehetőleg az Égei-tenger környéke. Elterjedése keletre Kínán, Indián keresztül, nyugaton az Európai kontinensre tehető.

 

Vetésterülete a világon az 1960-as évektől 30-162 ezer ha, 2000-2003 között 86-101 ezer között váltakozott, 50-57 ezer t500-550 kg/ha termésátlaggal. Legjelentősebb máktermesztő országok: Csehország, Törökország, Franciaország, Németország és Magyarország. termésmennyiséggel,

  • Környezeti igénye:

A tavaszi mák egyedfejlődési időszaka 120-160 napra (az őszi máké 250-270 napra) tehető, hőösszegigénye 2000-2200 oC.

A mák fejlődéséhez tavasszal mérsékelten meleg, csapadékos időjárást, a későbbi fenofázisokban fokozatos felmelegedést és egyenletes csapadékellátottságot, virágképződés idején meleget és nagy fényintenzitást (>20 000 lux) igényel. Az időjárási elemek közül a mák érzékeny az erős szélre, főleg laza talajon a kelő növényekről lefújja a szél a talajréteget, de a homokverés is jelentős károkat okozhat.

A mák vízigénye a tenyészidőben 280-300 mm, vízfogyasztás szempontjából a kritikus (maximális) vízigénye tőrózsás állapotra, ill. az intenzív szárnövekedés idejére tehető. A virágzás utáni túl sok nedvesség hatására fejlődésében, növekedésében megáll. Fényigényes növény, a megvilágítás erőssége és hossza növeli a máktokokban a felhalmozódott alkaloid- (főleg a morfin) tartalmat.

Talajigény: A legjobb máktermő területek a semleges pH-jú vagy enyhén savas, de meszes alapkőzeten kialakult csernozjom és erdőtalajok, ne termesszük gyenge homoktalajon, túl kötött réti talajon, ill. savanyú talajokon (<6 pH). Apró magja miatt kelésekor igen érzékeny a talaj cserepesedésére.

A talaj legyen mentes vegyszermaradványoktól, gyommagokkal (különösen évelőkkel) fertőzött területet ne válasszunk máktermesztésre. Mezei acattal fertőzött területen ne termeljünk mákot.

  • Fajta:

Étkezési célra a nagy szemű (0,5-0,6 g ezermagtömegű), sötétkék színű termést adó fajtákat termesztik. A gyógyszeripar azokat a fajtákat részesíti előnyben, amelyek tokja sok alkaloidot tartalmaz. A tokban lévő magtermés étkezési, olajnyerési célra felhasználható (kettős hasznosítású fajták), de kevésbé keresettek kis ezermagtömegük (0,3-0,4 g) és szürkéskék magszínük miatt.

Megkülönböztetünk őszi és tavaszi mákfajtákat. Az őszi fajták (Kozmosz) szeptemberben kerülnek elvetésre, tőrózsás állapotban telelnek át, termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé károsítják. A tavaszi fajtákat február-márciusban lehet vetni, termőképességük nem éri el az őszi fajtákét.

 

  • Termesztése

Vetésváltás: Jó előveteményei a kalászos gabonák (a gyakorlatban általában két kalászos között termesztik: a talaj nedvességtartalmát nem merítik ki, a korai betakarítás lehetővé teszi a jó minőségű talajművelést), és a burgonya. Nagyobb gyomosodási veszély mellett termeszthetik repce, mustár, esetleg cukorrépa elővetemény után is. Ne legyen előveteménye kukorica, napraforgó (nehezen lebomló sok tarló- és gyökérmaradvány, a napraforgó árvakelés miatt, valamint érzékeny a mák a triazin- és karbamid-származékokra). Évelő pillangós szintén ne legyen a mák előveteménye a fuzárium fertőzések miatt. Növényvédelmi okokból önmaga után 4-6 év múlva következhet ismét a vetésváltásban.

Talajelőkészítés: A mák apró vetőmagja igen jó minőségű (aprómorzsás, kerti minőségű) magágyat igényel, a középmély alapművelést ekével, illetve lazítással kombinálva végezhetjük. Az elővetemény betakarítása után azonnal tarlóhántást, hengerrel zárást, majd a tarló ápolását és zárását végezzük el. A középmély szántás ideje szeptember vége, október közepe (műtrágyázással egybekötve), a szántás elmunkálását gyűrűshengerrel, simítóval végezzük el.

Kellően ülepedett, nedves talajállapot esetén a magágykészítés akár el is maradhat, vagy boronával 1 cm-es magágyat készítünk. Száraz talajállapot esetén a talaj ülepedését, tömörítését hengerezéssel (Cambridge-henger, simahenger, esetleg gyűrűshenger) majd simítóval segítjük elő. Ha a talajunk cserepesedésre hajlamos, vetés után magtakarásra ne használjunk hengert, a seprűborona elégséges.

Tápanyagellátás:       

A mák fajlagos tápanyagigénye                                 A kijuttatott trágyaadagok:

       100 kg fő- és melléktermék képzéséhez:

Nitrogén:          4,5 kg/100 kg                                                      100-120 kg/ha

P2O5:                1,5 kg/100 kg                                                        80-110 kg/ha

K2O:                5,0 kg/100 kg                                                        80-100 kg/ha

CaO:                2,0 kg/100 kg

MgO:               0,3 kg/100 kg

 

A PK teljes és az N-műtrágya 50 %-ának kijuttatási ideje az őszi alaptalajművelés, a N-műtrágya második 50 %-át tavasszal alap- vagy tőlevélrózsás állapotban fejtrágyaként juttassuk ki. A mikroelemek közül a mák igényes a talaj bór-tartalmára, alapműtrágyázáskor 25-30 kg/ha Bóraxot juttathatunk ki.

A mák meghálálja a szervestrágyát, de gyomosító hatása miatt csak az előveteménye alá juttathatunk ki (az előveteményt is gondos gyomírtásban kell részesíteni).

 

Vetés:  A mákot február végén, március elején kell vetni, 45 cm sortávolságra, 1,0-1,5 cm mélységben, a kivetendő csiraszám1,2 millió/ha. Gabona vagy duplagabona sortávolság esetén a csiraszám 1,5 millió/ha, de ebben az esetben mechanikai gyomirtás nem lehetséges (4.1 táblázat).

Az őszi fajtákat szeptemberben kell elvetni, tőrózsás állapotban telelnek át, termőképességük nagyobb, a kártevők kevésbé károsítják.

Kezeletlen (normál) vetőmagnál a csak csávázott magmennyiség 0,6-0,7 kg/ha. Sugárkezelt vetőmagkeverék esetén 0,6 kg csávázott vetőmaghoz 2,4 kg „étkezési" cobaltsugarakkal kezelt mákmagot kevernek, a cserepesedésre hajlamos talajfelszínt a több növény könnyebben áttöri, szikleveles állapotban a sugárkezelt egyedek elpusztulnak, nincs szükség tőszámbeállításra. A drazsírozott vetőmag felületét kőporral kb. 2,0-2,2 mm átmérőjűre növelik, 8-10 kg/ha a kivetendő magmennyiség, használata az ország csapadékos vidékein javasolható (a drazsé a felvett víz egy részét magában tartja).

4.1. táblázat

A tavaszi mák vetési útmutatója

 

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetési idő

Sortávolság

Vetésmélység

Vetéskori csíraszám

Ezermagtömeg

Vetőmagmennyiség

Csirázóképesség

Tisztaság

Nedvességtartalom

II. vége – III. eleje

45 cm

1,0-1,5 cm

1,2 millió/ha

0,25-0,60g

0,6-0,7 kg/ha

85 % legalább

98 % legalább

9 % legfeljebb

Gabona-, duplagabona sortáv esetén: 1,5 millió/ha csíraszám

Drazsírozott vetőmag: 8-10 kg/ha vetőmagmennyiség

Sugárkezelt vetőmagkeverék:

0,6 kg csávázott vetőmaghoz

2,4 kg cobaltkezelt mák keverése

Betakarítás:  Az érett máktok fajtára jellemző szalmasárga vagy szürkéssárga színű, nyomásra roppan, a rekeszekben lévő szemek elérték a fajtára jellemző színüket. A tok éréskori nedvességtartalma 12-16 %, a mag nedvességtartalma 9-12 %. A betakarítás ideje július közepe - augusztus közepe.

Kézi betakarítás történik házikertekben és morfingyártás esetén max. 10 cm-es szárhosszúsággal (20 fő/ha/nap). Kétmenetes gépi betakarítás esetén a gabonakombájnra szerelt adapter a máktokot rövid szárrésszel levágja, gyűjtőkocsira kerül, majd stabil cséplőgéppel, rostálással különválasztják a mákszemeket a murvától (máktok + rövid szárrész = morfingyártás alapanyaga).

 Egymenetes betakarításkor a gabonakombájnra szerelt adapter 10-15 cm-es szárrésszel levágja, a kombájnban történik a tok felnyitása, a szem elválasztása a murvától.

Elsődleges feldolgozás: Mákgubó cséplése, tok és mag szétválasztása és tisztítása

Hozam: Termése 0,6-1 t/ha tok, 0,8-1,2 t/ha mag. (Őszi mák: 1-1,2 t/ha tok, 1-1,5 t/ha mag)

Minőség: 10 cm szárrésszel vágott, zúzott vagy csépelt tok. Nedvességtartalma maximum 14 % lehet.

Növényápolás, növényvédelem

A mák a fejlődés kezdetén különösen érzékeny a gyomosodásra, kezdeti időszakban főleg a T2-es, T3-as életformába tartozó gyomnövények (tápanyag- és vízelvonás, beárnyékolás), míg a tenyészidő későbbi időszakában a T4-es életforma gyomnövényei jelennek meg (tápanyag- vízelvonás, levéltetvek gazdanövényei, gépi betakarítás akadályozása).

T2-T3-as életformájú gyomnövények: Raphanus raphanistrum-Repcsényretek, Sinapis arvensis-Vadrepce, Papaver rhoeas-Pipacs, Ambrosia elatior-Parlagfű, Fumaria officinalis-Orvosi füstike, Galium aparine-Ragadós galaj. T4-es életformájúChenopodim album-Fehér libatop, Chenopodium hybridum-Pokolvar liabatop, Amaranthus retroflexus-Szőrös disznóparéj, Echinochloa crus-galli-Közönséges kakaslábfű, Polygonum convulvulus-Szulák keserűfű, Matricaria inodora-Ebszékfű, Datura stramonium-Csattanó maszlag, Euphorbia helioscopia-Napraforgó kutyatej, Stachys annua-Tarló tisztesfű, Hibiscus trionum-Varjúmák, Digitaria sanguinalis-Pirok ujjasmuhar, Setaria glauca-Fakó muhar, Setaria viridis-Zöld muhar. gyomnövények:

A preemergens gyomírtószerekre a mák érzékeny, a herbicid kijuttatása után lehulló eső bemoshatja a szert a talajba, a mák kipusztulhat, fejődésében visszamaradhat. Korai vetés esetén az alapkezelés nem javasolt, mivel a mechanikai gyomírtással ezek kiírthatók, a melegigényes gyomok pedig később jelennek meg. Hatásos a mechanikai és a vegyszeres gyomírtás kombinációja. Postemergens kezelésre akkor kerülhet sor, ha a mák eléri a 2-4 valódi lombleveles állapotát.

4.2. ábra Mák  postemergens gyomirtásra alkalmas fenofázisban

Az elvetett magot és a kelő csiranövényeket talajlakó gombák károsíthatják (Helminthosporium spp., Pseudomonas spp., Fusarium spp., Alternaria spp.), hiányos kelést, ill. a csiranövények pusztulását okozva.

Csapadékos, hűvös nyarakon, sűrű növényállományban számíthatunk a mák legveszedelmesebb kórokozójának, a mákperonoszpórának (Peronospora arborescens Berk.) a fellépésével, amely 80-100 %-os termésveszteséget is előidézhet. A fiatal növény levele sárgul, fonákon világosszürke penészgyep képződik, szára megcsavarodik, a tenyészőcsúcs megfertőzése után az egész növény elpusztul. Idősebb növények levelein elhalt foltok képződnek, a tokok fejletlenek maradnak, elszáradnak, magvak nem fejlődnek bennük. Védekezni a vetésváltás betartásával, tarlómaradványok alászántásával, csávázott vetőmag használatával lehet.

/Forrás: www. glowimages.com.co/

4.3. ábra Mák  peronoszpóra  (Peronospora arborescens Berk.)

Veszedelmes gombabetegsége a levél- és tőszáradást okozó Pleospora papaveraceae Wint. (Helminthosporium papaveris), a mákot minden fejlődési szakaszában fertőzheti, korai fertőzés esetén a csiranövény elpusztul. Az idősebb növény levelein és szárán sötétbarna, növekvő foltok képződnek, súlyos fertőzéskor a foltok összeolvadnak, a levelek elszáradnak, lehullanak. Későbbi fertőzés tünetei a bimbókon és a tokokon mutatkoznak: deformálódnak, rendellenesen fejlődnek, elszáradnak. A gomba melegigényes (hőmérsékleti optimuma 25-30 oC. Megelőzési lehetőség mélyszántás, vetésváltás betartása, korai vetés, B-tartalmú műtrágyák használata.

A baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotovora (Jones) Holland) fellépésekor a levelek lankadtakká válnak, a száron fekete, nyálkás foltok képződnek, a bélszövet szétfolyik, kellemetlen szagú váladék képződik. Mélyfekvésű területeken, nedves talajállapot mellett a meleg, csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek.

A fuzáriumos tőrothadás (Fusarium oxosporum Schl.) esetén a leveleken először sötétzöld majd barna, beszáradó foltok jelennek meg, a szár üreges, a gyökér korhad, barna, szivacsos, penészszagú, az egész növény elpusztul. Megelőzés: 4-5 év múlva kerülhet csak vissza a területre.

A korompenész (Dendryphion spp.) az érett mákon (leveleken, tokon) fekete penészbevonat formájában jelenik meg, főleg nedves, csapadékos nyarakon okoz jelentősebb kárt (a morfintartalom csökken), levéltetvek játszanak szerepet a terjesztésben.

A korompenésszel együtt számíthatunk a bársonyfoltosság fellépésére (Macrosporium bresadalae PARISI), bársonyos, fekete foltok láthatók a zöld tokon.

Nyár közepén-végén léphet fel helyenként a lisztharmat (Erysiphe communis). A sokgazdás gomba gazdasági jelentősége a mákban kisebb, főleg meleg időjárásban fertőzhet.

Talajlakó kártevői a pajorok, drótférgek, bagolylepkehernyók.

A mák legveszedelmesebb rovarkártevője a máktokormányos (máktokbarkó) (Ceutorhynchus maculaalba HERBST). A máktáblán áttelelt bogár május elején kezdi rágni a vastagabb leveleket. A meggörbült bimbós száron történő súlyosabb rágás a mák fonnyadását, elszáradását okozza.

A kinyílt bimbókba rejtőző bogár a tokokba rakja tojásait, a tok falán a rágás következtében tejszerű, később beszáradó ragacsos nedv jelzi a kártevő jelenlétét. A lárvák egyrészt a mákszemeket rágják, másrészt váladékukkal károsítják a rekeszfalak szöveteit.

A tokokból magukat kirágó lárvák beássák magukat a talajba, a bábok az ősz folyamán imágóvá alakulnak, és áttelelnek, míg a következő év májusában elő nem jönnek a talajból. Tömeges kártétel száraz, meleg, szélcsendes időjárás esetén következik be (az imágók több km-es távolságra képesek repülni).

A következő évi nagyfokú károsításra a lárvák áttelelésére kedvező esős, párás, melegebb időjárás esetén számíthatunk.

   

/forrás: floraservis.sk/

4.4. ábra Máktokormányos  (Ceutorhynchus maculaalba HERBST)

A máktokszúnyog (máktoklégy) (Dasyneura papaveris WINNERTZ) a máktokormányos által felsebzett tokokba rakja tojásait, a máktok belseje penészedik, rothad. Száraz, meleg időjárás kedves a felszaporodásának. A répa- (mák-) levéltetű (Aphis (Doralis) fabai SCOP.) szívogatása késlelteti a növény fejlődését, a levelek zsugorodnak, száradnak, elpusztulnak. A mákszárdarázs (Timaspis papavris KIEFFER) lárvája járatokat rág a növénybe, a mák sárgul, fonnyad, elszárad. A mákszárban telel át, védekezni a szár eltávolításával lehetséges.

A fekete mák-gyökérormányos (Stenocarus fuliginosus MARSCAM) a 4-8 leveles mák levelét hámozgatja, a növény fejlődésében leáll, hervad, szára eltörik. Az őszi máknál számíthatunk a kártevő felszaporodására.

A mákvirág-szúnyog (Chlinodiplasis papaveris KJELL.) kártétele nyomán a bimbó nem nyílik ki, a szirmok rárohadnak a tokokra. Virágzás végén a csapadékos, párás időjárás növelheti a kártételt.